Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2008-2009 (2010)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Szabó-Zsoldos Gábor: Egy debreceni a búrok oldalán

SZABÓ-ZSOLDOS GÁBOR EGY DEBRECENI A BÚROK OLDALÁN Az 1899 októbere és 1902 májusa között Dél-Afrikában dúló második angol-búr háború, számos magyar vonatkozással és lokális, debreceni kötődéssel bíró történelmi esemény. Bár mind az angol, mind a búr csapatokban találunk magyarokat, túlnyomó többségben

1 az utóbbiakat segítették honfitársaink. Ezen magyarok egyike volt a debreceni lakos, Péchy Tibor. A Péchy család archívumából

2 kerültek elő a vizsgálat alapját is képező, mindezidáig napvilágot még nem látott dokumentumok: Péchy Tibor dél-afrikai levelei, valamint két, már Magyarországon megtartott előadásának kézirata. Ezek közül az elsőt 1901. február 28-án a Debrecenben, az ingyen kenyérért rendezett jótékonysági esten olvasta fel. A következőkben főleg ezt a beszámolót körbejárva mutatom be, hogy a Dél-Afrikába „szakadt" debreceni hogyan látta és élte meg a második angol-búr háborút, illetve milyen körülmények között és mekkora érdeklődés közepette zajlott le Debrecenben megtartott előadása. Péchy Tibor 1868. május 12-én látta meg a napvilágot Nyírbélteken. Édesapja, Péchy Kálmán (1843-1920), édesanyja pedig técsői Móricz Erzsébet (1843-?) volt. A család erdélyi eredetű nemesi família. Legkorábban felbukkanó ősük, Gáspár, I. Ferdinánd udvarnoka és gyulai várkapitány volt (Pettkó 1905,491)- A Péchyek szatmári ága, amelyhez Péchy Tibor is tartozott más neves személyt is adott a magyar történelemnek. Példaként emelem ki Péchy Tamást, Péchy Tibor nagybátyját, aki 1875 és 1880 között közmunkaügyi miniszter, majd 1880 és 1890 között képviselőházi elnök volt.

3 Érdekes megjegyezni, hogy a családdal kapcsolatos szakirodalomban többször találkozhatunk azzal a megállapítással, hogy Péchy Tibor XIII. Leó (1878-1903), római pápa rokona volt. A tévhit kialakulásának elsősorban az lehetett az oka, hogy Leó pápa családneve a Pecci, hangzásban nagyon hasonló a Péchyhez. A valóságban azonban a két személy között semmilyen rokonsági reláció nem állítható fel, mivel XIII. Leó pápa egy Róma környéki gazdag és befolyásos grófi família tagja volt (Gergely 1999, 242). Péchy Tibor katonai pályán indult és a bécsi katonai akadémián, „nagyon jó" eredménnyel végzett. Ezt követően 1889. augusztus 19-én, mint hadnagy a 12 huszárezredhez került (Schmidl 1980,232-233)- Péchy a huszártiszti szolgálat alatt ismerkedett meg későbbi dél-afrikai magyar baj1 Az eddigi kutatás alapján 13 fő. 2 Péchy Györgynek, Péchy Tibor unokájának birtokában van jelenleg Budapesten. 3 (http://pechy-de-pechujfalu.hu/csaladfa/index.php7id—

115, letöltés ideje: 2008.08. 31.17:23) társainak egy részével. 1895. november 1-én főhadnaggyá léptették elő, ezt követően máig ismeretlen okok miatt, 1896. február 16-án kilépett a hadseregből, félbe szakítva így huszártiszti karrierjét. A leszerelést követően nem sokára, 1896. április 4-én útnak indult és Londonon keresztül 1896. május 6-án érkezett meg Dél-Afrikába, egészen pontosan a britek által birtokolt Natal tartománybeli Durban kikötőjébe. Innen a transvaali határ felé vette az útját, ahol azonban konfliktusba került a búr hatóságokkal, mivel a búrok nem engedték, hogy a magával hozott két puskát bevigye az ország területére. Ezt követően 1896. május 16-án érkezett meg Transvaal fővárosába, Pretoriába.

4 Jogosan merülhet fel a kérdés, miért pont Dél-Afrikába települt ki Péchy Tibor. Bár erre vonatkozólag a források semmit nem közölnek, feltehetőleg az ő indokai megegyezhettek részben annak a 400 ezer embernek az indokaival, akik 1911-ig vándoroltak ide. Az 1886-ban, Pretoriától délre, a Witwatersrand-hegységben felfedezett, a világon máig a legnagyobb aranylelőhely Transvaalt vonzó célponttá tette az európai kivándorlók szemében (Fadge és Tordoff 2004,324). Péchy Tibor Pretoriában kezdetben egy bár üzemeltetésébe fogott, de ez hamar csődbe ment. Ezt követően elhagyta a transvaali fővárost és nem messze, Modderfonteinbe költözött, ahol 3 évig dolgozott Hőnig Ferenc, hamburgi tulajdonos dinamitgyárában. Nem meglepő, hogy egy dinamitokat gyártó üzemben helyezkedett el, hiszen a bányászathoz nagy mennyiségben volt szükség robbanószerre. Péchy Tibor mellett a gyárban még két magyar is dolgozott, Laubner Károly és Péchy későbbi barátja és bajtársa, Ferenczy Mihály (Kumlik 1899,883). Péchy 1899. novemberéig állt a modderfonteini üzem szolgálatában, tehát 1899. októberében itt érte őt a második angol-búr háború kirobbanása. Bár a vágy, a források szerint már ekkor is élt benne, hogy fegyvert ragadva segítse a búrok ügyét. A háborúnak aktív résztvevőjévé 1900. január 19-én vált, amikor is, Ferenczy Mihállyal egyetemben önkéntesként Johannesburgban felszálltak arra a vonatra, amely Oranje Szabadállamon keresztül délre a colesbergi frontra vitte őket.

5 Péchy Tibor kilenc hónapon keresztül, 1900. január 19-től 1900. szeptember végéig szolgált a búr seregben önkéntesként. Ezalatt az idő alatt megfordult számos frontján a háborúnak. Volt alkalma találkozni a búr politikai és katonai vezetéssel, mint például Martinus Steyn oranjei és Paul Kruger transvaali elnökökkel, Christian de Wet tábornokkal, valamint a búrok oldalán harcoló többi magyarral. 4 Péchy György közlése 5 Péchy Tibor levele 1900.01.19.