Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2010 (2011)

RÉGÉSZET-ÓKORTUDOMÁNY - D. Szabó László: Utcaház a Péterfiában

53 D. SZABÓ LÁSZLÓ UTCAHÁZ A PÉTERFIÁBAN 2008 augusztusában került sor Debrecenben a Péterfia utca 49. szám alatti telek megelőző feltárására. Ez a terület azon kevés telkek egyike, amely a régi debreceni önkormányzat alapját képező egyik utca tulajdo­nában volt. DEBRECENI UTCÁK A középkori és újkori Debrecen önkormányzatának alsó szintjét az ut­cák alkották. Az utca elnevezést akkoriban nem csak a mostani értelem­ben használták, hanem jelentette a mai fogalmaink szerinti városrészt, kerületet is. A város határát jelentő sáncon belüli területen a városi tanács jelölte ki az utcákat, amelyeket a névadó derék-, vagy főutcák és a hozzá­juk kapcsolódó kisebb utcák alkottak. A debreceni polgárok lakhelyüket a derékutcák szerint különböztették meg: „Piacban, Péterfiában, Csapóban, Hatvanban, Vargában, vagy Mesterben lakom" (ZOLTA11939,104). Az ut­cákat kisebb egységekre, tizedekre osztották. 1607-ben a város északi felében, a Felsőjárásban hat utcában (Csapó, Csemete, Hatvan, Mester, Péterfia Jakab, Új utcák) összesen 17 tizedet; a déli felében, az Alsójárásban hét utcában (Bol- x dogfalva, Cegléd, Német, Piac, Szent Miklós, Varga, Vá­rad utcák) összesen 15 tizedet alakítottak ki (SÁPI 1977,232). Az utcák legfőbb feladata volt az ut­caszernek nevezett közterhek (pénz, termény, kézi és igás munka, katonák beszállásolása, fuvarozása) kivetése és behajtása (ZOLTAI 1905,96,159). A közterheket mindig tize­dekre lebontva vetették ki, ezért a tizedek kijelölésénél igyekeztek azonos teherbírású egységeket kialakítani. Az utcákon belüli tizedek száma jól mutatja, mennyire volt tehetős egy-egy kerület lakossága. Az 1607­es felosztásban utcánként átlagosan két tizedet y jelöltek ki. Gazdagabbnak számított a Csapó utca öt tizeddel és a Péterfia Jakab utca négy tizeddel. Te­hetősebb lakosság élt a három tizedre osztott Mester, Ceg­léd és Varga utcákban. Legszegényebbek voltak az Új és a Szent Miklós utcák egy-egy tizeddel. A tizedek amellett, hogy a közteher­viselés egységei voltak, két-két képviselőt küldtek a városi nagytanács­ba (KOMORÓCZY1969,37). 1715-ben a korábbi tizenhárom utcát hatra csökkentették. A Felsőjá­rásban Csapó, Péterfia és Hatvan; az Alsójárásban Cegléd, Varga és Piac 1. kép Az utcákra osztott Debrecen 1771-ben (SÁP11977,232 a) utcákat alakítottak ki, utcánként 6-6, összesen 36 tizeddel (SÁP11977, 232-233). 1758-ban a hat utcát öt-öt, összesen 30 darab tizedre osztot­ták. Ez a beosztás maradt meg a rendszer 1872-ben történt felszámolásáig. A városi közigazgatás a házszámokat a hat kerületben külön adta ki. Minden házas telek a derékutcája nevét viselte és egy sorszámot kapott (SÁP11977,233). Az utcák önállóságának első említése 1466-ból származik. Ekkor a Mes­ter utca lakossága engedélyt kapott földesurától Szilágyi Erzsébettől hogy minden hét csütörtökén az utcában hetivásárt tartson. A Csapó és a Cegléd utcáknak is volt külön vásártartási joga ebben az időszakban (SZENDREY 1984,223). Az utcák lakói választották meg képviselőiket, a ház utáni föl­deket és az ahhoz tartozó kaszálókat is az utcák lakosai számára jelölték ki. Az utcák önállóan gazdálkodtak, az utca tulajdonában voltak az iga­vonó állatok, szekerek, a városon ili őrházak, a külső-

Next

/
Thumbnails
Contents