Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2008-2009 (2010)

MUZEOLÓGIA - Keresztesné Várhelyi Ilona: Petőfi-textil kiállítás elé

337 KERESZTESNÉ VÁRHELYI ILONA PETŐFI-TEXTIL KIÁLLÍTÁS ELÉ Tisztelt Múzeum-barátok, kedves Jelenlévők! Szavak szövedéke a költemény. Szálak szövedéke is lehet költemény. Elég lenne ennyit mondanom, mert ez a kiállítás erről, s a művészetektermékenyítő kölcsönhatásáról szól. Minél kevésbé kedveznek életkörülményeink a kultúrának, annál inkább igényeljük. Versekkel és zenével tapétázzuk ki lelkünk otthonát, és szeretnénk valóságbeli otthonunkban is körülvenni magunkat műalkotásokkal. A művészet ugyanis nemcsak díszíti otthonunk és a lélek falait, melegséget, színt, hangulatot árasztva, hanem szembesít is az igazsággal, ébren tartja jobbik énünket, vagyis megvédi emberi lényegünket. Nem lehet luxus tehát a művészet, a kultúra; nem híradások végére nyomott „tortahab", hanem a fogyasztó-léten túli ember minőségi szükséglete! Ez teszi sajátunkká a hazányi világot, amelyben élnünk-halnunk adatott: hiszen magyar szavak, dalok, szívhangok ritmusában születünk, ébredünk tudatra és öntudatra, és ezek kísérnek a bölcsőtől a koporsóig. Akárcsak a textil: a pólyától a szemfedőig. Ritka kivételtől - a képversektől - eltekintve, a költészet nem a vizualitás világába tartozik, legalábbis nem a szemmel, optikával érzékelhető világba. A nyelv szövevénye mégis a költészetben nyeri el legnemesebb, képi formáját. Költői varázsütésre a szavak képekké változnak, s úgy vésődnek értelmünkbe, emlékezetünkbe, érzelmeink mélyrétegeibe. Ha feledjük is a vers-szavakat, belső képeinkből mindig újjáépülhet a költemény. S ahogy a költemények képei kiábrázolják alkotójuk arcát, úgy megértésük a mi vonásainkat is átrajzolják. Ha ebben a képi formában az alkotó és befogadó közel kerül egymáshoz, akkor a szó teremtő ereje felszikrázik közöttük: azt a valóságot is életre hívja, amelyben az értelem egymagában csak botorkál, a hit egyedül csak tévelyeg. A megismerés esélye a három út találkozása: az értelemé, a hité és művészeté. Végső soron minden sajátosan emberi tevékenység erre irányul; a megismerés termékenyítő láncreakciója egységbe szövi a vélt vagy vágyott valósággal a művet, az alkotót és a befogadót. Minden katarzis ebből az egységre jutásból indul ki, és minden meghasonlás ennek hiányát, az egész, az egység darabokra hullását jelenti. A „minden egész eltörött" elidegenedettségében még egy ilyen kiállítás is reményt adhat, hiszen egy szálon a művészetek közös gyökeréhez vezethet minket. Az ember örök vágyához, hogy birtokba vegye a világot, legalábbis belőle azt, amit még a szépség és igazság kohéziója egységben tart. Minden igazi műalkotás maga is egy teljes világ: az ihlető szépségigazság fénye felcsillan egy alkotó lélek prizmáján. A befogadás pedig maga is teremtő folyamattá lehet, amelynek eredménye ugyan csupán csak interpretáció, de az is egy újabb fénytörés. Az interpretáció legbenső rétegében új, szuverén műalkotás fakad, amelyben látjuk átöröklődni, s egyben új formát ölteni az eredeti szépség és igazság-élményt. Ennek bizonysága ez a kiállítás. A kárpitszövés művészete látszólag távol esik a költészettől. Pedig a textil-szálak is képesek beszélni, szavak nélküli, színes nyelven: a hang, a betű helyett a látványt kiteljesítő tapinthatóságuk gazdagságával. Az érzékek sokasága találkozik egy textilképben. Ha a szavak lehetnek ízesek, hogyne lehetnének azok a szerves anyagok, növényi vagy állati rostok, a len, a gyapjú, s a természet adta, fűből, fából, földből kinyert színek! Ahogy a nyelv ízességét használója adja, aki szavainak rendjével, kiejtésének zamatával fűszerezi egyénivé a napi használatban kiszikkadt nyelvi anyagot, úgy e kárpitok „ízét" sem maga az anyag, hanem a belőle kitáruló alkotói ihlet adja. Az itt látható textil-képek ihletének forrása az a költő, aki - akár kedveljük, olvassuk műveit, akár nem - nyelvünk ízét a magyarságunk termékeny, belső rétegeibe építette, és akiben a világ is magyarként azonosít minket: Petőfi. Egy Petrovics és egy Hrúz gyermeke még ki merte mondani, amit mi már alig: Magyar vagyok!!!