Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2010 (2011)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Takács Péter: Őrlő (lisztelő) szerkezetek Bihar megyében a 18. század utolsó harmadában
92 TAKÁCS PÉTER veződtek céhekbe. A malomácsok többnyire a tetőácsokkal és egyéb fafaragókkal alkottak vegyes céhet. 7 7 A molnár céhek inasain és segédein kívül 7 8 szervezett oktatásban, a szakmai felkészültségről remekléssel összekötött vizsgán bizonyságot szolgáltató képzésben legfeljebb az ácsok, katonai célú lőpor- és fegyvergyártásban alkalmazott vízikerekek építői részesültek. Az egymástól több mérföldre telepített falusi malmok molnárai, a patakmalmok faragói elszigetelten dolgoztak, többnyire kontárként. A mesterségbeli tudást hagyományok átörökítésével, a népi fafaragó mesterség készséggé, olykor művészetté fejlesztésével, autodidakta módon szerezték meg. 7 9 Az ácsok, fafaragók kisegítőként dolgoztak ideig-óráig egy-egy vízi- vagy szárazmalom építésén, hogy rálátásuk legyen a szerkezetre, tapasztalatot szerezzenek a romló, törő, károsodó alkatrészek pótlásáról, és elsajátítsák az elkopott malomkő cserélésének mikéntjét és módját. Ha tűzvész károsította, jégzajlás zúzta össze, ha árvíz rongálta meg a malmot, messze földről is helybe szállították a mesterséget magas fokon űző malomácsot. 8 0 Egyébként erős és tartós szerkezetek voltak mind a vízi-, mind a szárazmalmok. Ha a molnár betartotta a szabályokat, a kívánt időben megzsírozta-olajozta a forgó, súrlódó alkatrészeket, ügyelt a malmoknak ártó meteorológiai anomáliák elhárítására (a patak, a folyó vizének befagyása, tavaszi jégzajlás, árvizek okozta rombolás kivédése stb...), különösebb javítás és zavar nélkül - akárha évtizedekig is - működhetett egy-egy vízimalom. Öt-tíz évig egy óvatosan kezelt szárazmalom is, bár ott hamarabb koptak, törtek a tengelyt forgató fogaskerekek, a keresztrudak, egyéb alkatrészek. Vízimalmot építeni - megfelelő ismeretek birtokában is - időigényes munka volt. Gyakorlattal rendelkező összeszokott népi fafaragók is hetekig faragták, ácsolták az alkatrészeket. Próbálgatták a csapok illesztéseit, finomították a lenagyolt gerendákat. Mérték és „víz alá igazították" a vízikerék lapátjait. Számolták a fogas-áttételek fogazatait, és precizírozták a fogak illeszkedéseit. Mélyítették a vályúkat, simították a tengelyeket, szabályozták a hornyokat. Az ácsok jobban szerették, ha a malomház is fából készült. Ha ilyen megrendelést kaptak, akkor az első szekerce-vágástól a kulcsra zárásig össze tudták hangolni a munkát. Ha viszont téglaépítésű malomházba kellett beépíteni az energiaátvitelt biztosító kereket, a malom főtengelyét és az őrlő-szerkezet alkatrészeit, akkor mérnöki precizitással előre meg kellett rajzolniuk, legalább „centiméternyi pontossággal 77 Eperjesi Géza, 1967.; Eperjesi Géza, 1988.; Szádeczky [Kardos] Lajos 1-2., 1913.; Esztergomi molnár céh 1699-1799. Esztergomi Közlemények, 1887.103. p. 78 A céhesedés a molnárok között csak korlátozottan valósulhatott meg. A szabad királyi városokban, magukat megváltó közösségekben jöhetett létre molnárcéh, korlátozott mozgási és szervezkedési feltételek mellett. A földesúri regáléjog ugyanis útját állhatta a szervezkedésnek. 79 Móricz Zsigmond édesapja a 19. század végén - amikor már Szatmár megyéből eltűntek a falvak férfi lakót faragásra szoktató erdők -, úgy vállalt ácsmunkát Pthrügyön, hogy korábban nem tanulta, nem is gyakorolta a mesterséget. Munkájából mégis eltartotta szaporodó családját. 80 Bogdán István, 1989.65-77. összemérniük" minden alkatrészt. A malomácsolást háziipari mesterségként űző faragók közül erre csak kevesen voltak felkészülve. 8 1 SZÁRAZMALMOK Ahol nem folydogált bővizű patak, nem volt természetes lefolyású halastó, folyóvíz, ahol csak időlegesen, csapadékos időben vánszorgott az egyébként száraz vízmosásokban az esővíz, és a szomszédságban sem volt két-három órányi, egy-két mérföldnyi járásra vízimalom, ott állati erővel - lóval, öszvérrel, szamárral - működtették a lisztelő malmokat, darálókat, maghántolókat stb... Itt-ott az Ér-melléken is, de főleg a Bihari Mezőségen és a Sárrét településein kényszerültek erre. Nagyobb lélekszámú lakosság mellett ott is, ahol volt ugyan egy csergő- vagy aszómalom, de az őrlési igényeket nem tudta kielégíteni. A téli fagyok idején működésképtelenné váló vízimalmok pótlására is építettek gondosabb gazdák szárazmalmot. 8 2 Volt azonban, ahol csak szárazmalmokban őrölhettek. 8 3 Szárazmalomban az őrléshez a molnár saját lovát, öszvérét fogatolta. Ilyenkor tíz százalékos vámért őrölt. 8 4 Ha azok megsántultak, legyengültek, hiányoztak, gyakran az őrletők állatait, igás barmait kellett a szokatlan munkával terhelni. Ilyenkor a vám leszállt öt-hat százalékra. Ezért is takarékoskodtak a szárazmalmok építésével. A szántóvető emberek többsége ökröt fogatolt, s ezek nem tűrték a szárazmalomban a keringést, nem is szólva a lassúságukról. Ezért szárazmalmokból csak a nélkülözhetetleneket építették meg, de volt, ahol a népességtömörülés rákényszerítette a település vezetőire, hogy kellő számú szárazmalom működéséről gondoskodjanak. 8 5 Szárazmalmok Bihar megyében az alábbi településeken őröltek: Acsád (1), Albis (1), Almás (3), Álmosd (5), Bagamér (4), Bakonszeg (2), Báránd (6), Berettyóújfalu (2), Bikács (1), Csokaj (2), Dancsháza (2), Darvas (3), Derecske (4), Éradony (2), Érkeserű (3), Értarcsa (1), Fúrta 2, Gálospetri (2), Hosszúpályi (2), Kaba (6), Kakad (1), Kéc (2), Kiskereki (1), Konyár (2), 81 A szárazmalmoknak is gazdag a néprajzi és műszaki irodalma. Balassa Iván, 1973holtai Lajos, 1934.; Takács Sándor, 1907/a.; Szűcs Ernő, 1999.; Ponrgácz Pál, 1967.25-56.; Balázs György, 1992. 82 Ilyen szükségből és célból építettek szárazmalmot Derecskén, Értarcsán, Gálospetriben, Konyám, Selinden, Mihály falván, Ottományban, Székelyhídon, Vértesen. 83 Igmándy József. Őrlés a szárazmalomban. Debreceni Szemle, 1937. X—XII.; Madarassy László: A szárazmalom keringője. Npr. Ért. 1934.51-53.; Vasárnapi Újság: Régi malmok. 1914.; Érkövy Adolf: A malmokról. Csongrád megyei Gazdasági Lapok, 1857. 1.72.; Uő.: Szárazmalom. Nemzeti Gazda, 1814.1.; Csak szárazmalom őrölt Albison, Álmosdon, Bagaméron, Csokajon, Éradonyban, Érkeserűn, Érsemjénben, Furtán, Hosszúpálybani, Kábán, Kakadon, Kécen, Kiskerekiben, Mikepércsen, Nagybajomban, Nagylétán, Nagyrábén, Piskolton, Szakadáton, Szerepen, Tépén, Tordán, Udvariban, Vasadon stb... 84 Por Antal, 1900.3985 Debrecenben az 1770—1780-as években - az első katonai felmérés térképszelvényei szerint - harminc szárazmalom őrölt. Volt közöttük természetesen több két és három keringős malomház is. A18. századi debreceni malmokra lásd: Rácz István szerk.: Debrecen története 1693-1849.2. k. Debrecen, 1981.309-328.; Lásd még az I. katonai felmérés térképszelvényeiről Debrecen térképét. DVD. Arcanum.
