Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2008-2009 (2010)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Krankovics Ilona: Mozaikok a textilkereskedelem történetéből - A Kis Orbán család kereskedésének története

54 KRANKOVICS ILONA kereskedőknek létérdeke volt. Ezért mertek ekkora kockázatot vállalni a városba érkező kereskedők az Alföld vásárcentrumának számító Debrecen piacának megszerzéséért.

1

3 Kis Orbán István jól mérte föl a helyi igényeket, kockáztatott, s ahogyan az évek teltek, a hitelbe átvett áru értékéből egyre nagyobb összeget tudott visszafizetni hitelezőinek. A KERESKEDÉS MŰKÖDÉSE AZ 1806-1816 KÖZÖTTI ÉVEKBEN Kis Orbán fennmaradt gazdasági iratai között található egy kimutatás, melyben - 1806-tól 1816-ig - folyamatosan vezetik a külső kereskedőktől történt vásárlásokat, valamint kifizetéseket.

1

4 A forrás rendkívül értékes, mivel lehetővé teszi egy igen hosszú, törés nélküli periódus vizsgálatát. A Kis Orbán Istvánnal üzleti kapcsolatba kerülő, itt, a városban megforduló, vagy más, közvetett úton vele kapcsolatba kerülő kereskedők nagy száma igazi meglepetéssel szolgál. A számlakönyvből úgy tűnik, hogy igen sok kereskedő ítélte jövedelmezőnek a textilneművel való kereskedést. Előfordulnak közöttük a több ezer forintot érő, s a néhány száz forintra rúgó adásvételek egyaránt. Fölsorakoznak itt azok a kereskedők, akik áruikkal még évtizedek múltán is talpon maradtak. Luxuscikknek számító finom textilekkel több száz mérföldes körzetben minden igényt kielégítettek. Ott voltak mindenütt, ahol haszonnal forgathatták pénzüket. Voltak azonban közöttük olyanok is, akik saját termékkel kínálták a vásárlóközönséget. Megjelentek Debrecenben a magyarországi textilmanufaktúrák is termékeikkel. A Lotharingiai Ferenc által alapított Sasvári „Coton Fabrica" lábon tudott maradni 1736-tól, az alapítást követően egészen 1849-ig. Kartonjaikkal s finom vásznaikkal eljutottak még a debreceni nagyvásárokra is.

1

5 Az üzleti könyv 1806-0S kimutatásában az eladók között ott találjuk a Valero Tamás és Ferenc 1776-ban alapított, és 1849-ig működő selyem és fátyol manufaktúráját is, amely fennállása alatt hatalmas üzlethálózatot épített ki. Termékei minősége fölvette a versenyt a külföldi textíliákkal is. A selyemflór, majd később a tarkán szőtt selymek uralták a korabeli divatot. Később megjelentek a piacon darabfestett önálló ruhadarabokkal is. A híres, nyomtatással készült pántlikájuk a debreceni leányok kedvelt viselete volt.

1

6 A kelmék többsége azonban a kereskedő kalmárok kezén 13 Endrei Walter: Magyarországi textilmanufaktúrák a 18. században. Budapest, 1969. (Endrei W. 1969. >52-58. A szerző munkájában részletesen elemzi, milyen nehéz helyzetben volt a frissen született magyar könnyűipar az ország területére beözönlő nyugati termékekkel vívott versenyben. A mai napig értékadónak számító elemzés a magyar belső piac szűk voltában, a fizetőképes kereslet hiányában látja az okát annak, hogy a nagyrészt földesúri kezdeményezésre született textilmanufaktúrák - néhány kivételtől eltekintve - rendre megszűntek. A szerző munkájában konkrétan nem fogalmazza meg, de maga a forrás bizonyíték arra nézve, hogy milyen nagy erővel igyekszik a külföldről irányított textilkereskedelem az ország keleti területén lévő, még fellelhető fizetőképes keresletet megtalálni. 14 HBmLXI.i07.315 Endrei W. 1969.197. A magyarországi textil manufaktúrákról készült munkájában, más szerzőre hivatkozva említi, hogy az alföldi vásárcentrumnak számító Debrecen igen jelentős piaca volt a hazai közönséges posztóknak. 16 Endrei W. 1969.17., 27., 43., 201., 208., 227. A szerző munkájában, a Valero testvérek által 1776-ban alapított textilmanufaktúra működését több helyen méltatja, a makerült át a vevőkhöz. Ilyenek voltak a Boskovits testvérek, akik a „finomposztókkal" bonyolítottak le hatalmas üzletet az ország egész területén. A kereskedők közül kiemelkedik egy másik testvérpár is, Nagy József és Bálint, akik egyenesen Bécsből szállították a finom kelméket, selymeket, géz- és damasztkötésű

1

7 szöveteket, tüllöket. Raisch és Fraiburg urak szintén Bécsből hozták a tehetősebb vásárlók számára a különleges csipkéket, s nagy mennyiségben a súlyos selymeket: „taffotát"

1

8, „santint

1

9". Kunz és Társa szintén Bécsből utazott a debreceni vásárokra. A Kis Orbánféle textilkereskedés legnagyobb forgalmazói közé tartoztak. Végszámra szállították a finom pergalokat

2

0 - fehéreket, színeseket és „melérteseket" -, a gyapjúval kevert szöveteket, de forgalmaztak egyszerűbb kanavászt is.

2

1 Kassáról Oppenheimer Sámuel szintén végszámra szállította a közkedvelt taffota és atlasz pántlikákat, csipkéket, selyem keszkenőket, fátylakat, de ő volt a nyakravalók fő szállítója is.

2

2 A kereskedés 1806-ban 37.829 rénes forint értékben vásárolt, melyből a vásáron kívüli beszerzés 8264 forintot volt. Ez a tény a folyamatos működésre utal. A kimutatást vizsgálva a legfeltűnőbb az, hogy az első vásárlások ellenértékét csak két év elteltével egyenlítette ki a Kis Orbán kereskedés. Akkor sem a teljes összeget. A megelőlegezett áruhitel viszszafizetése azonban 1809-től folyamatosan és igen nagy értékben történt, ami egyértelműen a kereskedés sikeres működésére vall. Két év elteltével - 1808-ban - a számok a vizsgált időszak legkiemelkedőbb szakaszát mutatják. Az éves forgalom 107.140 rénes forint értékű volt, amelyből - érdekes módon - a vásárokon kívüli volt nagyobb. Ez 82.683 rénes forintot tett ki. 1810-ben mind a forgalom, mind az áruhitel nagysága hihetetlenül megnőtt. Ez volt az a kiemelkedő év, amikor a kereskedés elérte a vizsgált időszakban a legnagyobb forgalmát, s ennek megfelelően ebben az évben az áruhitelből is a legmagasabb összeget fizették vissza, 90.842 rénes forint értékben. Az 1811-ben bekövetkezett pénzleértékelés a kereskedés pillanatnyi megtorpanását eredményezte. Ez volt az első év, amikor az áruhitel-visszafizetés nagysága meghaladta az éves vásárlás nagyságát. Ebben az évben a vásáron csak egy alkalommal vásároltak, viszont a vásáron kívüli áruátvétel még mindig magas volt, megközelítette a 45 ezer rénes forintot. A következő évben az áruhitelek visszafizetésének nagysága még mindig meghaladta a vásárolt új áruk értékét. Az 1815-ös év a kereskedés újbóli élénkülését mutatja, s ami nagyon fontos tény: a visszafizetés nagysága megközelíti a felvett áruhitelét. A következő évben már több áruhitelt fizettek vissza mint amennyi értékű nufaktúra olyan sikerrel építette ki saját piacát, hogy termékeivel még nyugatra is sikerült betörnie. 17 damaszt: alapanyaga selyem, atlasz alapkötésű (nagy mintás kötés), népies szóhasználatban megfelelője a"kamuka". Endrei Walter. Patyolat és posztó. Budapest, 1989. 220. (Endrei W. 1989) 18 taffota, taft: alapanyaga selyem, hazai elterjedése a XVIII. század első felében, A Valero - cég termékei különösen jó minőségűek voltak. 19 santin, saten satin: különlegesen finom szövésű selyem (Endrei W. 1989) 234. 20 pergal: finom vászonból készült szövet (Endrei W. 1989) 145. 21 HBmLXI.107.3. 22 HBmLXI.107.3.