Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2010 (2011)
AGRÁRTÖRTÉNET - Surányi Béla: A növények és a civilizáció
224 SURÁNYI BÉLA val több cukrot ad, ennek ellenére a cukorrépa-termesztés gazdaságos, jól beleillik a szántóföldi művelés rendszerébe, kiváló kapás elővetemény és nem lebecsülendő - melléktermékei révén - az állattenyésztésben betöltött szerepe sem. S nem utolsó szempont, hogy a mérsékelt égöv gazdasági növénye. A cukornád" génközpontja Délkelet-Ázsiában található. Művelése régóta folyik, eredetileg a új-guineai pápuák kerti növénye volt. Terjedése a régi időkbe nyúlik vissza. A csendes-óceáni szigetvilágon kívül eljutott Indokínába, Kína trópusi övezetébe és Indiába. A Kr.e. első évezredből Észak-Indiában szanszkrit nyelvű források tanúskodnak termesztéséről. Kr.u. 647-ben a kínai császár küldöttséget menesztett Indiába, hogy tanulmányozzák a cukornád művelésének fortélyait. Kr.u. 600 környékén Iránban is elkezdték termesztését, s innen gyorsan haladt nyugat felé az iszlám terjeszkedésével. Eljutván az arab hódítás révén Észak-Afrikába, a mediterrán szigetekre és Hispániába. Ezen a tájon az öntözéses művelése honosodott meg a mór uralom idején. A11. században Szicília is termesztő tájai közé tartozott. Cipruson lévő velencei ültetvényen a 15. században 400 munkás dolgozott. A15. században a spanyolok és a portugálok a Kanári- és az Azori-szigeteken, Madeirán szintén meghonosították. Kolombusz második útján a Kanári-szigetekről vitt cukornádat Hispaniolára (a mai Haiti és Dominika). Az európaiak által létesített ültetvények elözönlötték az Újvilágot. 1540-ben pl. Hispaniolán, Santo Domingo környékén 24 nagy ültetvényen folyt a termesztés. E tekintetben Dél-Amerika sem maradt le. Brazíliában a portugálok jóvoltából kezdődött meg termesztése és feldolgozása. Holland hajók szállították a cukrot Brazíliából Lisszabonba. A karib-tengeri nádcukor Amszterdamban kötött ki, amely a korabeli cukorfinomítás egyik központja volt. Amerika trópusi övezetében élő indiánok is nekiláttak termesztéséhez, a maguk számára. Amint megismerkedtek a spanyol és a portugál ültetvényekkel, szirupot készítettek belőle. Számos karib-tengeri szigeten az őslakók már foglalkoztak termesztésével, mielőtt az angolok és a franciák megjelentek volna. Az új gyarmatosítókat azonban a dohány, a kávé, a kakaó és a gyapot érdekelte. Annak idején a nyugat-indiai szigetek ültetvényein termelt cukor uralta az Európába ós Észak-Amerikába irányuló kivitelt. A19. század közepére azonban a világ trópusi vidékein folyó termelés lendületét megtörte egy vírusos eredetű növénybetegség, a répacukor erőteljes térnyerése, a technológiai megújulás elmaradásából adódó megrázkódtatás és a rabszolgamunka megszűnése. Csak a 19. század végére találták meg a megoldást, amikorra egy magas hozamú cukornád fajtát nemesítettek ki, fajtacserét hajtottak végre, eltűnt a jávai típus ós változatai. 1914-ben a nádcukor részesedése mintegy 50 %-ra rúgott, amihez hozzájárult az, hogy az első világháború alatt és után - az európaihadszíntér miatt - javult piaci helyzete, ami 80 %-os részesedést jelentett. Ezt azonban később sohasem érte el, hiszen a cukorrépa-termesztés és a reá épülő feldolgozóipar napjainkban is komoly kihívást lent számára. 99 Sauer, J.D. (1993): 237-250. Az állattenyésztési kultúra szempontjából mérföldkövet jelentett a vörös (ló)here megjelenése, 10 0 amely csak a történelmi korban lett termesztett növény. A11-12. században a Hispániát elözönlő móroknak tulajdonítható művelésének kezdete. Génközpontja a félsziget keleti felén húzódik. A16. századig csak Spanyolországban ismerték. Termesztésének lendületet Németalföld, 10 1 elsősorban Hollandia adott, ahol a 16. században megindult a szántóföldi takarmánytermesztés és ezzel megszületett a vetésforgó, amely átalakította a feudalizmus évszázados határhasználati rendjét és az állattartás fejlődésének irányt szabott. Az új - nevezhetnők racionális - mezőgazdaság valójában Hollandiában lépett elsőként színre, megelőzve nagy vetélytársát Angliát, ahol viszont kiteljesedett. Ahogy a juhot az ipari forradalom „kirobbantójának" lehet tekinteni, a vörös {\ó)herétd szántóföldi növénytermesztés - benne a takarmánygazdálkodás - megújítójának, egy új szemléletű gazdálkodási rendszer elindítójának. A vöröshere eljutott németföldre (Pfalztartomány), Flandrián keresztül (vallás miatti migráció révén) Angliába. A17. század elején vetőmagot vittek Skandináviába ós Franciaországba. A18. században (1766) Angliából átkerült a növény Oroszországba és Észak-Amerikába. A keleti irányú térhódításával kialakultak a szárazabb éghajlathoz igazodó típusok. Ezek közé tartozik a stájer vöröshere, amelyet többször lehet kaszálni, ellentétben a brabanti fajtával (egyvágatú). Az előbbi fajta került be a Kárpát-medencébe, így az Őrségbe és kialakult egy erdélyi változata is, más egyéb fajta mellett. Hazánkban a 20. században volt számottevő, de a lucernával nem tudta fölvenni a versenyt, még a számára alkalmasabb éghajlatú tájakon sem. Az ember által már régóta ismert, de hazánkban csak két évszázada termesztik a lucernát™ 2 amely a Kaukázuson túlról érkezett Európába. Azon növények egyike, amelyet a korai kőkorszakban a Közel -Keleten a magjáért gyűjtöttek, 10 3 az erre utaló régészeti leletek a Kr.e. 8-7. évezredből származnak. A látszat ellenére azonban a lucernát sohasem háziasították mint szemterményt. A Kr.e. 6.000 után szerepe nem szűnt meg, továbbra is gyűjtötték, de az állatok számára, ami elvezetett a domesztikációhoz (Medicago sativa). Ez a faj a világ legértékesebb takarmánynövénye. Vad változata nem ismert. Génközpontja Délnyugat-Iránban, a Kaukázus vidékén és Kelet-Anatóliában található. Az antik világ gazdálkodói már nemesítették, legelőnek vetették és szénaként hasznosították. A lucerna mindezek ellenére nem tagja a búza-árpa-marha-juh-\a alapozott neolitikus mezőgazdasági rendszernek. Mint lótakarmányt vették számításba, melynek háziasítása Kr.e. 2.500 körül kezdődött el az ukrán sztyeppéken vagy Belső-Ázsiában. Az írott szövegekben is említés történik róla, pl. Babilonban a Kr.e. 7. századból. Ez a terület azonban kí100 Mándy Gy. (i97i):i78-i8o., Uő (i963):i78-i8i. 101 Zeven, A.C.-Zhukovsky, P.M. (1975): 137. A vörös (ló)herének történelmi jelentősége a norfolki vetésforgó megszületésében játszott szerepe alapján mérhető le, amely nemcsak az angol, hanem a nyugati mezőgazdaságban is mérföldkőnek számít. 102 Mándy Gy. (I97i):i73-177. A lucerna nemcsak itáliai, hanem európai szerepéről lásd: Ambrosoli, M.: The wild and sown. Botany and Agriculture in Western Europe 13501850. Cambridge, 1997.96-162. 103 Sauer, J.D. (l993):83-86.
