Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2010 (2011)

IRODALOMTÖRTÉNET - Orosz György: A mi Urunk Jézus Krisztus legeslegszentebb nyelvének tisztelete a magyar és a német keresztény népi jámborságában

173 OROSZ GYÖRGY A Ml URUNK JÉZUS KRISZTUS LEGESLEGSZENTEBB NYELVÉNEK TISZTELETE A MAGYAR ÉS A NÉMET KERESZTÉNY NÉPI JÁMBORSÁGÁBAN A germán törzsek és népek valamiféle különleges „predestinációjáról" a kereszténység iránt aligha beszélhetünk - mutat rá Hans Meyer-, ha figyelembe vesszük, hogy több mint hatszáz év telt el, míg minden germán törzs betagolódott a Keresztény Egyházba, legkorábban az ariánus gótokkal kezdődően egészen a svédekig, míg a Római Birodalom keresztény hitre téréséhez ennek az időnek csak kevesebb, mint a felére volt szükség. Továbbá az is figyelembe veendő, hogy a germán törzseknél a kereszténység felvétele csak kisebb részben történt szabad akaratból, nagyobbrészt ez a politika és a kényszerítés műve volt.

1 A keresztes háborúknak köszönhetően, melyek során a nyugati lovagok és közkatonák, valamint a Szentföldre zarándoklók megismerkedtek Krisztus kínszenvedésének történelmi helyeivel, megváltozott az addig domináns antik Krisztus-kép - tudatja Wilhelm Gössmann -, s a kereszten uralkodó királyból Szenvedő Szolga lett, és a kereszténységben Krisztus emberi mivolta nagyobb hangsúlyt kapott.

2 A széles néptömegek Európában a kései középkorban váltak tudatilag és lelkileg is kereszténynyé. Az új, immáron keresztény tudatforma kereste a szellemi önkifejezés formáit. A keresztény népi jámborság a kései középkorban ennek következtében jött létre. Wilhelm Gössmann felvázolta ezen korszak vallási állapotát és a népi jámborság főbb formáit. Az egyház objektív liturgiája - mint írja -, a néptömegek tudatában általában visszavonult a háttérbe vagy szubjektív imaformák léptek a helyére. A polgárok elsősorban a Szenvedő Krisztussal és Máriával, a Könyörületes Istenanyával kerestek lelki azonosulási pontokat. A leggyakoribb keresztény jámborsági formák a rózsafüzér, a stációjárás, az ereklyék tisztelete és a zarándoklatok voltak. A kései középkor vallási életének igen pregnáns kifejeződése volt az ars moriendi, azaz a gazdagok és szegények, urak és szolgák azon képessége, hogy keresztény alázattal, sorsukkal megbékélve tudjanak meghalni.

3 A rózsafüzér imádságos használatát a domonkos szerzetesek terjesztették el a nép körében, a stációjárást pedig a ferences atyák honosították meg. Manfred Lemmer szerkesztésében jelent meg à „Mutter der Barmherzigkeit" (Könyörületes Istenanya) című könyv, ami kilencvennégy kizárólagosan német nyelvű mirákulumot tartalmaz Szűz Máriával kapcsolatosan, a 12. század végétől a 15. század második feléig terjedő időszakból. Ezek a csodás történetek jól szemléltetik az elmúlt évszázadok szellemiségét és népi jámborsági gyakorlatát. A középkori vallásosságban Mária tisztelete döntő befolyással bírt.

4 Christian Schütz a következőt írja: „A népi vallásosságnak fontos liturgiát kiegészítő funkciója van, amennyiben meghosszabbítja az istentiszteletet a hétköznapokban (népszokások) és a mindennapi életet összekapcsolja Istennel. A népi vallásosság kötetlen formáiban személyesebben fejeződhet ki a hit, mint a liturgia kötött formáiban és igényesebb szövegeiben."

5 A kései középkor mentalitását, szenvedésre való beállítottságát, majdhogynem készségét jól fejezi ki az a 15. századi (1477) allegorikus kép, amely egy magas keresztfán függő Krisztust ábrázol fénysugárglóriával a feje körül. A kereszthez támasztott létrára egy nő készül fellépni, hogy feljusson a Megváltóhoz.

6 A középkortól kezdve, sőt már korábban is - állapítja meg Szabó Ferenc -, Jézus passiója áll a népi vallásosság középpontjában. Az archaikus népi imádságok jó részében is a szenvedéstörténet egyes mozzanatai jelennek meg. Már az egyházatyáknál - pl. a görögöktől függő Szent Ambrusnál - fellelhetjük ezt a szenvedésmisztikát, amelyet a középkori szerzeteseknél (Szent Bernát, Assisi Szent Ferenc és a ferences szentek), később a Rajna-vidéki misztikusoknál (Eckhart mester, Tauler, Suso) vagy a devotio modernát képviselő imitatio Christiben szintén megtalálunk.

7 Christian Schütz véleménye szerint a szenvedésmisztika szűkebb értelemben Krisztus megváltó titkának kegyelmi megismerése, „objektív módon" a pszichikai vagy fizikai kínok valóságos átélésével, vagy „szubjektív módon" az érzelmileg átélt együttszenvedéssel.

8 A középkori szerzetesi lelkiségben, főleg a clunyi reform kisugárzó erejében, nagy teret kap az Ür szenvedéseiről való elmélkedés (contemplatio dominicaepassionis). Szent Ferenc esetében a Szenvedő Krisztushoz való hasonulása elvezet egészen a stigmatizációig.

9 A stigmatizáció, azaz Krisztus sebeinek megjelenése a szent kezén, lábán és oldalán 1224-ben Alverna hegyén történt. Szent Ferenc szemmel láthatóan viselhette Krisztus sebeit annakjeiéül, hogy milyen mélységesen átjárta őt Krisztus szenMEYER1903:348. A kontinentális germán törzsek keresztény hitre térésével és az ennek nyomán létrejött pogány-keresztény vallási szinkretizmus kérdéseivel három tanulmányomban foglalkoztam. Ld.: OROSZ 2007:365-380.; OROSZ 2008a: 411-438.; OROSZ 2008b: 75-77. GÖSSMANN1970:24. GÖSSMANN1970:41-42. 4 Mutter der Barmherzigkeit 1986. 5 SCHÜTZ 1993:277-278. (Andreas Heinz szócikke) 6 SCHRAMM 1933:68. 7 SZABÓ 2003:134-135. 8 SCHÜTZ 1993:355- (Otger Steggink szócikke) 9 SZABÓ 2003:136.