Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2010 (2011)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Takács Péter: Őrlő (lisztelő) szerkezetek Bihar megyében a 18. század utolsó harmadában
ŐRLŐ (LISZTELŐ) SZERKEZETEK BIHAR MEGYÉBEN A18. SZÁZAD UTOLSÓ HARMADÁBAN 89 desurak szívesebben adták meghatározott összegért vagy vámhányadért. Ezzel ugyanis kiszámítható jövedelemre tettek szert, és a malomtartás, őrletés minden gondját és felelősségét átháríthatták a bérlőre. Elvileg hasonló, a gyakorlatban azonban mégis más volt a helyzet vízimalmok esetében. Aprócska, napi néhány mérő gabonát lisztté őrlő vízimalommal a 18. század utolsó harmadában már nem volt érdemes vesződni. Azt a falusi fafaragók saját kertjük végében is patakra rakhatták, és egy-két, leggyakrabban két forint harminc krajcár, maximum három forint malombér fejében egész esztendőben őrölhettek, darálhattak rajta a szomszédok, a rokonság, az utcabeliek, a falusiak számára. Ahol arra alkalmas malomhely, vagy malomárok ásására alkalmas terepviszonyok voltak, ott kifizetődőbb volt több kőre járó, nagyobb teljesítményű gátas-, felülcsapós malmot, vagy több kőre őrlő tavi, illetve hajómalmot építtetni. Ezek megépítésének költségeit azonban a törököktől visszaszerzett uradalmak, a bujdosóktól, kurucoktól és labancoktól évtizedeken át sarcolt nemesi udvarházak gazdái csak nehezen tudták előteremteni. Ezért gyakran folyamodtak a földesúri monopóliumon osztozó, a „tőkekoncentrációt pótló és lehetővé tevő" pénz helyett vagy amellett - a természetbeni javakat és a közösségi kaláka-munkát is igénybe vevő megoldáshoz. így épültek a feles, harmados, negyedes, egyötödös stb... malmok. A földesúr térítés nélkül átengedte az építőknek és a majdani üzemeltetőknek a malomhelyet, az őrlésre várakozó szekereket befogadó telekkel, legeltetésre alkalmas gyepes földterülettel együtt. Az uradalmi vagy majorsági gazdatiszt, intéző, ispán robot vagy hosszú- és rövidfuvar keretében ingyen építőanyagot, fát, téglát, malomkövet, zsindelyt, egyebet szállíttatott a malomhelyre. Közbirtokosság esetén a malomjogot közösen birtokló nemesi kúriák tulajdonosai a malmot építő, építtető és az üzemeltetését is vállaló faluközösséggel kalákában termeltették ki, szállíttatták a malomhelyre a fát, a követ, égettették ki a téglát, hasogattatták a zsindelyt stb..., és építtették meg ugyancsak kalákában, majd üzemeltették a malmot. írásban rögzített alku tárgyát képezte mindenkor a malomkövek és a malomhoz szükséges vasalkatrészek biztosítása. Az így megépült malom őrlési vámhozadékán osztozott aztán a faluközösség a földesúrral az építés megkezdése előtt kialkudott arányban. 5 7 Az alku során mindig kikötötték a malom karbantartásának feltételeit, a gátak reparálását, a malomudvarhoz vezető utak javítását, a malomkő és vasalkatrészek beszerzésének mikéntjét és kötelmeit. Ezektől függött, hogy a malmot megépítő és üzemeltető faluközösség fele-, harmada-, negyedevagy ötöde arányban részesült-e az őrlési vámból. Ezeket a „részes malmokat" a faluközösség csak végszükség esetén - tűzvész, templomépítés, 57 Zsáka communitása az 1750-es évtized második felében a Rhédey famíliával közösen épített egy háromkövű „feles malmot" a Berettyón. Az 1760-as évtizedben „középszerű esztendőkben" behozott a település részére „100 köböl életet." Ha ezt kiegészítjük a Rhédey család 100 köblös jövedelmével, a malom karbantartásárajavítására, a hozzá vezető út egyengetésére, a malomkő, a rozsdásodó vas- és korhadó fa alkatrészek pótlására, a molnár jövedelmére fordítandó 50 köbölnyi élettel, és a szokásos 10 %-os őrlési vámmal számolunk, akkor a zsákai három kőre forgó malom évenként 2500 köbölnyi gabonafélét őrölt lisztté. a falut elpusztító árvíz, földrengés, egyéb természeti katasztrófa - adta árendába vagy zálogba. 5 8 A kialkudott „vámrészesedés arányán" utólag nem illett módosítani, bár elvétve ilyen is előfordult. Margittán történt: a Komis grófokkal a Berettyóra épített háromkövű malmuk vámjövedelmét olyan feltétellel felezték, hogy vám nélkül „annyit szabadván az udvar szükségére őröltetni, valamennyi tetszik." Ezzel semmi gond nem lett volna, ha gr. Kornis Mihály 1769 tavaszán nem adta volna árendába „egyzsidónak" az uradalmi serházat, s nem engedte volna meg, hogy a serfőzde számára esztendőnként az újsütetű bérlő 715 köböl (1430 pozsonyi mérő) gabonafélét őröltessen „az említett malomban." 5 9 Pillanatnyilag nem ismert, miként oldódott meg a feszültség a gróf és a mezőváros között, csak annyit tudunk, hogy az 1770-ben három követ forgató malom az 1840-es években már négy kőre őrölt 6 0 Alighanem a bérlő őrlési igényének növekedése késztette arra a grófi famíliát és a mezőváros communitasát, hogy egy garattal és kopárral növeljék a malom teljesítményét. Bihar megyében viszonylag sok volt a feles malom.® Ezeket minden esetben a communitas, esetleg a földesúrral megegyező néhány vállal— 58 Előfordulhatott az is, hogy a communitas érdekeivel nem törődő bíró elherdálta a falu részét a malomból. Hagyta magát megvesztegetni egy-egy újsütetű malombérlő által, és évekre, évtizedekre zálogba csapta a falu részét. 59 Bársony - Papp - Takács, 1.131. 60 Fényes Elek, 1851. Margitta. 61 Feles malmok: Berettyószéplak (közbirtok) „fele haszna illeti a helységünket, fele pedig némely földesuraságokat..." Bársony-Papp-Takács, 1.179-183.; Berekböszörmény (gr. Kornis Mihály) „fele jövedelme a minénk úgy, hogy annak conservatioja is miénk" Uo. 1.213-215.; Bojt több birtokos közös tulajdona a malomjog, és kétkövű feles malom őröl a faluban, de „azon ml jövedelmünkből kell kitelni az malomra való költségnek." Uo. 1.216-217.; Esztár (közbirtokosság) helység fele jövedelmet húzza a malomból úgy, hogy „vasat, követ, malom- egyéb építésre való szükségeseket a közönséges jövedelemből a földesurakkal szoktuk tenni." Uo. 1.225-227.; Hencidán (közbirtokosság) háromkövű malom „felejövedelme az uraságé, fele pedig a mienk." Uo. I. 232-234.; Kötegyán (közbirtokosság) kétkövű malom „felejövedelme a helységé" Uo. II. 83-84.; Margitta (gr. Kornis Mihály) „három kűre való malomnak esztendőnként való fele jövedelme az uraságnak, mindazonáltal - régi szokás szerint - annyit szabadván az udvar szükségére őröltetni valamennyi tetszik" Uo. 1.129-132. Fényes Elek 1851. Margitta Berettyón lévő nagy vízimalmát „4 kőre" járónak vélelmezte; (Bihar) Püspöki (váradi püspök) „háromkerekű vízimalom, de esztendő által többet áll mint forog, s közös a méltóságos urasággal." Bársony - Papp - Takács, II. 223-224. Lásd még: „a városon keresztül folyó Kis-Körösön van egy 3 kövű vízimalom." Fényes Elek, 1851.; Szentimre (váradi püspök) „Berettyó vizén a határunkon általunk épített három kövű malmunk van, melynek fele hasznát vesszük mi, felét pedig a földes uraság, de régóta az uraság részit is... ki szoktuk árendálni." Bársony - Papp - Takács, 1.173175.; Szentpéterszeg (váradi káptalan) „Fél jövedelme az uraságé, fele pedig némely lakosainké. A malomra való költség pedig mind a két részről való jövedelemből telik ki."; Isáka (Rhédey família) „féljövedelme a mienk, mely középszerű esztendőkbe behoz részünkre 100 köböl életet" Uo. 1.283-284.; Kötegyán (Rhédey-család) „fele jövedelme a helységé" Uo. II. 83-84.; Bihar (váradi püspökség) „fele az nagyságos uraságé, másik fele pedig a communitasunké" Uo. II. 162-163.; Örvénd (közbirtokosság) a malom „fele haszonvétele a helységé" Uo. II. 213-214.; (Bihar)Püspöki (nagyváradi püspök) „közös a méltóságos urasággal" Uo. II. 223-224.; Rév (gr. Batthyány Józsf) „feléta helység bírja" Uo. II. 224-225.; Szalárd (gr. Kornis Mihály) „az határunkon lévő uraság vízimalmánakfele jövedelme a mienk, de... mindennemű költséget mi teszünk reája, és a gátat is mi tartjuk." Uo. II. 234-236.; Szőllős (váradi püspökség) „A communitaséfele jövedelme határunkon lévő vízimalomnak,..." Uo. II. 242-243.
