Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2010 (2011)
RÉGÉSZET-ÓKORTUDOMÁNY - D. Szabó László: Utcaház a Péterfiában
UTCAHÁZ A PÉTERFIÁBAN 57 5. kép Az utcaház telke 1873-ban Az utcaház lakóiról nagyon keveset tudunk. 1736-tól lakhattak itt az utca alkalmazottai, de a városi összeírásokban - mivel nem voltak birtokosok - nem szerepelnek. A már idézett 1828-as jegyzőkönyv említi az „uttza cselédjeit", de hogy hányan voltak és mivel foglalkoztak, az nem derül ki a forrásból. A19. századi debreceni népszámlálások során a Péterfia utca házának lakóit 1869-ben írták össze először. Ekkorra az utcák önálló gazdálkodását megszüntették; állataikat, szekereiket eladták, így az itt élők nem az utca alkalmazottai, hanem inkább a város tulajdonában maradt ház lakrészeiben élő bérlők lehettek. 6 Az utcarendszer 1872-es felszámolása után a telek a honvédség tulajdonába került, altiszti lakásokat, istállókat, kocsi színt és patkoló műhelyt alakítottak ki a területen. 7 Az 1912-ben készült térképen jól látható, hogy a telket mennyire beépítették 8 (6. kép). 6. kép A volt utcaház 4104 számú telke 1912-ben 1955-től a Debreceni Postaigazgatóság kezelésébe kerül. Eleinte lóállomásként használták, majd a postai gépjárművek garázsa, javítóműhelye lett. 2004-től a telken lévő épületeket lebontották, 9 2008-ban pedig elkezdődött az új tulajdonos építkezése. LELETANYAG Az ásatáson előkerült leletanyag két nagyobb korszakból származik. Két gödörből középkori, 16-17. századi emlékanyag került elő, a többi gödörben újkori, 19. századi emlékanyagot találtunk. A legtöbb lelet egy téglából rakott kút gödréből került elő. A kút rakása előtt egy kb. 4 méter átmérőjű kerek, enyhén szűkülő gödröt ástak ki a talajszinttől kb. 3 méter mélységig. Ezután a gödör közepén még lejjebb ástak, de már jóval kisebb körben. Ebben a kisebb henger alakú gödörben kezdték el a téglákból szabályos minta szerint felépíteni a kút bélését. Először két sor lapjára rakott téglát raktak le, erre egy sor élére helyezett tégla került, majd újabb két sor lapjára rakott és így tovább. Debrecenben a téglák közeit mohával tömték be, hogy föld ne folyjék a kútba (ECSEDI 1912,180). A 4 méter széles gödör és a 170 cm széles kútbélés közé földet töltöttek vissza, amíg elérték a talajszintet (7. kép). A kormeghatározást segítette, hogy a feltárt kút tégláit a rajtuk lévő évszám szerint 1860-ban készítették (8. kép 1.). A leletanyag sajnos nagyon töredékes, teljesen kiegészíthető edény a feltárt régészeti jelenségekből nem került elő. A töredékekből így sokszor nem volt megállapítható az eredeti edény fajtája, mérete, funkciója. Mivel az emlékanyag nagy része néprajzi jellegű, az újkori leleteket Igaz Mária és Kresz Mária beosztását felhasználva rendszereztük (IGAZ—KRESZ 1965,87-131). Középkori emlákanyag 17. századi vörösre és világosbarnára égett, homokkal soványított mázatlan fazekak töredékei kerültek elő három gödörből. A kihajló peremek általában kettős tagolásúak, több példányon fedőhorony is látható (9. kép 3., 4.) 1 0. Az egykori edények szájátmérője 12-19 cm között mozgott. Egy nagyobb darab vállrészén vízszintesen körbefutó bekarcolt vonalak láthatóak (9. kép 1.). Ez a fajta fazéktípus nagyon elterjedt volt a korabeli Magyarországon. Hasonló peremű edények kerültek elő több lelőhelyen Észak-Magyarországtól Nyugat-Dunántúlig. 1 1 A fazekaknál különlegesebb az a sötétzöld mázas kályhacsempe töredék, amelyen két liliom és egy vastagabb inda látható (9. kép 2.). A kora újkorban a legelterjedtebb fűtőberendezés volt a zöld mázas kályha (VIDA 2003,63). Az itt talált példányt a liliomok kialakítása teszi egyedivé. Az ismert liliom ábrázolásokkal szemben, ahol a három különálló szirmot egy kapocs fogja össze, itt a középső sziromból két irányba kiinduló indákból bontakozik ki a jobb és bal oldali szirom. 6 HBML IV.B 1109/P. 225-226 7 DMJV PH Mikrofilm Tár B.V.6 törzskönyv 8 DMJVPH Mikrofilm Tár 225 /18 térképszelvény 9 DMJV PH Mikrofilm Tár 83/17020 mikrofilm 10 A leletanyagot bemutató táblákat Jurás Ákos készítette Fehér Csaba rajzainak felhasználásával. Munkájukért szeretnék ezúton is köszönetet mondani, n Pl. Füzér (SIMON 2000,208-209), Eger (LÁZÁR 1986,48-50), Ozora (FELD et al. 1989, 184), Bajcsa (KOVÁCS 2001,201), Lenti (ZÁVODI2003,183)
