Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2010 (2011)

AGRÁRTÖRTÉNET - Surányi Béla: A növények és a civilizáció

214 SURÁNYI BÉLA mit:

2

2 szójabab, őszibarack, tea, rizs, eperfa, aranybab, kajszibarack, naspolya, citrom, narancs, körte, mandarin, kender, cukornád, köles, tatárka stb. jelzi a kontinensnyi országnak a domesztikációban betöltött szerepét. Hosszú előzmények után a mezőgazdaság fejlettsége a Kr.u. 13-14. századra Kínát a legnépesebb országgá tette.

2

3 Az önellátó országban a parasztság is magas életszínvonalon élt, amiről egy korabeli arab utazó Ibn Battuta - személyesen győződött meg. Kr.e. 1.500 körül alakult ki az olmék, majd ezt követően a maja, a tölték és az azték civilizáció az Újvilágban.

2

4 „A kínaiakhoz hasonlóan a maják is osztották azt az alapvető vélekedést, hogy a civilizáció és az ember nem választható el a természettől, hanem annak a természet rendszernek a része, amelynek műveit emberi kötelesség és érdek megismerni."

2

5 Hasonló vezérlőelv érvényesült a többi nagy indián kultúráknál is. Ami a növénytermesztést illeti, Észak-Amerikában

2

6 vegyesen fordultak elő fennsíki halászok, vadászok és gyűjtögetők, valamint földművelők, igazodván a természeti adottságokhoz. Az egyes népcsoportok sem kizárólag földművelésből vagy vadászatból, gyűjtögetésből éltek. Sokszor történt váltás az egyik életmódról a másikra. Annyi bizonyos, hogy a kultúrnövények művelése lassan és szerény keretek között terjedt el. A mintaként szolgáló mexikói földművelők Kr.e. 2.300 körül váltak önellátó népességgé. A termesztett növények között a kukorica egyre jelentősebb szerepet töltött be és morfológiája közel állt mai formájához. A bab- és a tökfélék szintén a művelésbe vont növények közé tartoztak. A maja és az azték kultúra hatással volt Észak-Amerika élelemgyűjtő népcsoportjaira. A majáknál a Kr.e. 3. évezred előtt nincs földművelő gazdálkodásra utaló nyom.

2

7 A kukorica-bab- tök „szentháromsága" későbbi eredetre vall, de a kukorica elsőbbségéhez nem fér kétség. Civilizációjuk összeomlásában meghatározó az intenzív földhasználat, ami együtt járt a gyomnövények elszaporodásával, védekezni

2

8 viszont nem tudtak ellenük és ez ökológiai katasztrófához vezetett. Az aztékoknál

2

9 is az intenzív mezőgazdaságra való áttérést kulturális változás kísérte, vagyis a növények művelésbe vétele, termesztési módszerük kialakítása lehetővé tette, hogy környezetükkel szemben anyagi és szellemi előnyre tegyenek szert. A terraszosítás - követ és magueyt (agávé) használtak - öntözés (csatornarendszer), mesterséges termőföldek építése (chinampa) arányaiban volt egyedi, hiszen termőfölddé alakította 22 Gliessman, S.R. (2007): 187. Lásd még: Zeven, A.C.-Zhukovsky, P.M.: Dictionary of cultivated plants and their centres of diversity. Wageningen, 1975.27-41., Diamond, J. (2000): 331. 23 Wood, M. (2006):9524 Renfrew, C.—

Bahn, P. (i999):i5925 W00d,M. (2006):134. 26 Bray, W.M.-Swanson, E.H.—Farrington, I.S. (1989)78-82. 27 Hammond, N. (2002):84. 28 Ua

.125. Az erózió megfékezésére terraszokat létesítettek, kó'támfalak építésével. A mocsaras területeken a felszín fölött parcellákat alakítottak ki, amelyek hasonlóak voltak, mint a mexikó-völgyi chinampák (úszó szigetek), ahol kultúrnövényeket termesztettek. Lásd: ua. 144-145. 29 Smith, M.E. (2004): 74-80. Az agávé rostját és nedvét is hasznosították. Ez utóbbiból készült a pulgue nevű ital. át a természeti környezetet. Mint minden indián civilizációnál, a művelés eszköze az ásóbot volt. Külön művelési technikát alkalmaztak a dombvidékeken és az alföldeken. A városi kertekben kukoricát, gyümölcsféléket és gyógynövényeket termesztettek. Az intenzív kertgazdálkodás miatt az azték települések szétszórtan helyezkedtek el. Dél-Amerikában az inka kultúra földműves kultúra volt, a kukoricára épült.

3

0 A magasföldeken a rizsparéj (amerikai rizs) és a burgonya vette át a szerepét. „Az Andok vidéke a növénytermesztés egyik legnagyobb világközpontja. Az ottani emberek már sok évszázaddal a spanyol hódítás előtt is főként mezei munkából éltek. (A spanyoloknak).. .az indián földművelési módszereken alig sikerült változtatniuk, "

3

1noha igavonó állatokat és óvilági növényeket hoztak be. Az inkák által szent növénynek tartott kukorica

3

2 művelési eszköze a „lábeke" (tadla) volt és mint a magas-kultúrájú népeknél a földművelés nemcsak a nők foglalatosságai közétartozott, hanem közös tevékenységnekszámított. A kapát (lampa) szintén mindkét nem használta. A perui kukoricatermesztő indiánok „függő terraszainak"termőföldjét távoli vidékekről szállították, emberi erővel. Az öntőző csatornákat a magashegység gleccserei, vízerei táplálták. Tehát az óvilági folyami civilizációkhoz hasonlóan kultúrájuk az öntözéses mezőgazdaságra épült. A talaj termőképességének a fenntartásáról gondoskodtak, sőt tudatosan javították is. Jóllehet „a kukorica képezte a táplálkozás, s azzal együtt a gondolkodás és cselekvés alappillérét az inka birodalomban, mégsem feledkezhetünk meg az igen változatos kiegészítő táplálékokról."

3

3 A főzelékfélékhez évezredek ismeretéből eredő vadnövények csatlakoztak. A burgonyát szeletekre vágták, szárítva tartósították. Máig hat ezeknek az ősi kultúráknak az öröksége, amelyek elindították az emberiséget a civilizáció útján. Kialakulásukat az öntözéses mezőgazdaságnak köszönhették, az élelemtermelésnek, ami a gazdasági növények művelésére és a háziállatok tartására épült. Ezek az ősi kultúrák - nevezhetnénk alapcivilizációknak is - nem tudtak és nem is akartak kibújni a „Földanyával" kötött szerződés hatálya alól, mint ahogy mi sem tudunk. Ezt ők ajándékként fogadták. Nem kívánták civilizációjukat elválasztani a természettől és nem állt szándékukban gazdasági szükségszerűségeknek alárendelni. „A civilizáció öröksége százötven generáció távolából nézve az, amit az ókori uruki költő, a Gilgames eposz szerzője megálmodott: képzeletünk és - lehetőség szerint - életünk felszabadítása, "

3

4 az agrárkultúra kínálta keretek között. A növény és az ember közötti kapcsolat a domesztikáció révén egy új elemmel gazdagodott, hiszen az ember több mint 600 növényfajt „kiemelt" természetes környezetéből és anyagi igényeihez alakította. Ezzel tovább erősödtek azok a meglévő gyökerek, amelyek már a prehistorikus időkben az emberi kultúrát a növények világához láncolták, megszabva a 30 Lips, E. (1960): 327. 31 Ua. 32 Ua.333-338. 33 Ua.339. 34 Wood, M. (2006):174-175.