Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2010 (2011)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Takács Péter: Őrlő (lisztelő) szerkezetek Bihar megyében a 18. század utolsó harmadában
96 TAKÁCS PÉTER a 260-271 háznép 1600-1700 lelket számláló közössége 10 9 kedvére őrölhetett. Ennyi embernek három szárazmalom éppen elegendő lett volna. A pihengető malomkövek ellenére azonban itt is számon tartották a lakosok, hogy vízimalmok hozzájuk „három is, úgy négy mérföldnyire vágynák" A említett négy szárazmalom őrlési jogát esztendőnként 6 rénes forintért bérelte a faluközösség. Egyenként egy forint harminc krajcárért. A szárazmalmokat illető földesúri regálé megváltása Bihar megyében hagyományosan egy forint, forgalmasabb helyen egy forint 30 krajcár volt. Ennyiért váltották meg Nagyrábén is a földesúrtól. Az ezer fölötti lakost számláló településen 11 0 az Investigatio szerint egyetlen szárazmalom őrölt. Nem véletlenül egészítették tehát ki saját malmukkal kapcsolatos vallomásukat: „Vízimalmunk nincsen, hanem... Néha... tőlünk két mérföldre eső vízimalomba visszük az életünket." m AHOL A LAKOSOK BEVALLÁSA SZERINT EGYÁLTALÁN NEM VOLT MALOM Utólag nehéz eldönteni, hogy annak a hatvan-hetven falu lakóinak volt-e kényelmesebb és jobb a helyzete, ahol egyáltalán nem volt se száraz-, se vízimalom, 11 2 de a közeli szomszédban, egy-két óra járásra, fél-, egy mérföldre jó malmot találtak, vagy a fentebb említett bizonytalankodóknak, akik szárazmalmot is építettek, de szívesen őröltek vízimalmokban. A szárazmolnárokkal vitatkozó, az állataikat őrlő-kerengetéssel kínzó, az érkezés sorrendjében várakozó gazdáknak volt idejük ezen töprengeni. Igaz, a malom nélküli települések némelyikében az a kifejezés, hogy „náluk nincs malom," gyakran csak azt jelentette, hogy a település belterületén nem forgott vízimalom, és nem őröltek a szárazmalmok. A határban, a szőlő alatt, a káposztáskert szomszédságában azonban már keringhettek az öszvérek, foroghattak a vízikerekek. Ezek és a közeli falvak határán megépült malmok voltak fertály- és félórányi távolságra a faluból kimozduló ember számára. Ekkoriban azonban a fertály- és félóra, de még az órányi távolság sem jelentett messzeséget. Számos hegyi település határába ilyen távolság, vagy ennek a többszöröse is belefért a faluban lévő 109 Danyi - Dávid, 1960. Bihar megye, Udvari. 110 Danyi - Dávid, i960. Bihar megye, Nagyrábé -1784-1787 között 213 családban 1206 lelket kellett földi javakkal táplálni, és egy szárazmalom számításaink szerint 750 ember számára - amennyiben fő táplálékuk a gabonafélékből sütött kenyér és főzött tészta volt - csak feszített ütemben tudott eleget őrölni. Nagyrábéból a közeli vízimalmokat is fel kellett keresni. 111 Bársony - Papp - Takács, 1.253-255. 112 Ezek a települések: Sas (Mezősas), Szentjános, Barakony, Bikács, Farkaspataka, Feketegyőrös, Hosszúaszó, Kardó, Kávásd, Kisháza, Körösszeg, Less, Marciháza, Mocsár, Nagypatak, Nyárió, Oiáhgyepes, Pósalaka, Rojt, Rósafalva, Sályi, Somogyuzsopa, Száidobágyszelistye, Székelytelek, Szentandrás, Tarján, Vassand, Beznye, Borostelek, Csatár, Cséklye, Fegyvernek, Karaszó, Kővág, Kövesegyháza, Nadántelek, Nagytótfalu, Nyűved, Pósalaka, Siter, Száldobágy, Szarkó, Vásárhely, Alsótopa,BelényesSzelistye, Dzsószánforró, Felsővalenyágra, Füzegy, Gyalány, Hegyesei, Henkeres, Hogyis, Kakacsény, Kalácsa, Kimpány, Kimpuly, Kislaka, Koroj, Krajnicsesd, Magura, Maros, Mérág, Mézes, Ökrös, Papmező, Preszáka, Szakács, Szokány, Szpinusz, Telkesd, Száka, Vértes malom megközelítésébe. Az elégedetlenség, panasz vagy zokszó helyett inkább az elégedettség, a szerencsés helyzet és szituáció megbecsülése sugárzik vissza az alábbi mondatokból: „Malmunk helységünkben s határunkban nem lévén, körülöttünk egy mérföldnyire lévő berekböszörményi, újfalusi, gáborjáni malmokba szoktunk járni órak"'(Mezősas). Malom a faluban nincs, „hanem annak idejében három fertály órányira lévő Vadászi nevű malomba szoktunk hordani életünket" (Szentjános). Alsódernáról Sárszegre, Almaszegre jártak. Az Almaszegi malom különösen kedvelt volt. Alsó- és Felsődernáról, Középesről, Sártelekről, Terjéről és Várvízről jártak bele őrölni. Szívesen látogatták a harsányi négy kőre őrlő malmot is. Barakony, Körösszegapáti, Magyarhomoróg és Rojt lakói emlegették őrlő helyükül. Rippára Oláhgyepesről, Rósafalváról és Vasandról hordták az életet őrölni. Hájóra Kardó, Somogyuzsopa és Nyárió lakói hordták gabonájukat. A Tóti malom Terjéről, a zsákai bakonszegről, a vadászi Szent János mellett Borsról, a berettyóújfalusiSzáldobágyról, a berekböszörményi Körösszegapátiból, a vaskóhi Kimpulyból, a bályogi Berettyószéplakról fogadta az őrölni valókat. Margittára Genyétéről, Keresztúrba és Monostorpályiba Svábolasziból jártak őrölni, míg ez utóbbi településen meg nem épültek a malmok. Barakonyhoz, Bikácshoz, Farkaspatakához, Feketegyőröshöz, Hoszszúaszóhoz „közel," Kávásdhoz, Kisházához „itt mindjárt közel," Kardóhoz „fertálynyira" vannak a „jó és derék vízimalmok." Maguráról a szomszéd határon lisztelő malomba jártak, s az „egy dülőnyire van hozzájuk." Nem panaszkodtak „malombéli fogyatkozásra" Körösszeg, Marciháza, Less, Mocsár, Nagypatak, Nyárió és Oláhgyepes lakói sem. Borostelekhez, Beznyéhez, Csatárhoz, Cséklyéhez közel több, Pósalaka és Rojt szomszédságában pedig „három-négy vízimalom is vagyon." Nyűvedhez közel is „környöskörül... vagyon elégséges malom," és mindegyikben őrölhetnek „szabadon és alkalmatoson," különösen pedig a „szomszéd Harsány nevű helységben lévő jó, négykerekű malomban." Szentandráson a „félfertályra," Tarjánban a „fertálynyira" lévő, Száldobágyszelistyén „a közel való helységekben" őrlő „jó és derék vízimalmokkal" voltak elégedettek. Fegyvernek szomszédságában „egy fertályórányira" voltak „egynehány vízimalmok." A száldobágyiak sorolni is alig győzték a - fugyi, váradi, újfalusi és kisjenői - vízimalmokat, ahová télen-nyáron jó utakon járhattak. Szarkához „fertályórányira. .. két-három vízimalom is" lisztéit. A „malom iránt" nem volt „fogyatkozásuk" Siter, Alsótopa és Dzsószánforró jobbágyainak sem. A „közel levő szomszéd helységek malmaiban nagy fáradtság nélkül őrölhettek." A panasztól mentes vallomásokat Váradvelence lakói zárták. Hozzájuk „köze\, mindjárt mellettük... jó vízimalmok" voltak. A kerekeiket forgató vizek télen sem fagytak be, egész télen gond nélkül őrölhettek. A malomhiány miatt sehol, annak távolsága miatt is csak két-három településen, de ott is inkább a rossz utak miatt panaszkodtak. Kővághozd 1 egy és kétmérföldnyire lévő malmoknak „rosszútja vagyon." Kövesegyháza lakói is kátyús, gödrös, vízmosásos utakon hordták őrölni gabonáikat. A Sámsonból pedig 5-6 mérföldnyire, a Berettyóra és a Kö-
