Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2008-2009 (2010)

TERMÉSZETTUDOMÁNY - Dudás Miklós: A vörös kánya (Milvus milvus) magyarországi fészkelési viszonyai és állomány-fenntartási lehetőségei

8 MIKLÓS DUDÁS D. 1973) A síkvidéki fészkelők maradványai a következőképpen alakultak: Somogyban 3 pár, Lengyel mellett 1 pár, Kiskörös mellett 1 pár, Sarkad mellett 1 pár, Poroszló mellett 1 pár volt. 1965 és 1967 között a Pilisben is fészkelt 1 pár. A hatvanas évek elejére az országos állománya 25-30 párra csökkent, majd a hetvenes évek közepére az utolsó költő pár is eltűnt. A Hanságban 1979-ben egy újra megtelepedő pár, költése sikertelen volt. 1980 és 1982 között az ország keleti felében a Szatmár- Beregi Tájvédelmi Körzetben költött sikeresen egy pár.(Legány A. in verb.) 1994-ben a Bodrogzugban volt egy sikertelen költési kísérlete. (Petrovics Z. éve a Csepel-szigeten is költött egy pár. Napjainkban nem minden évben fészkel bizonyítottan a vörös kánya hazánkban, az alkalmilag megtelepedő párok száma (elsősorban Dél-Magyarországon) jelenleg nem több 7-8 párnál. A KÁRPÁT-MEDENCEI ÁLLOMÁNY JELENLEGI HELYZETE A Kárpát-medencei fészkelő állomány maradványai instabilak, a költő párok száma a kritikus szint közelében mozog: Szlovákia 15-20 pár, Csehország 50-60 pár, Haraszthy L. 1996. Romániában 1968-ig rendszeres fészkelőként tartják nyilván, de nincs biztos információ arról, hogy a Bihar-hegységben és az Erdélyi-medencében hány pár költhet ténylegesen napjainkban, az Ukrán-Kárpátokból nem áll rendelkezésünkre értékelhető adatsor. Ez a közép-európai perempopuláció nagy valószínűség szerint nincs közvetlen kapcsolatban a nyugati stabil állományokkal. Ezt a feltevést látszanak igazolni az egyre szaporodó téli megfigyelések is, ugyanis ennek a Kárpát-medencei perempopulációnak az egyedei az alföld egyes tájegységeit keresik fel telelés céljából. Hajdú-Bihar megyében több rendszeresen használt telelő hely van nyilvántartva. (A bihari részeken: Földes, Biharkeresztes, a hajdúságirészeken: Kaba, Hajdúnánás, Pród, Békés megyében Szarvas környékén, stb.) Általában több egyed is tartózkodik ilyenkor a kiválasztott nyílttéri dögkutak közelében, vagy egy-egy nagyobb kiterjedésű lucerna táblán. Feltételezhető, hogy a szomszédos országokban (Szlovákia, Románia stb.) fészkelő példányok húzódhatnak ide vonuláskor. De újabban, az egyes kóborló példányok a Hortobágyot az év szinte bármely időszakában, ismét felkeresik. Az elmúlt években az alábbi helyeken sikerült megfigyelni őket: (Angyalháza, Nagyiváni puszta, Darassa, Magdolna, Szandalik, Kis-Jusztus, Hagymás-lapos stb.). Mivel e faj aktív védelme elsősorban európai feladat, így hazánknak is kötelezettséget kell vállalnia, hogy bekapcsolódhasson egy nemzetközi védelmi programba. Ez annál is inkább indokolt, mivel a világ állománya néhány nyugat-európai országba koncentrálódott. A viszonylagosan szűk elterjedési területén a faj könnyen sérülhet! Természetesen ez a több ezres fészkelő populáció magában hordozhat egy hirtelen bekövetkező expanziót (szétterjedést) is aminek a következményeit előre nehéz lenne megjósolni, hogy kedvező, vagy kedvezőtlen változásokat okozhat-e a faj állomány nagyságában. NYUGAT-EURÓPÁBAN FOLYÓ VÉDELMI PROGRAMOK A faj jelenlegi európai elterjedésének ellentmondásos voltát legjobban talán a Nagy-Britániában élő vörös kánya populáció változási tendenciájával lehet érzékeltetni. A századfordulóra Közép-Walesben csupán 5 fészkelő pár maradt, az összes többi területről kipusztult. 1982-ben a brit Királyi Madárvédelmi Társaság (RSPB) védelmi programot dolgozott ki, ennek eredményeként a nyolcvanas évek végére kb. 50 fészkelő pár alakult ki. S hogy menynyire instabil egy ilyen kislétszámú állomány, ezt bizonyítja legmarkánsabban a következő eset: 1989-ben már korábban betiltott peszticidek illegális használata következtében 10 már fészkelő madarat lemérgeztek a gazdálkodók. Ennek következtében szinte végveszélybe kerültek a maradvány fészkelő párok is. így gyorsan megszületett egy újabb döntés, a természetvédelem részéről, hogy a szigetországban több, egymástól nagyobb távolságra levő fészkelő populációt kell létrehozni, egy visszatelepítési program részeként, így az életbemaradási esélye a fajnak relatíve megnő. Még ugyan abban az évben(i989) el is kezdődött a project megvalósítása, Svédországból 10 fiatal madarat kaptak, melyeket Skóciában sikeresen „elvadítottak". 1990-ben a spanyol természetvédelem is bekapcsolódott és Navarraban természetes fészkekből 11 fiókát szedtek ki, az angliai programhoz, valamint a svédek 20 már majdnem repülős fiatal kányát küldtek a skóciai kibocsátó helyre. Ezeket a madarakat a szárnyjelölésen kívül, farktollra szerelhető rádió-telemetriával is felszerelték. Július végén a 11 Spanyolországból származó kányát, melyhez még Walesben költő pároktól 4 fióka is került, nem Skóciában, hanem Angliában egy másik kibocsátó helyen