Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2008-2009 (2010)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Korompai Balázs: Galgóczi Mihály honvédtüzér levelei az 1848/49-es forradalom és szabadságharc erdélyi hadszinteréről (forrásközlés)

80 KOROMPAI BALÁZS Kedves Szüleimnek levelüket várva és kérve maradok Kedves Szüleimnek tisztelő fijok Galgóczi Mihály honvéd tüzér Ha levelet fognak írni K. Szüleim, írják meg hogy kapták e levelemet először azon napon mellyen a táborba indultam N. Váradról, azután Kolozsvárról, Beszterczéről, Maros Vásárhellyről és már egyszer innen Borgó Prundról és most másodszor ugyan innen? CÍMZÉS: Borgó Prundról Galgóczi Mihály Édes Atyámnak tisztelettel Bihar v megyébe Margittán (Bélyegző: BISJRITZ25APRI Utólag ceruzával ráírták: 1849• apr. 17) Borgó Prund Május 8.1849. Kedves Szüleim! Egyébb írandóm nincs, mint azon tudatás, hogy most is ugyanazon jó állapotban vagyok a' mellyről eddigelé K. Szüleimet tudósítottam. De hogy levelem igenrövidségét elkerüljem, legyenek szívesek figyelni micsoda kalandjaim voltak a' szebeni, szelindeki és piski véres csatákban: - a' mellyek közzé még egyébb körülményeket is fogok szőni, vagy ha hosszadalmas lenne máskorra fogom halasztani. a., Egy szőkefalvai eset. Itt Bem Altábornagyunkat egy chevausztlegersz Őrnagy, több chevausztlégerszekkel az ütközet alatt megrohanta, de őt testőrei, Gróf Teleki Sándor és Mikes Kelemen Ezredes megvédék, jelesen Mikes az őrnagy száját, midőn az Bémet meg akarta vágni karddal elhasította, ezen vágás után nb /nota bene/, egy levelemben 2. gálfalvi csatát írtam, de a' 2. szőkefalvai az őrnagy lováról leszállott és kardját leoldván nyújtotta Bémnek. De ő nagy lelküleg azt mondá: hogy üljön lóra és kösse föl kardját, de az őrnagy ellévén gyengülve ezt nem tehette. Azután az őrnagyot midőn hátra kísérték én is láttam a' vér folyt a' szájából, tántorgott mint a' részeg. Fiatalember volt és németül mindég monda: e' jő nekem hamarjában. Egy köz chevausztlégersz is ugyanekkor egy testőr huszárral vívott és mind 2 megsebesült, ám bár a' huszár vólt győztes. Az őrnagyot, a' köz chevausztlégerszt és a' huszárt Bém beküldötte a' M. Vásárhelyi kórházba, mégpedig a két utolsót egy kocsin, mikor a' vásárhelyi magyarok a' sebes huszárt a' kocsin meglátták kérdezék tőlle: mi lelte magát barátom?. A' huszár pedig a' mellette űlő chevausztlégerszre mutatván felele: ezzal a' pajtásommal egy kicsinyt ataquirotam. Elég legyen most ez, a' miket akartam írni máskorra hagyom. Azt sem hagyhatom el, hogy a' mi jó öreg Atyánknak Bémnek kiss ujját, melly többet ért egy századnál Vízaknánál a' csatán ellőtték, melly csatában én nem vettem részt, nb. /nota bene/ chevausztlegersz olv. svalizsér Üdvözlöm mindnyájokat. Vagyok Kedves Szüleimnek tisztelő fiók Galgócz Mihály hovéd tüzér CÍMZÉS: Borgó Prundról Galgóczi Mihály Édes Atyámnak tisztelettel Bihar V.Megyében Margittán. (Bélyegző: BIZTRITZ 9 MAY) Borgó Prund május 17.1849 Kedves Szüleim! Levelüket minden órán várom, de még megnem kaptam, hanem reménylem hogy rövid időn meg fogom kapni, 's gondolom hogy míg másikat írnék: addig meg is kapom. De térjünk a' minap elhagyott szebeni s a' t. eseményekre. Egy estve érkezünk Nagy Csűr nevü faluba melly Szebenhez csak 2 órai járó föld - január 20. - Más nap reggel jan.21. megütik a' dobot, talpra fiuk! gondolom, ma vagy egy szép csatában lesz szerencsénk részt venni, vagy a' hosszas fáradság után Szebenben kényelmet találunk. Azt tudtuk hogy akkor estve mikor N. Csűrre értünk az ellenség Szebenben vólt, mert Bém politicából ágyúkat lövetett és lárma dobot veretett mellyre mindjárt Szebenbe lármát vertek és az hozzánk meghallott. De azt véltük hogy mint eddig, úgy most is elfog előliünk futni. Meg indulunk tehát másnap reggel, és mikor már én azt gondoltam hogy a' mi előcsapatunk - avangarda - Szebenben bent is van egyszer hallunk álgyu lövést és ez folytattatik, minket az álgyukkal megállítnak. Egyszer jön egy húszár lóháton másikat vezetve 's ezt mondja: az általa vezetett lófejére mutatva: „itt a' Mikes Kelemen agyveleje. Övé volt a' legelső álgyú golyó 2 golyó elvitte Gr. Teleki Sándor szép lovának a' lábát sat. Tovább megyünk, 's látom a' kedves Mikest, ki Szőkefalvánál vitézségét bebizonyitá, a' drága szép ruhában hanyatt feküdni az útfélen halva. Lövésre készítjük az álgyukat, és mikor mi azon álgyut melynél én voltam l.először megtöltjük és az akkori irányzónk megirányzott 's kilépett és vezényli „tűz", ekkor jön egy golyó és énelőttem tőllem csak egy arasznyira elröpülvén leüti irányzónkat és még 2 tüzért és 2 lovat. Egyszer történik hogy egy golyó jön felénk, ezt látván a' tűzmesterünk vezényli hogy „feküdj le". Mi lefeküdtünk én jelesen az álgyú felé feküdtem fővel és a' golyó épen a fejemnél gördült el úgy hogy a' fejemet is érte. Egy kötött sapka vólt a' fejemben, de a fejemet nem érhette nagyobb helyen mint egy lencse szem, mert különben meg is haltam vólna, de így csak egy kicsinyt földagadt utána. Úgyhogy