Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2010 (2011)

AGRÁRTÖRTÉNET - Surányi Béla: A növények és a civilizáció

218 SURÁNYI BÉLA desen egy új fajtája született meg, a viasz-kukorica. Kelet-Ázsiában szintén gyorsan elterjed. 1623-ban már Abesszíniában is termesztik."

5

6 A Kárpát-medencébe 1590-ben, Itáliából került be. De az is elképzelhető, hogy Dalmáciából. Erdélyben 1611-ben már ismert volt. A17. században a magyarság szívesen művelt kultúrnövénye. Terjedésének kedvezett, hogy járadékmentes volt, ugyanakkor egyazon területről jóval több termést adott, mint más növény. Mint kapásnövényt, kezdetben konyhakertben termesztették, később ugarba vetették, hiszen a nyomásos gazdálkodásba nem lehetett beiktatni. „A kukorica izgalmas szereplője a kultúrák történetének. A manióka Amerikában csupán primitív és rendszerint nagyon középszerű kultúrának szolgált alapul. A kukorica ezzel szemben (.. .) fenntartója volt igazi gyermekei, az inka, maya és azték fél- vagy egész civilizációk virágzásának.. ,"

5

7 A kukorica sikeres térhódítása - a látszat ellenére - nem volt zökkenőmentes. A termesztését előmozdító földesúri kényszer a rendszeressé váló éhínséggel párosulva hagyományteremtő kultúrnövénnyé lette èz újvilági eredetű kukoricát, ami különösen szembetűnő az újkorba lépő Európában,

5

8 Kelet- és Délkelet-Ázsia kultúrájának mezőgazdasági alapját a világ legjelentősebb kultúrnövényei közül a rizs biztosítja. A növény génközpontja Délkelet-Ázsiában található, ahonnan eljutott fő művelési színterére Kínába és Indiába.

5

9 A domesztikált alak termesztésére utaló legkorábbi régészeti leletek a Jangce-folyó völgyéből kerültek elő 8.000-6.000 évvel ezelőtti időből.

6

0 Vadon termő ősét már jóval korábban gyűjtötték. A hagyomány úgy tartja, hogy Shen-Nung kínai császár Kr.e. 2.700-ben rendeletben írta elő a rizs, a szója, a búza, a köles és a muhar vetésének ünnepélyes kezdetét. A rizs esetén személyesen jó példával járt elöl.

6

1 Kr.e. 2.300 körül a Jangce-folyó (Vörös-folyó) mentén kiépített csatornahálózat az árasztásos rizstermesztésre utal. Indiában is korán vette kezdetét művelése. Termesztése egyre nyugatabbra került. A Közel-Keleten a hellénizmus századai alatt a kultúrába vett növények közé tartozott.

6

2 A Római Birodalomban kereskedelmi cikknek számított. A középkorig Európában nem művelték. Japánba is csak a Kr.e. 400-ban jutott el Koreából a Yayoi kultúra idején. A régészeti és történelmi adatok azt mutatják, hogy az ázsiai rizs lassabban terjedt, mint a többi gabonaféle. Észak-Amerikában a 17. századig nem volt számottevő a termesztése. Szárazművelése DélAmerikában és Afrikában honosodott meg, mely utóbbi színhelyre a 16. században jutott el. Közel-keleti terjesztésében oroszlánrészt vállaltak az arabod, továbbá a törökök, akik hódításaik révén honosították meg mű56 MándyGy. (1971):124-125., Braudel, F. (19851:164-168. 57 Braudel, F. (19851:158. 58 Montanari, M. (1996):161. 59 Mándy Gy. (i97i):i27. 60 Prance, G.-Nesbitt, M. (20051:56. 61 Lásd: 59-jzet 62 Lásd: 6o.jzet. Észak-Amerikában Virginia államban kezdték termeszteni, majd Karolinában (Karolina rizs). Louisiana egy évszázad múlva csatlakozott. Az újvilági rizstermesztés térhódításának az amerikai polgárháború utáni időszak döntő lökést adott. Lásd: 63-jzet 63 MándyGy. (i97i):i28-i30. velését a Balkánon, valamint a hazai hódoltsági területen, a Ternes, a Béga és a Berzava folyók mentén. Az újabb próbálkozások a 18. században az itáliai bevándorlóknak köszönhető, de a fajtakérdés miatt csak a két világháború között tekinthető eredményesebbnek Délkelet -Ázsia „ajándékának" művelése. Eurázsiában és Afrikában egyéb rizsfajták is előfordulnak, de ezek helyi jelentőségűek. A termesztett rizsnek közel 8.000 fajtáját művelik szerte a világon. A burgonya már a Kr.e. 2. évezredben az Andok vidékének azokon a területein művelésben volt, ahol a kukorica nem termett meg.

6

4 Nagyon lassan és nem széles körben honosodott meg az Óvilág mezőgazdasági kultúrájában. A rizstermesztő ázsiai területeken, továbbá az iszlám vallású népeknél nehezen vagy egyáltalán nem tudott gyökeret ereszteni. Érdekesség, hogy Észak-Amerikában az angolok honosították meg, ami óvilági sikerét jelzi. Hagyományteremtő kultúrnövény lett a Kárpát-medencében is. Noha a spanyolok már 1539-ben megismerkedtek vele, Itáliában sokkal nagyobb érdeklődés kísérte megjelenését. A németalföldi Clusius, a neves botanikus 1601-ben botanikai leírást ad róla, abban az időben, amikor a német kertkultúrában már közkedveltségnek örvendett. Angliában 1588-ban bukkant föl, Walter Raleigh-höz kötődve. Az európai agráriumba való beépülése csak a 18. század végén, a 19. század elején következett be. Nyugat-Európa egyes régiói eltérő időpontban és különböző mértékben ismerték föl jelentőségét. E téren kiemelkedik Írország, ahol korai előzmények után a 18. században kizárólagosan paraszti étekké vált. Az új kultúrnövény elfogadottsága Svájcban, a svédeknél ós német földön vezetett teljes sikerre. A németeknél a bajor örökösödési háborúban (1778-1779) - amit burgonya-háborúnak is neveznek - nyert végleges polgárjogot. Terjedésében nem lebecsülendő szempont az sem, hogy mentesült a dézsma kötelezettség alól. A nyugat-európai nemzetek közül a franciák ódzkodtak legtovább termesztésétől. A Kárpát-medencében a 17. században jelent meg.

6

5 Az első behozatalra az 1650-es években került sor. II. József ténykedése döntő lökést adott térhódításának: ingyen vetőgumót osztott ki a parasztok között. Csíkban, Háromszéken csak a 19. század elején ismerték föl a „pityóka" jelentőségét, amihez hozzájárultak a hatósági intézkedések is. A burgonya a paraszti gazdálkodásban, táplálkozásban mély gyökeret eresztett és a paraszti agrárkultúra meghatáro64 Braudel, F. (19851:168-169., 172-173. A termesztett burgonya őshazája feltehetően Peru-Bolívia határvidéke. Vad őseinek régészeti kora kb. 12.5000 évvel ezelőtti időszakra nyúlik vissza. Háziasítása magasföldi tájakon zajlott le. Hispániába az első szállítmány Kolumbia Cartagena kikötőjéből futott ki. Termesztésének első adatai Sevillából származnak az 1573-1576 közötti évekből. Viszont a Kanári-szigeteken már 1562 körül ismeretesek ilyen adatok. A behozott „andok fajta" rosszul alkalmazkodott Európában és közel két évszázadnak kellett eltelnie ahhoz, hogy az Óvilágban valódi kultúrnövénnyé váljon, kellő mennyiségű termést adjon és lehetővé váljon termesztése Európa hűvösebb tájain. A19. század második felében indult meg széles körben a Chiléből származó alfaj nemesítése, ami alól a Kárpát-medence sem jelentett kivételt. Ezt példázza Agnelli József Magyar kincs nevű - elsőként nemesített - fajtája. Lásd: Prance, G.-Nesbitt, M. (2005): 63-64., Mándy Gy. (1971):146. 65 Mándy Gy.-CsákZ. (19641:17., 19-20.