Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2008-2009 (2010)

MÚZEUMPEDAGÓGIA - Porcsalmy János: A barokk stílusú építészet múzeumpedagógiai, építészettörténeti rövid ismertetése

310 PORCSALMY JÁNOS A világi épületek - főleg a kastélyok - rendszerint a főhomlokzattal és a kétoldali szárnnyal együtt három oldalról körülzárt díszudvart képeznek. A templomok a centrális és hosszanti tereket összekapcsoló rendszer szerint épültek. A középtérhez kapcsolják a kápolnák mellékterét is. (Oldal-, illetve mellékkápolnák.) A kupola dobra támaszkodik (tamburra), s azt felülvilágító, ún. lanterna egészíti ki. A templomokat tornyok és változatos kiképzésű toronysisakok díszítik. A hagyományos építőanyagok közül különösen a tégla, a vakolás és a belső kiképzésben a gipsz stukkó - amit gyakran aranyoznak-használatos. 2. hang: A szerkezetek révén a barokk főként az eddigi megoldásokat alkalmazza. Az áthidalások többnyire boltozottak. A kupolaboltozás tovább fejlődik. Kedvelik az elliptikus alaprajzú kupolát is. A fedélszerkezet kialakításában a francia Mansart emelkedik ki, tört és íves felületű tetőzetek megoldásával, alkalmazásával. A díszes külső és belső felületkiképzés általánossá válik. A külső díszítőelemeket többnyire habarcsból képezik ki. A nyílások üvegezése általánossá válik. 1. hang: Alaktani tekintetben a barokk építészet átveszi és továbbfejleszti a reneszánsz formakincsét. A különböző típusú oszlopok, párkányzatok alkalmazásával erősebb plasztikára, árnyékhatásokra törekszenek. Profiljaik erőteljesebbek. (Felújítják a római császárkor tört oromzatait is.) A kapu- és ablakkeretezés rendkívül változatos. A nyílások kosáríves áthidalásai, különleges alakzatai az eddigiektől elütőek. (pl.: ovális, lant- és hegedű-formák.) A díszítőelemek közül a díszes faragású kőbábok, mellvédkorlátok (ballusztrádok, voluták), erkélyek, s az azokat támasztó ún. atlaszok, amelyek oszlop vagy pillér helyett alkalmazott férfialak-szobrok, hermák - négyoldalú, lefelé keskenyedő pillér szobor felsőrésszel - továbbá említésre méltóak a kőurnák, azaz a díszes, nagy alakú vázák. Az íves kidomborodó, vagy homorúan visszahajló homlokzatok, a falfülkék szobrokkal, oszlopok, lizénák (falsávok) alkalmazása. A túlzsúfolt díszítés külsőleg is hamar felismerhetővé teszi a barokk stílusú templomokat, palotákat, vagy a polgári házakat. Belsejük is ennek megfelelően változatosan díszített. 2. hang: Vegyük számba a barokk építészet világhírű nevezetességeit! (Azok száma oly sok, hogy csak szórványosan emelhetünk ki példákat.) Szülőhazája Olaszország, ahonnan hamarosan átterjed Franciaországba, Spanyolországba, s annak gyarmataira. Majd Németországba, az Osztrák Birodalomba. A későbbiek során a többi európai országban is meghonosodik. E stílus az egyes államokban a külső- és belső kiképzés tekintetében sajátos módon alakul. Rómában a XVII. század legnagyobb mestere Gianlorenzo Bernini - a Szt. Péter tér kiképzésével a kor legmonumentálisabb építészeti alkotását hozta létre. Az elliptikusan kiképzett 4 oszlopsoros csarnoka, az ún. kolonnád trapéz alakban csatlakozik a székesegyház homlokzatához. (Annak tetőpárkányát a szobrok sokasága díszíti.) E megoldással kiemelte a San Pietro templomának impozáns homlokzatát és magát a meredeken felívelő hatalmas barokk kupolát is. (A hatalmas tér méretére jellemző, hogy a mintegy 50-60.000 főnyi sokaság befogadására alkalmas.) A térségben elhelyezett szökőkutak, s a középpontban látható obeliszk a térhatást még inkább fokozzák. Bernini tervezte a Barberini palotát is. Mindezeket - időben - megelőzte a Vignola által tervezett II Gesu temploma, melynek káprázatos belső kiképzése lenyűgöző pompára vall. Bár a késő reneszánsz korában épült (1568-75), de átmenetként már a barokk templomépítészet előfutára. Homlokzatát már kifejezetten ebben a stílusban képezi ki Giacomo della Porta. Borromini kiemelkedő alkotása pedig a Szt. Ágnes és a San Carlino templom. Az utóbbi elliptikus kupolájával együtt a barokk formakincs számtalan elemét szemlélteti. Velencében a nyolcszög-alaprajzú Santa Maria della Salute temploma hatalmas kupolájával, belső építészeti és szobrászati díszeivel már messziről felhívja magára a figyelmet. Ez Longhena műve. 1. hang: Franciaországban a barokk építészet egyik legkiválóbb képviselője Claude Perrault, aki a Louvre keleti homlokzatának átalakítását végzi. Majd a versailles-i királyi palota építészei emelkednek ki, nevezetesen Lemercier, Levau, Lebrun, valamint Mansart. XIV. Lajos, a Napkirály fényűző udvara méltó helyet kapott az 500 méternél hosszabb homlokzatú hatalmas kastély épületben. Belső kiképzése is a barokk díszítőművészet pompázatosságát bizonyítja. A tükörgaléria ragyogó folyosója, az abból nyíló királyi hálóterem, továbbá a szalonok, a színházterem, a kápolna mára példamutató, követésre méltó francia építőművészetre vall. A barokk palotákban, kastélyokban az egymásra nyíló teremsorok hatásos látványt nyújtanak. A párizsi Invalidusok Dómját is ebben a stílusban építtette Mansart, ahol I. Napóleon hamvai nyugszanak szép vörös márvány szarkofágban, melyet a Dóm központi részében egy kör alakú, süllyesztett, felül nyitott térségben helyeztek el. A XVIII. század húszas éveiben - XV. Lajos uralkodásának idejében - már a rokokó stílus is kialakul, a barokk túlzásaként, melyben a dekoratív elemek (pl.: a kagyló alakú díszek) szinte elburjánzanak. Versailles nagy kiterjedésű, remekszép parkjának kertészeti vonatkozású kialakítása, motívumai, díszei is barokkos jellegűek. 2. hang: Angliában a londoni Szt. Pál székesegyház monumentális kupolás épülete nevezetes, melyet Christopher Wren épített. Az osztrák barokk építészet műemlékei is jelentősek. A schönbrunni császári nyaraló-palota, melyet a homlokzat előtt szélesen elterülő hatalmas park díszít, valamint Bécsben az