Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2010 (2011)

AGRÁRTÖRTÉNET - Surányi Béla: A növények és a civilizáció

A NÖVÉNYEK ÉS A CIVILIZÁCIÓ 213 Terület Háziasított Háziasítás legkorábbi Terület Növények Állatok Háziasítás legkorábbi /I háziasítás önálló központjai 1. Délnyugat-Ázsia búza, borsó, olajbogyó juh, kecske i. e. 8500 2. Kína rizs, köles disznó, selyemhernyó i. e. 7500-ra 3. Mezoamerika kukorica, bab, tök pulyka i. e. 3500-ra 4. Az Andok és Amazónia burgonya, manióka láma, tengerimalac i. e. 3500-ra 5. USA kelet napraforgó, libatop nem volt i.e. 2500 16. Sahel cirok, afrikai rizs gyöngytyúk i. e. 5000-re ? 7. Trópusi Nyugat-Afrika afrikai jamgyökér, olajpálma nem volt i. e. 3000-re ? 8. Etiópia kávé, teff nem volt ? 9. Üj-Guinea cukornád, banán nem volt i.e. 7000? Máshonnan érkező alapterményeket követő helyi háziasítás 10. Nyugat-Európa mák, zab nem volt i.e. 6000-3500 11. Az Indus völgye szezámfű, padlizsán zebuk i. e. 7000 12. Egyiptom szikomórfa, mandulafű macska i. e. 6000 3. ábra Az egyes területeken háziasított fajok. Forrás: Diamond, J. (2000): 99- Kr.e. 3.500 körül Mexikóban, de talán Északnyugat-Argentínában - már jóval korábban - művelésbe vontak. A földművelésre való áttérés, termékenyebb gazdálkodást elősegítő módszerek alkalmazása hozzájárult a népesség létszámának növekedéséhez, sőt a különböző adottságú övezetek cserekereskedelmének a kialakulásához. A társadalmi tagozódás megindulása részben a munkamegosztásra, részben a vagyoni helyzetre épült. A rangsoroló, de helyénvaló némelyeknél, a főnökségi társadalom

1

1 megnevezés is, a létfenntartás a külterjes mezőgazdaságon nyugodott. A korai államokat viszont már a jóval hatékonyabb mezőgazdasági termelés jellemezte. Az Óvilág korai civilizációi egyazon éghajlati zónában, azonos szélességi fokon alakultak ki, de nem elszigetelten. Keletkezésükkel kapcsolatban Wood, M. írja:

1

2 „Irak kapcsolatai Egyiptommal, az iráni fennsíkkal és az Indussal jóval a történelem előtti időkre nyúlnak vissza. Ügy tűnik, hogy Kína (viszont) teljesen eredeti fejlődési utat járt be." A civilizáció bölcsőjének tekinthetők az Óvilágban Mezopotámia városállamai, ahol az öntözéses gazdálkodás kultúrát teremtett, hiszen megszületett az írás, a hatvanas számrendszer és itt bukkant fel a „homo oeconomicus", a modern Nyugat előfutára.

1

3 India

u szintén egy jelentős bronzkori civilizáció színtere, amely ugyancsak az öntözéstől függött: búzát, árpát, rizst és gyapotot művelve. Az Indus-völgyi civilizáció dravida volt, amely később ötvöződve az árják „hozadékával", megteremtette a klasszikus India kultúráját.

1

5 Asóka

]

6 ökológiai és természetvédelmi előírásai napjainkban is megszívlelendők: „Az erdőket nem szabad értelmetlenül felégetni." A Malabár-parf híres fűszerei - főleg a bors és a gyömbér - a kereskedelem kedvelt portékái közé tartoztak. A Nílus-völgyébem8 a világ egyik legkorábbi és leghosszabb életű civilizációja született meg. A nagy folyam mentén búza- és árpatermesztés folyt, emellett juhokat és kecskéket tartott a földművelő falvak népe. A „piramisok népének"

1

9 öntözéses mezőgazdasága főterményének az árpát és a tönköly búzát tekintette. Ekés földművelést folytattak, a vonóerőt a szarvasmarha szolgáltatta. A gabonán kívül szőlőt, datolyát, olajbogyót és fügét is termesztettek. Az öntözési munkálatok nélkülözhetetlen eszköze a saduf - gémeskúthoz hasonló - amivel a csatornákból merték ki a vizet. A piramisok belső festményei a mezőgazdálkodás számos mozzanatát örökítették meg. Kínában alakult ki az Óvilág utolsó önálló civilizációja

2

0, a Sárga-folyó mentén. „A kínai civilizáció, úgy tűnik, szorosan összefügg a mezőgazdaságnak egy szinte kizárólag az alföldekhez és folyóvölgyekhez kötődő, magasan fejlett formájával (...) Míg Indiában, a Közel-Keleten, a Földközi-tenger medencéjében és Európában a lábas jószág - a tehén, ló, teve, juh és a kecske - központi szerepet játszik a gazdaságban és az emberek gondolkodásmódjában, s míg ezeken a területeken a mezőgazdaság (földművelés) és állattenyésztés szorosan összefügg egymással, addig a Távol-Kelet a világ egyetlen része, ahol (...) élesen elkülönülnek egymástól az állattenyésztők és a földművelők (...) a kínaiak már korán feltalálták a nagy szakértelmet igénylő szövési technikákat, a selyemét az i.e. 2. évezred végén, a gyapotét pedig a 13. század végén."

2

1 Ezen túlmenően Kína a kultúrnövények szempontjából elsődleges génközpontnak is szá11 Haller, D. (2007): 196. 12 Wood, M. (2006): 18. 13 Ua.27-28. 14 Ua.50-51. 15 Ua.53. 16 Ua.61. 17 Ua.62. 18 Ua.111. 19 A.Rosolie,D. (1986): 133-136. 20 Wood, M. (2006): 76., 78. 21 Gernet, J. (2001): 39-40.