Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2008-2009 (2010)

TUDOMÁNYTÖRTÉNET - Mező Szilveszter: Félúton Alaszka és Tűzföld között - Gondolatforgácsok Venezuela földrajzi megismerésének történetéhez Balázs Dénes (1924-1994) három dél-amerikai utazása kapcsán

FÉLÚTON ALASZKA ÉS TŰZFÖLD KÖZÖTT 257 68. kép Balázs Dénes nyomában... A szerző megpihen az üstökösfák erdejében (Mucubaji-lagúna) (Fekete-Szűcs Norbert felvétele, 2001) yanai-hegyvidéken, a másod- és harmadidőszaki kőzetekből felépülő Venezuelai Andokban és a kettő között elterülő Llanos fiatal üledékekkel feltöltött medencevidékén. A saját tereptapasztalatokon nyugvó földrajzi megfigyelések kiemelkedően értékessé teszik Balázs Dénes venezuelai tanulmányait, hiszen éppen ez, az autopszia markáns megléte különbözteti meg őt azoktól a szerzőktől, akik személyes országismeret nélkül, kizárólag más szerzők munkájának anyagára alapozva írták meg saját Venezuelával kapcsolatos dolgozataikat. 1969-ben Balázs Dénes főleg karsztmorfológiai és szpeleológiai kutatásokat folytatott, amelyet a helyi szakmai szervezet, a Venezuelai Barlangkutató Társulat támogatásával valósított meg. A Caripe környéki karsztfennsík és a világhírű Guacháró-barlang vizsgálata első alkalommal jelent meg magyar geográfus írásában, csakúgy, mint a San Juan de los Morros szomszédságában elterülő vadregényes mészkővidék. Az utazás nyomán írt ismeretterjesztő cikkben és 37 oldalas könyvfejezetben Balázs Dénes vonzó földrajzi képet alkotott Venezueláról, elsősorban annak északi, északkeleti területeiről. A Guyanai-hegyvidék középső és nyugati részein folytatott 1977-es tereptanulmányok máig egyedülállóak a magyar utazástörténetben. Az említett Világ Ifjúsága-cikkekben és az „Amazónia" című kötet egyik fejezetében hazai földrajzos tollából először olvashattunk részletes, sok mindenre kiterjedő leírást az Orinoco forrásvidékének természeti környezetéről, valamint az ott élő waika indiánokról. Előtte csak Boglár Lajos és Ata Kandó fogalmazott meg személyes élményeken alapuló gondolatokat erről a területről, ám az ő leírásaik nem geográfiai szempontok alapján közelítették meg a témát, hanem az etnográfia és a fotográfia nézőpontjából. Jelentős hiányérzetünk lehet ugyanakkor a Caura-expedíció feldolgozásának elmaradása miatt. Ez a tanulmányút szintén olyan területére irányult a Guyanai-hegyvidéknek, amelyről nagyon keveset olvashattunk korábban. Hasonlóan a tepuíkhoz, amik vonatkozásában ugyancsak kevés adat és hasznos információ jelent meg nyomtatásban a honi földrajzi irodalomban. Balázs Dénes jól tudta ezt, s minden bizonnyal ki is töltötte volna tartalommal ezt a fehér foltot, ha lehetősége nyílik arra, hogy eljusson valamelyik dél-venezuelai szigethegy közvetlen közelébe. Véleményem szerint ez nagyon fontos lett volna a tervezett karsztmonográfia szempontjából, mert az ősi homokkövekből álló tepuík formakincse jelentősen eltér a vele - genezisét tekintve - rokon trópusi, szubtrópusi szigethegyekétől. Az Andok Venezuelára eső szakaszán három területen is alkalma nyílt elmélyült földrajzi megfigyeléseket folytatni. Ezek a következők: Cumanái-hegység (1969), Parti-hegység (1969, 1984) és a Méridai-