Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2010 (2011)

AGRÁRTÖRTÉNET - Surányi Béla: A növények és a civilizáció

211 SÜRÁNYI BÉLA A NÖVÉNYEK ÉS A CIVILIZÁCIÓ A növényvilág és az ember kapcsolata szerteágazó és kezdete a prehistorikus időkig nyúlik vissza. A természeti gazdálkodás messzemenően kiaknázta - sőt a világ egyes elzárt területein, a civilizációtól távol eső térségek népcsoportjai körében még napjainkban is - a növények sokoldalú kínálatából eredő lehetőségeket. Ez a kapcsolat alakította ki a születendő társadalmak gazdasági életét, formálta fejlődését, egy adott térség kultúráját, sőt politikatörténetét is. A környezet vegetációja, a domesztikáció révén megszületett kultúrnövények, ez utóbbira épülő mezőgazdasági termelés, az egymást követő nemzedékek tapasztalati kultúrájának terméke, amely egyrészt gyarapította az anyagi javakat, másrészt hozzájárult a társadalom létrejöttéhez, a munkamegosztás kialakulásához és a szellemi kultúra kibontakozásához. Mindamellett utal az embernek a környezethez fűződő viszonyára is. A történelem során hosszú utat tett meg az ember az „édenkerttől" modern világunk megsebzett bolygójáig. Ezen az úton a növények az ember életét alapvetően befolyásoló társak voltak. halász-vadász-gyűjtögető életmódról lassan áttért a szántó-vető-állattenyésztő gazdálkodásra, amely nyílegyenesen vezet a civilizációhoz."

5 Az őskor emberének rítusai a termékenység kultusza köré fonódtak, szereplői elsősorban az állatok és természetesen maga az ember (a női test) volt. A MEZŐGAZDASÁG MEGSZÜLETÉSE Childe, V. G. a mezőgazdaság megjelenését

6 - elsőként, 1941-ben neolitikus forradalomnak nevezte, amelynek színtere nemcsak a termékeny félholdra korlátozódott (1. ábra) és az ember életmódjában nagy változást idézett elő. A neolitikum emberének növényismeretére

7 derít fényt, hogy a mai Szíria területén élt, egykori - már falvakban élő - vadászó, gyűjtögető életmódot folytató népesség Kr.e. 10.000-9.000 között 157 növényfajt hasznosított, s közülükegysem haszontalan vagy ártalmas, netalán mérgező, igazolván, hogy jól ismerték a helyi vegetációt. A leghasznosabbak váltak a nemesítés szereplőivé. De hasonló eredményekA NÖVÉNY FELFEDEZÉSE A létfenntartásban a gyűjtögető gazdaság hasznosította a természet kínálta növényi eredetű táplálékot, ami együtt járt a növény felfedezésével, megismerésével és gyakorlati tapasztalatként élt tovább. Noha az ősember mindenevő volt, így növényi termékeket, bogyót, magvakat, levelet és gyökeret is fogyasztott

2, ennek ellenére hitvilágában, vallási kultuszában a növény nem vagy csak alig játszott szerepet. „.. .az őskori ember azt a kevés és csak kevéssé válogatott növényi terméket, amire szüksége volt, könnyen megszerezte a természetben és nagyon kevésre becsülte jelentőségét, minélfogva kultuszában vagy egyáltalán nem kapott helyet a növény vagy legfeljebb (...) alárendelt mértékben."

3 Ezt támasztja alá Leroi-Gourham, /L

4 véleménye is, aki az őstörténet vallási kultuszaival kapcsolatban megjegyzi, hogy kb. ez a korszak tízezer évvel ezelőtt lezárult, és „.. .ettől kezdve az emberiség a kezdetleges 1 Childe, V.G. (1959): 22. 2 RapaicsR. (1932): 6. 3 Ua. 4 Leroi-Gourham, A. (1985): 10-13. 1. ábra A termékeny félhold, amely i. e. 7000 előtt az élelmiszertermelő területeket foglalta magába. Forrás: Diamondj. (2000): 135. 5 Ua. 9. A szerző a vallás és a varázslás között nem tesz különbséget, mert nem talált olyan bizonyító anyagot, amely a szétválasztást lehetővé tenné. Ami a rítusokat illeti, kizárólag az állatok a szereplői: vádló, bölény, kőszáli kecske, őstulok, medve, zerge, mamut stb. Vagyis a növények hiányoznak, sőt még jel formájában sem lelhetők föl. Lásd: ua. 88-89. 6 Renfrew, C.—

Bahn, P. (1999): 264-265. 7 Diamond, J. (2000): 145-147.