Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2010 (2011)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Nyakas Miklós: Bihari hajdúság - korai kurucság

NYAKAS MIKLÓS BIHARI HAJDÚSÁG - KORAI KURUCSÁG

1 Általánosan ismert, hogy a bécsi udvarnak az ország felszabadítását követő kormányzati módszere széles körű visszatetszést keltett. A rendek már 1687-ben, tehát Buda visszafoglalását azonnal követően, kénytelenek voltak lemondani szabad királyválasztói jogukról és az Aranybulla ellenállási záradékáról, s hogy mennyire nem önkéntességről és háláról van szó, mutatja Antonio Caraffa császári tábornok eperjesi vésztörvényszéke. A magyar nemesi és jobbágytársadalom széles rétegeinek ellenszenvét váltotta ki az is, hogy a Belgrádot 1690-ben visszafoglaló oszmán haderő elől menekülő szerbeket (rácok) Magyarországon úgy telepítették le, hogy mentesültek az állami és egyházi adózástól valamint a földesúri robotkötelezettségtől. A határőrvidékbe integrált területükre pedig nem terjedt ki a magyar kormányszékek és vármegyék hatásköre. Az egykori hódoltsági területet a bécsi udvar újszerzeménynek tekintette, amellyel a fegyveres hódítás jogán szabadon rendelkezhet. 1690ben ún. Üjszerzeményi Bizottságot (Neoacquistica Commissio) állítottak fel a visszafoglalt területen fekvő családi örökségükért jelentkezők jogigényének elbírálására. Megfelelő hitelességű dokumentum bemutatása, feltétlen királyhűség és általában a birtok 10 %-át kitevő, ún. fegyverváltsági összeg kifizetése esetén juthatott hozzá az igénylő. Csakhogy a megállapított tarifa sokszor meghaladta a szegényebb nemesek anyagi lehetőségeit. Bécs újból elérkezettnek látta az időt az államegység szempontjából fontosnak tekintett vallási egység kialakítására is, amit a hatékonyabb kormányzás egyik fontos feltételének tartottak. 1701-ben az üjszerzeményi terület egészén tilalmazták a nyilvános protestáns vallásgyakorlatot, s kierőszakolták a görögkeletiek egy részének unióját a római katolikus egyházzal. 1695-ben a Magyar Kamarát hivatalosan is az Udvari Kamara fennhatósága alá helyezték. Még 1690-ben átszervezték a Magyar Kancelláriát, s mellőzték véleményét a hazai birtokadományozásoknál is. így történhetett meg, hogy a középkor óta királyi birtoknak számító, a nádor jogi és katonai igazgatása alá tartozó, kiterjedt önkormányzattal rendelkező Jászságot és Kunságot mint újszerzeményi területet 1702-ben elzálogosították a Német Lovagrendnek, ami földesúri joghatóság alá helyezést je1 Esze Tamás halálnak 300. évfordulójára rendezett tudományos ülésen elhangott előadás szerkesztett változata. 2008. május 22.(csütörtök) Tarpa és május 23. (péntek) Vaja. lentett.

2 A kormányzat igyekezett felszámolni a hajdúkiváltságokat arra hivatkozva, hogy adományozásuk a török elleni harchoz kötődött. így az addig hajdúszabadságnak örvendő települések jelentős része visszakényszerült a földesúri fennhatóság keretei közé. S természetesen előbb - utóbb vállalni kellett az állami, egyházi adózás terheit is. A kép e tekintetben nem volt egységes! Amíg a bihari hajdúvárosokat az udvar összeíratta, s eladományozta, s a magánföldesúri hajdútelepek kiváltsága is elenyészett, addig a szabolcsi hajdúvárosok Polgár kivételével megőrizhették maradék kiváltságaikat, amely jellemzően önkormányzati autonómiát s bizonyos adózási kiváltságot jelentett.

3 Közjogi helyzetük ezért sokban hasonlított pl. Debrecenhez, amely 1693-ban nyerte el szabad királyi városi rangját, ezért a Habsburg-hatalommal szembeni fellépés esetén ugyan nyerhettek is, de még többet veszíthettek. Ha mindezekhez hozzávesszük a feleslegessé vált, számos felrobbantott várból elbocsátott, létalapját veszített katonaságot, valamint a jobbágyokat országszerte sújtó, katonai beszállásolással kapcsolatos élelmezési terheket (porció), nem meglepő, hogy több hasonló jellegű előzmény után paraszti elégedetlenség indította útjára 1703-ban a Rákóczi-szabadságharcot is. A mozgalom tömegbázisát, közkatonáit a hajdúk, a végvárakból elbocsátottak, egykori thökölyánusok és a súlyos adóval megterhelt jobbágyság tette ki, de a politikai s katonai vezetés nemesi kézben volt. A szabadságharcot a végvárakból elbocsátott katonák, a kiváltságaikat vesztett hajdúk, a bujdosók indították meg, melyhez Rákóczi hazatérte után nagy számban csatlakoztak jobbágyok és kisnemesek. Az egyes falvak, vidékek lakossága egy-egy kuruc szervező működése nyomán fogott fegyvert.

4 Ha a felkelés eseménytörténetét vizsgáljuk, azt láthatjuk, hogy a Felső-Tiszavidék mellett egyik, bár nem egyetlen korai kuruc szervezkedés pontosan Biharra esett. Miért ide? Talán azért, mert itt annak a köztes rétegnek a súlya (hajdúk, volt végváriak ideértendők), amely a török kiűzésével nem csupán addigi életformájától búcsúzhatott, hanem korábbi jogállása is veszélybe került, s most ennek megőrzéséért ragadott fegyvert, nagyobb volt. 2 lllésy János: A Jászkunság eladása a német lovagrendnek (Századok, 1905.22-39; 138 -157); Kele József: A Jász-Kunság megváltása, Budapest, 1904. 3 Polgárra vonatkozóan Balogh István: Polgár a hajdúvárosok sorában (1608 -1717.) Polgár története (szerk. Bencsik János) Polgár, 1974.87 -133. a hajdúvárosokra általában: Nyakas Miklós: A Hajdúkerület kialakulása és korszakai. In: Vármegyék és szabad kerületek l-ll. (Szerk.: Radies Kálmán) Debrecen, 2001.79-92. p. 4 Mészáros Kálmán: Hadseregszervezés és redukció a Rákóczi-szabadságharcban. Hadtört. Közi. 1999.3. sz.