Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2008-2009 (2010)
AGRÁRTÖRTÉNET - Surányi Béla: Hortobágy és a magyar szürke szarvasmarha
302 SURÁNYI BÉLA telep jószágait, valamint a debreceni gazdák cifragulyáját. „ Debrecen állattenyésztése szoros kapcsolatban van a Hortobággyal, amely közel 15 ezer számosállatnak ad legelőt. Sajnos a legeltetési Időszakban a takarmányozás az időjárás függvénye, ezért nagy jelentősége lenne egy olyan megoldásnak, amely a nyári takarmányozást biztosabb alapokra helyezné. "- írja Battha P. Az 1934. évi közgyűlés 14 2 beszámlója szerint az egyesületi munka már 60 gulyára terjedt ki, ami közel 3.200 tehén törzskönyvezését jelentette. Az ún. népies marhatenyésztés terén is jelentős előrehaladás történt, különösen Baranya megyében. A tejelésikísérletek a mezőhegyesi, szihalomi, sarkadi és a kisújszállási tenyészetekben folytatódtak, melyek révén bővültek a magyar tehén tejelékenységéről szerzett ismeretek. Piacsek András előterjesztése a magyar fajta tenyésztésének állami támogatására irányult. Döntés született arról, hogy alapvető cél az állomány teljes körű törzskönyvezésének a megvalósítása. 1938-ban 14 3 tovább nőtt az ellenőrzésbe bevont gulyák száma, s hasonló tendencia érvényesült a népies „ötvenes gulyák" esetében is. Ennek ellenére azonban az 1930-as évek végén a magyar szürke fajtájú teheneknek csak 8,5%-ra terjedt ki a törzskönyvi ellenőrzés. 1941-ben 14 4 a Földművelésügyi Minisztérium támogatásával az ellenőrzés már kiterjedt az ország összes fontosabb magyar fajtát tartó tenyészkörzetére. A maremman bikákkal folytatott keresztezésekből származó nőivarú egyedekből - tenyészállat-akció keretében - 300 tehenet és üszőt osztottak ki a kistenyésztők körében. Az egyesület tulajdonában lévő maremman bikákat is több gulyánál vették igénybe. Hajdúnánáson gyakorlati legelőhasznosítási kísérletet indítottak el a tejelékenység vizsgálatára. Az egyesület 1931-ben történt megalakulása óta, egy évtized alatt 14.522 tenyészállatot vett törzskönyvbe. Az ellenőrzésbe és az állami támogatásba be kívánták vonni a keleti és az erdélyi körzeteket is. Az egyesület 14 5 eredményes munkát végzett. 1943-ban tevékenységében 86 uradalom és 123 népies ötvenes gulya volt érdekelt. De „.. .az egyesület igen körültekintő, gondos munkával sem tudta megakadályozni az ősi magyar alföldi szarvasmarha állomány fokozatos csökkenését. Akadály volt a javulásnak az is, hogy a tenyésztők nem törekedtek a környezeti feltételek kedvező módosításával. " 14 6 A második világháború végén a hadszíntérré váló országban az uradalmi tenyészetek és Debrecen birtokában lévő magyar szürke marhaállomány 14 7 elpusztult. A Földművelésügyi Minisztérium és a Magyar Állattenyésztő Szervezetek Országos Szövetsége ( MÁTSZOSZ) Ohaton kialakított egy állattenyésztő gazdaságot, ahol 200 egyedből álló magyar alföldi fajtájú törzstenyészetet állítottak föl génmegőrzés céljából. Ezt a munkát a MÁTSZOSZ irányította Piacsek András vezetésével, mivel a MMOE1945 után már nem működött. A DEBRECEN-HORTOBÁGYI SZARVASMARHA-TENYÉSZTÉS Debrecen sz. kir. város 14 8 már 1880-ban törzsgulyát állított össze, hogy a köztenyésztés számára bikákat neveljen. Mindez alátámasztja azt, hogy a város mekkora szerepet tulajdonított a fajtának, tenyésztésének. A tehénállomány az országban a legjobbak közé tartozott. A törzstenyészetben nevelt bikákat a hortobágyi gulyákhoz osztották be. De a tudatos tenyésztői szándék 14 9 már jóval korábban megmutatkozott, hiszen 1843ban egy szűzgulyát szerettek volna kialakítani, ami azonban csak fél évszázaddal később valósult meg. A városi törzsgulya kezdetben a gazdákkal közös tulajdonban volt és DG betűkkel jelölték őket. Később azonban már kizárólag a város birtokolta, így jelölésük DV-re változott. Ebből a tenyészetből alakult ki a XX. század első harmadára a nagyhírű magyar szürke marha tenyészet. Mivel a városi gulya nem tudott elegendő tenyészbikát nevelni, így a debreceni gazdák tulajdonában lévő bikákat is igénybe vették a fedeztetésekkor. Annak elkerülésére, hogy a fölös számú bikaborjakat a kupecek ne vásárolják fel és felnevelésre eladják a környező települések vásárain, a Debreceni Gazdasági Egyesület elnökének, Jóna Istvánnak 15 0 a kezdeményezésére az állattartó gazdák 1922-ben újra életre hívták az 1872-ben megszűnt cifragulyát. így a gazdák tulajdonában lévő cifragulya és a városi törzsgulya - teljes létszám esetén - együttesen 150-200 bikaborjú felnevelésére nyújtott lehetőséget. Az 1880-ban felállított városi törzsgulya 15 1 tenyészállatainak származási helye a következő: Mezőhegyes: 1 bika, 4 tehén Szunyogh-féle uradalom (Esztár): 15 tehén,3 borjú Almásy-féle uradalom (Sarkad): 1 bika, 9 tehén, 2 borjú Irinyi Mihály: 1 bika Schönborn-féle uradalom (Munkács): 1 bika, 12 üsző Debreceni gazdák: 1 bika, 7 tehén, 5 borjú Az 1920-as években a törzsgulya állományába tartozott: 41 tehén, 35 üsző, 29 tenyészbika, 26 növendékbika. Az alapítás óta többször vásároltak még bikákat Mezőhegyesről és Sarkadról. Az állományt külterjesen tartották és takarmányozták. Nyáron állandóan a legelőn voltak a jószágok. Zabot csak a választott borjak kaptak. Az üszők tenyésztésbe vétele három éves korban történt. Az ellések januártól áprilisig zajlottak. Nagy súlyt fektettek a borjak fölnevelésére. A teheneket nem fejték. Az elválasztás 9 hónapos korban következett be. A tenyészbikák átlagos súlya 700 kg, a teheneké 600 kg, az üszőké 450 kg volt. Évente 8-9 bikát és 8-10 üszőt értékesítettek. Az országos kiállításokon csak 1896-ban vettek részt, 1918 után viszont jóval gyakrabban. A tenyésztést az 1920-as évek közepén Zöld Józsefé s Udvarhelyi Géza irányította. A városi törzsgulya 15 21918 után még nagyobb szerephez jutott. Erdély elvesztésével, az igásmarha neve142 Battha P. (1934): 779-780. 143 Kt. (1938): 1032. 144 Kt. (1941): 1138. 145 Kecskés S. (1991): 172. 146 Ua.173. 147 Ua., lásd még : Veress L. -Aradi Cs. -Dunka B. ( 2000): 1480-1481. 148 SurgóthJ. (1924): 270-271. 149 Papp J. (2008): 106. 150 Lásd: 148. jzet 151 Surgóth J. (1925): 496-497. 152 Goóz L. (1927): 1302-1203.1920-ban „ elvesztettük a magyar igásökör piacát. így hát a Hortobágy hivatva van arra, hogy a különben is pusztulásban lévő magyar
