Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2010 (2011)

RÉGÉSZET-ÓKORTUDOMÁNY - Csedreki László, Dani János, Kis-Varga Miklós, Daróczi Lajos, Sándorné Kovács Judit: A hencidai aranykincs interdiszciplináris vizsgálatai

CsEDREKi LÁSZLÓ, DANI JÁNOS, KIS-VARGA MIKLÓS, DARÓCZI LAJOS, SÁNDORNÉ KOVÁCS JUDIT A HENCIDAI ARANYKINCS INTERDISZCIPLINÁRIS VIZSGÁLATAI (Új szempontok, új eredmények) BEVEZETÉS, RÖVID KUTATÁSTÖRTÉNET Jelen cikk megírására a 2010. novemberében a karlsruhei Badisches Landesmuseumban „Jungsteinzeit im Umbruch" címmel megrendezett kiállítás adott inspirációt, melyre a hencidai kincset is kölcsönözték

1. Az 1965-ben Hencida község határában előkerült 12 db arany csüngőből álló kincs máig megoldatlan kérdéseket vet fel a régészeti kutatás számára. Ahelyett azonban, hogy a Kárpát-medence keleti része rézkori aranyművességének - előttünk többek által már részletekbe menően megírt (PATAY1958, MAKKAY 1985a, MAKKAY1989, MAKKAY1991, RACZKY 2000, VIRÁG 2010) - kutatástörténetét ismertetnénk, inkább a hencidai lelőhely rövid kutatástörténetével kezdenénk. Az eredeti jelentés szerint az aranykincs (1-2. kép) 1964. őszén történt mélyszántás során kerülhetett felszínre Hencida hátárában

2, de csak 1965. május 10-én találták meg répakapálás során. A találó

3 nem ajánlotta fel azonnal a leletet, hanem a debreceni Óra- és Ékszerkereskedelmi Vállalat Vöröshadsereg úti (ma Piac utca) fiókjába vitte be, és onnan irányították a Déri Múzeumba, ahol nem kis találói jutalom ígéretével

4 Módy György igazgatóhelyettes vette át a tárgyakat. Ezt követően május 13-án Mesterházy Károly és Módy György a találási helyen egy 4x4 m-es hitelesítő szondát nyitottak, de nem végeztek elég alapos munkát, ugyanis csak 60 cm mélységig (a mélyszántás szintjéig) mentek le, de nem érték el az altalaj szintjét

5. így nem lehetett eldönteni azt a lényeges kérdést sem, hogy a kincslelet milyen típusú régészeti jelenséghez tartozhatott. Június 23-án Gazdapusztai Gyula és Mesterházy Károly Zalaváry Tibor mérnök és az első magyar fejlesztésű fémkereső műszer

6 segítségével vizsgálták meg a találási helyet, eredmény nélkül

7. 1 A kiállítás kurátora, Clemens Lichter a tudományos tanácsadó testületben dolgozó Bánffy Eszter javaslatára döntött a lelet kölcsönzése mellett. Kutatásra ösztönző kérésüket ezúton is köszönjük! 2 A publikáló által közölt (GAZDAPUSZTA11968, i.kép) találási hely szerencsére téves. A lelőhely pontos lokalizációját nem közöljük, mivel a helyszínen értesültünk arról, hogy már Hencida környékén is feltűntek „fémkeresős kincsvadászok". 3 Hencidai lakos; neve ismert, de személységi jogai védelmében nem adjuk közre! 4 Akkori értéken 6000 Ft-ot kapott a leletbeszolgáltató. 5 Mesterházy K. beszámolója szerint: „A lelet tágabb környezetében gyéren jellegtelen neolitikus cseréptöredékek voltak a hátságon." (MNM Régészeti Adattára, XXI.352/965). Módy György jelentése alapján: „Semmilyen jele nem mutatkozott más leletnek." (DM Régészeti Adattára, 1965/14). 6 Csanda—Zalaváry-féle fémkereső. 7 Az ekkor tervezett újabb hitelesítést a faluban kitört sertésvész miatt elrendelt karantén akadályozta meg. A kincs pontos előkerülési helyéről meglehetősen ellentmondásos információk álltak rendelkezésre: a Gazdapusztai Gy. által a publikációban (GAZDAPUSZTA11968,33,1. kép), az általa írt adattári jelentésben, valamint Mesterházy K. által a Hajdú-Bihar megyei régészeti kutatásokról szóló (MESTERHÁZY 1966,41) jelentésben megadott helyszínek nem egyeztek. A lelőhelyről mindössze egy tollal rajzolt vázlat készült

8, melynek segítsége nélkül nem lehetett volna azt azonosítani. Ennek megtörténte után 2010. december 9-én Bácskái István technikussal műszeres lelőhely felderítést és terepbejárást végeztünk a helyszínen. A lelőhely dombján településre utaló leletek kerültek elő: elsősorban őskori (rézkori?), illetve kevés vaskori, Árpád-kori és késő középkori kerámiatöredékeket találtunk (3. kép). Mindezek alapján nyilvánvaló, hogy a dombon érdemes lenne újból próbaszondát nyitni. TIPOKRONOLÓGIA (4. KÉP) A kincs - amint az már első ránézésre is szembetűnik - tipológiailag heterogén: 6 db ún. „Tibavai-típusú" átfúrt felső részű, tojásdad alakú korongból; 5 db átfúrt függesztőtaggal ellátott középen áttört antropomorf csüngőből és 1 nagyméretű középen áttört korongcsüngőből áll. Ráadásul az 5 függesztőtaggal ellátott csüngő is 4 különböző altípust képvisel, mivel mindössze 2 db (a 10. és 11.) azonos példány található köztük. A rézkori csüngőkkel legtöbbet foglalkozó Makkay János véleménye

9 ellenére - részben a hencidai kincs tipológiai heterogenitása, részben az újabban előkerült jól datált csüngők okán - mégis megpróbálkozunk azok keltezésével. Itt elsősorban a Kárpát-medencén belüli csüngőtípusok tipokronológiáját igyekszünk áttekinteni. A legkorábbi aranycsüngő típus, a „Tibavai-típusú" egyszerű lemezcsüngők két, vagy négy (ritkán öt) átfúrással a Tiszapolgári-kultúra 195556-ban a DK-szlovákiai Tibava-n (Tiba) (SISKA 1964, Obr

.11:7.8; Obr.12:3; Obr.13:15; Obr.14:18; Obr.15:8; Obr.17:6) feltárt temetőjéből váltak ismerté. Később hasonló csüngők kerültek elő Tibavától nem messze a Veiké Raskovce-i (Nagyráska) temetőben is (VIZDAL1977,116, Obr.6:5; Obr.39: 6-7). A kutatás jelenlegi álláspontja szerint ezek a csüngők a késő neolitikum időszakában használatban lévő tengeri kagylóból (spondylus) készült ékszerek „aranyba áttett" változatai (RACZKY 2000,27; M.VIRÁG 8 A rajz rendelkezésre bocsátásáért Szende Lászlónak tartozunk köszönettel! 9 „Owing to the numerous dating lacunae it is not yet possible to distinguish possible chronological horizons in the pendant industry on the basis of the pendant types themselves." (MAKKAY 1991,122)