Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2010 (2011)
RÉGÉSZET-ÓKORTUDOMÁNY - D. Szabó László: Utcaház a Péterfiában
58 D. SZABÓ LÁSZLÓ 7 kép A téglakút feltárás közben 8. kép Újkori emlákanyag i Laposedények a., Tálak (25 cm-nél nagyobb átmérőjű) A18. században a debreceni háztartásokban még ritka volt az agyagból készült tál, vagy tányér. A hagyatéki leltárokban ón-, és fatányérok szerepelnek, cseréptányérok alig (ZOLTA11936,128). A század végére kezdenek elterjedni az agyagból készített laposedények. A debreceni fazekascéhben dolgozó legényeknek a mesterré váláshoz 1796-tól el kellett készíteni egy „Abálló Tálat mejnek felső részénél a szélessége légyen egy sing (63 cm) és a fenekének a szélessége egy arasz (22 cm)" (P. SZALAY1985,223). Az ásatáson előkerült tálak mindegyike mázzal volt bevonva. Egy rámás peremű, fehér alapszínű darabot a debreceni fazekasok által kedvelt zöld márványozással díszítettek (10. kép 4.) (CSUPOR - CSÜPORNÉ1998, 106). Több töredéken is megfigyelhető volt ez a díszítés, kisebb tányérokon is alkalmazták (10. kép 2., 3., 5.). A leletek között volt egy sinces formájú, sötétbarna mázas, kihajló peremén hullámvonaldíszes mély tál (10. kép 1.). Egy másik, rámás szélű lapos tálat világoszöld és sárga mázzal vontak be a belső oldalán. Ezt az edényt fehéres-sárgás színűre égő agyagból készítették, ami Debrecen környékén nem található (10. kép 6.). Nem a kút gödréből, de egy szintén 19. századi leletanyagot tartalmazó gödörből származik egy kb. 40 cm átmérőjű fehérmázas, kék pettyel díszített tál peremének darabja (13. kép 3.), amely Hódmezővásárhelyről származik (KRESZ 1991,163., 164. kép). Hatalmas menynyiségben készültek ezek az edények, amelyeket nagy távolságokra szállítottak. A Déri Múzeum néprajzi gyűjteményében őrzött hasonló példányt 1890 körül vásárolták Nagykerekiben egy vándor fazekastól. 1 2 b., Tányérok (25 cm-nél kisebb átmérőjű) A kút gödrében csak mázas tányérok töredékei voltak. A tálaknál már ismertetett világoszöld márványozással díszített edényeken kívül, egyszínű sárga és zöld mázzal bevont tányérok darabjai is kerültek elő (11. kép 1,2,3.). A Debrecent is magába foglaló Közép-Tisza-vidék fazekassága tartotta meg legtovább a 16-17. századi magyar kerámia jellemzőit (CSUPOR-CSUPORNÉ1998, 160). Ezt a megállapítást a leletanyag két darabja is alá12 Ltsz.: V.63.79.1.18
