Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2008-2009 (2010)

BÚCSÚ DANKÓ IMRÉTŐL - V. Szathmári Ibolya: Dankó Imre múzeumi munkássága

324 V. SZATHMÁRI IBOLYA s e tevékenysége kapcsán - a helyben folytatott kutatásokon túl - talán a legfontosabb, hogy rendszeres helyszíni gyűjtéssel térképezte fel a volt sarkadi járás - Dél-Bihar - tizenegy települését. Igazgatósága alatt a jelentős tárgyi- és dokumentációs anyagon kívül közel négyezer beleltározott negatívval és fotóval gazdagította a múzeum fotóadattárát. Fontos tényező továbbá, hogy a gyűjtőmunkának megnyerte a helybelieket, másfelől az alföldi témák kutatóinak - több tudományágra kiterjedő széles körét vonta a gyulai múzeum szellemi hatókörébe. Ide tartozik továbbá, hogy az elsők között volt, aki példamutatóan a múzeumi munkába bekapcsolta az ifjúságot, közülük is elsősorban az Erkel Gimnázium Néprajzi és Helytörténeti Szakkörét... Kiállítási tevékenységeinek sorában első helyre kívánkozik a gyulai képtár berendezése, az első Erkel kiállítás megrendezése és a vár múzeumi kezelésbe vétele, bár többször hangoztatta, hogy minden előzetes terv ellenére a vár nem alkalmas a múzeum elhelyezésére. Ö vetette fel az Erkel-ház múzeummá alakításának tervét. Felkarolta és támogatta Erdős Kamill törekvését egy cigánygyűjtemény létrehozására. Évente 12-15 kiállítást rendezett, melynek jelentős része vándorolt is a környéken, s ne felejtsük el, hogy mindezt és az írásunkban szereplő más feladatait szakmuzeológusi és közművelődési munkatársi támogatás nélkül, csupán a kisegítő személyzet (hivatalsegéd, adminisztrátor, teremőrök) esetleges bevonásával valósította meg. A kiállítások látogatóinak száma ugrásszerűen megnőtt, néhány évben a vándorkiállítások látogatóival együtt elérte a 30.000 főt. Gyulai éveinek igen jelentős fejezete kiadványszervezői és szerkesztői munkássága, mert a múzeumbaráti kör támogatásával életre hívta „A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai" című sorozatot, s hat év alatt 59 füzetét gondozta. 1960-ban szerkesztette az Erkel Ferenc Múzeum jubileumi évkönyvét, összeállította a Múzeumi Hét programfüzeteit, igen előremutatóan 1958-1963 között megjelentette - néha németül is, de egy-két kisebb írását mindig hozzátéve - a múzeum munkájáról szóló éves jelentéseket, Koszta Rozália tusrajzait, Petik Ambrus 1784. évi megyeleírását. Közben, dicséretesen nem feledkezett meg saját kutatásainak tanulmányokká, kötetekké érleléséről sem, itt csak a jelentősebbeket említve: „A hajdú-etnikum kérdéséhez", „A Körösköz-bihari hajdúság", „Kötegyán" (Korek Józseffel közösen), „A túrkevei ház", „A gyulai vásárok", „A gyulai fazekasság", „Házformák Hajdúnánáson", stb. Gyulai munkálkodása érdekes és értékes része volt a román történelemben, művészetben és népművészetben való tájékozódás is, mely egyben a nemzetiségi kutatások beindítását is jelentette a múzeumi kutatás terén. Igen jelentős a Századokban, az Ethnographiában és más folyóiratokban megjelent könyvismertetéseinek száma. A Békés Megyei Népújság és más vidéki lapok szívesen közölték ismeretterjesztő írásait. Nem feledkezhetünk meg tudományos munkássága kapcsán az igen jelentős számú kiállítás szakmai hátterének megteremtéséről, a kiállításmegnyitásokról, a lektorálásokról, az előadásokról és tárlatvezetésekről sem. Szinte hihetetlen, de gyulai hat éve alatt, az előzőekben írtakat összegezve, 168 publikáció fűződik a nevéhez. Gyulai korszakában indult el az a törekvése is, hogy hazai és külföldi múzeumokkal, tudományos intézményekkel és könyvtárakkal széleskörű cserekapcsolatot épített ki nemcsak Európában, hanem azon túl is. Ezen kapcsolat segítségével a múzeumi szakma legjelentősebb kiadványai, folyóiratai kerültek azokhoz a múzeumokhoz, amelyikben Dankó Imre dolgozott. Bár Lükő Gábor igazgatósága idején már létrejött a múzeumbaráti kör elődjének tekinthető „Múzeumi Bizottság" - melynek tagjai elsősorban a vár kutatását, helyreállítását szorgalmazták -, de igazán aktív tevékenységet akkor fejtett ki, amikor Dankó Imre a kört átszervezte, és új célkitűzéseket tűzött a tagság elé. Azt mondhatjuk, hogy az országszerte ma már komoly civil szerveződésekké vált múzeumbaráti körök mintáját ő alkotta meg. A kör segítségével adta ki a füzetsorozatot, melyben a néprajzzal és helytörténettel foglalkozók - jelentős részük a kör tagjai közül került ki - kutatási eredményeit mutatta be. Emlékműveket és emléktáblákat avattak, így megemlékeztek Gyulán a múzeumalapító Mogyoróssy Jánosról, továbbá Veress Endréről, Bartók Béláról, Munkácsy Mihályról, Gyulai Lászlóról, Kossuth Lajosról, Geszten Arany Jánosról, Kötegyánban Táncsics Mihályról, Kétegyházán Márki Sándorról, Dobozon és Vésztőn pedig Bartók Béláról. A kör havi rendszerességu összejöveteleiből nőtt ki az akkor még egyedülálló múzeumi hét, 1962-ben a Munkácsy Hét megszervezése és lebonyolítása is, melynek sikere jelentősen járult hozzá a később országos rendezvény-sorozat, a múzeumi hónap életre hívásához, növelve így a múzeumok egyre komolyabb szerepvállalását a tágabban értelmezett kulturális életben. 1961. június 1-3. között Dankó Imre szervezte meg a hazai néprajztudomány új irányelveit és célkitűzéseit megfogalmazó nagyjelentőségű összejövetelt, a külföldi tudósok részvétele miatt nemzetközi kihatású rendezvényt, a Néprajzi Társaság jubileumi vándorgyűlését abból az alkalomból, hogy 1921-ben a társaság Gyulán tartotta első vidéki gyűlését. A szervező előremutató gondolata volt, hogy a konferenciára meghívta más múzeumi szakágak - régészet, művészettörténet, stb. - jeles képviselőit is. Köztudott, hogy 1962 után a gyulai és sok más múzeum szervezeti életében jelentős változás következett be, mivel államiból megyei tanácsi kezelésbe kerültek át. Létrejött a Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága Békéscsaba központtal. Az új szervezeti keret jelentősen megnövelte az amúgy sem kevés feladatot, ugyanakkor az önállóság korlátozásával járt. Dankó Imre a megváltozott viszonyokhoz is maximálisan igyekezett alkalmazkodni, kiváló kapcsolatteremtő képességével sikerült mind az állami vezetéssel, mind a szakmával egy olyan együttműködést kialakítani, mely jelentősen hozzájárult az Erkel Ferenc Múzeum szakmai fellendüléséhez, a múzeum azon időszakához, melyről Havassy Péter így fogalmazott, „nemcsak az Erkel Ferenc Múzeum történetének legfényesebb lapjaira kívánkozik, hanem mai napig követendő példát állít a múzeumokért hathatósan tenni akarók számára."