Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2008-2009 (2010)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Takács Péter: Adalékok Bihar megye lakosságának sóellátásához a 18. század utolsó harmadában
50 TAKÁCS PÉTER A becsléseket is tartalmazó számítások szerint tehát a 18. század utolsó harmadában Bihar megye lakossága emberi szükségletre 27 914 bécsi mázsa por- vagy étkezési sót fogyasztott, s az általuk feltehetően birtokolt állatok - szarvasmarhák, juhok, kecskék, lovak és egyéb hátas állatok - kerekítve 35 804 bécsi mázsa kősót. Összesen 63 718 bécsi mázsát. A Bihar megyében a sóforgalmazást végző négy sódepositorium kapacitása (Belényes 2000 mázsa, Debrecen 19 000, Élesd 15 000 és Nagyvárad 15 000 mázsa) összesen 51000 bécsi mázsa volt. Ezeknek a raktáraknak tárolási kapacitása nem volt harmóniában az általuk forgalmazott sómennyiséggel. Az élesdi depositorium tároló kapacitásának - tekintettel a só árára és tiszta vásározási körzetének méreteire - megközelítően a kapacitásának egyharmadát forgalmazta a raktáraiba betárolható mennyiségnek. A többit folyamatosan továbbították Váradra. Váradon viszont a tiszta vásározó körzet nagysága és gazdasági jellemzői indokolják esztendőnként a kapacitás két és félszeresének az eladását. Belényesen - tapasztaltuk - emberi táplálkozásra a kapacitás mértékét, állataik számára a kapacitás másfélszeresét vélelmezzük felhasználni, mivel a szokásosnál e térségben sokkal több juhot és kecskét tartottak, ami növelte a túró és gomolya készítéséhez szükséges só mennyiségét. Ami ezen felül kelt el, azt a debreceni sóraktárból vásárolták meg a Bihar megyeiek. (Élesd 5000 bécsi mázsára, Nagyváradon 37 500 bécsi mázsára, Belényes 5000 bécsi mázsára kalkulálható a forgalom. Összesen 47 500 bécsi mázsa.). A megye feltételezett évi fogyasztásából (63 718 bécsi mázsa) hiányzó 16 218 bécsi mázsát Debrecenben a városiak, a Hortobágyon élők, és a Bihar megyéből csak Debrecenben, vagy első helyen ott vásározók és állataik fogyasztották el. Természetesen Debrecen évi sóforgalma messze több 16 218 bécsi mázsánál, de azt részben más megyékből és a Hajdú-, valamint a Jászkun kerületből érkezők vásárolták meg, illetve tovább szállították tengelyen Szolnokra. A felsorolt adatok birtokában megbecsülhetjük azt a pénzmennyiséget, amit Bihar megye lakosságának - létezése és gazdálkodása feltételeként - sóra kellett költeni. A Belényesben megvásárolt 5000 mázsa só értéke 15 750 forint volt, a Nagyváradon eladotté 118125 forint. Élesden - némi kerekítéssel - esztendőnként 14 417 forintért vásároltak sót. Debrecenben a városiak és a Bihar megyeiek által vásárolt só értéke - kerekítve - 52168 forint. Debrecen és Bihar megye lakossága tehát a 18. század utolsó harmadában - azt megelőzően, hogy II. József és I. Ferenc hol törvényesen, hol alkotmányellenesen megnégyszerezték volna a Magyar Királyságban a só árát -, esztendőnként 200460 forintért volt kénytelen megvásárolni maga és állatai számára a létezéshez nélkülözhetetlen sót. Ezekből a számsorokból már egyszerű osztással és szorzással könnyű kiszámolni, hogy a 12 krajcáros gyalog-, a 18 krajcáros szőlő-, és a 60 krajcáros limitált szekeres napszámbér mellett összesen és külön-külön kinek-kinek mennyit kellett dolgoznia, hogy megszerezze a saját maga és állatai létezéséhez szükséges ásványt, az étkezési- vagy porsót, és az állatai számára a „marhasót." Péter Takács On the salt supply of Bihar County in the last third of the 18 t h century Salt is not only food, flavouring and preservative but also a mineral as indispensable as water and air for the life of both humans and homoiothermous animals. Its long-term lack may be fatal. The study points out that, according to historical sources from different ages, this important mineral was always held in high esteem. The author presents the various ways of obtaining and possessing salt, as well as its trade, transportation and storage, by giving an account of the shipment route from mainly Transylvanian salt mines along with the places of transfer and storage. With the main focus on the salt supply of the population of Bihar County, the study gives a detailed picture of the operation and storage capacities of the salt storehouses in Élesd, Belényes, Nagyvárad and Debrecen. The capacities of the county's four storehouses were not in proportion to the amount of salt they distributed. In Élesd they traded with less salt, the majority being forwarded to Nagyvárad, where, because of the large marketing area, the turnover was twice and a half as much as the capacity. In Debrecen the annual turnover was increased by traders from other counties. The study ends with calculating the annual need of salt based on the number of the county's inhabitants and its livestock. The estimated sum the inhabitants of Bihar County and Debrecen had to spend on the salt indispensable for themselves and their animals in the last third of the 18th century was 200,460 Forints.
