Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2008-2009 (2010)
TUDOMÁNYTÖRTÉNET - Mező Szilveszter: Félúton Alaszka és Tűzföld között - Gondolatforgácsok Venezuela földrajzi megismerésének történetéhez Balázs Dénes (1924-1994) három dél-amerikai utazása kapcsán
FÉLÚTON ALASZKA ÉS TŰZFÖLD KÖZÖTT 223 MÁSODIK RÉSZ DEBRECENI SZÜLETÉSŰ FÖLDRAJZTUDÓS A WAIKÁK, A TEPUÍK ÉS A ZSÍRMADARAK FÖLDJÉN BALÁZS DÉNES UTAZÁSAI VENEZUELÁBAN I. ELŐSZÓ A MÁSODIK RÉSZHEZ Kétrészes dolgozatom első részében sorra megismerkedtünk azokkal a személyekkel, akik venezuelai utazásaikkal, illetve az országról szóló leírásaikkal a maguk módján hozzájárultak a tárgyalt dél-amerikai ország jobb földrajzi megismeréséhez és szélesebb körű hazai megismertetéséhez. A hosszú sor Henke Tádé orvos-botanikussal kezdődött, aki több mint tíz esztendővel megelőzve Humboldt híres latin-amerikai utazását, 1788-ban már módszeres gyűjtőtevékenységet folytatott az Orinoco folyó torkolatvidékén. A szakirodalmi összefoglalást Boglár Lajos etnográfusvenezuelai munkásságával zártam, aki Balázs Dénes első délamerikai útját megelőzően, 1968ban járt először néprajzi kutatóúton Venezuelában. Henke Tádé és Boglár Lajos tevékenységének ismertetése között szót ejtettem számos eltérő karakterű és különböző tudományos érdeklődésű földrajztudósról, geográfiai szakíróról és „kalandos" utazóról, akikben közös elemként voltjelen a Venezuela irányában tanúsított fokozott érdeklődés. Felsorolásomban a teljességre próbáltam törekedni, de tisztában vagyok vele, hogy a leltár korántsem hiánytalan. Bizonyára sokan vannak még olyanok, akiket a figyelmem elkerült, pedig a Venezuelával kapcsolatos munkásságuk ismertetése nagyban hozzájárulna ahhoz, hogy a jelenleginél árnyaltabb képet alkothassunk erről az országról. Tanulmányom második egységét teljes egészében Balázs Dénes venezuelai utazásainak szenteltem. A 85 évvel ezelőtt született, erős cívisvárosi gyökerekkel rendelkező geográfus egymaga olyan jelentős szerepet vállalt Venezuela földrajzi megismerésében és itthoni megismertetésében, hogy az országban folytatott tereptanulmányainak önálló dolgozat formájában történő bemutatása feltétlenül indokolt és szükséges. Munkám bevezetőjében már utaltam arra, hogy Balázs Dénes háromszor is járt Venezuelában. Minden alkalommal más területi egységet helyezett figyelme középpontjába. Elsőként (1969-ben) az ország északi, északkeleti területein végzett karsztmorfológiai tanulmányokat. Vizsgálatai döntően két területre koncentrálódtak. Az egyik a Cumanái-hegység kiterjedt karsztvidéke (Caripei-fennsík) a világhírű Guacháró-barlanggal; a másik pedig a vadregényes mészkőalakzatairól híres San Juan de los Morros térsége. A következő venezuelai látogatásra nyolc esztendővel később, 1977ben került sor, amikor szervezett őserdei expedíciók keretében sikerült behatolnia Venezuela kevésbé ismert területeire. Útja először a Rio Caura dzsungelszőnyeggel borított mellékére vezetett. A gigantikus vízesésekkel és veszedelmes raudalokkal (zugokkal) szabdalt folyó az ősi kőzetekből felépülő Guyanai-hegyvidék középső részén tör utat magának. A sikeres Caura-expedíciót követően Balázs Dénes az Orinoco vízi országútján folytatta tovább magányos vándorlását, eljutva a legendás órásfolyó távoli forrásvidékére, az emberevéssel is megvádolt waika indiánok közé. Az utolsó venezuelai utazása 1984-re esett. Akkor a Méridai-Kordillera és a Parti-hegység területén folytatott növényföldrajzi, geomorfológiai, szpeleológiai és glaciológiai tanulmányokat. Amíg az első két útjáról cikkek és könyvfejezetek tanúskodnak, a harmadik venezuelai utazás élményés ismeretanyaga teljességgel elfelejtődött. A fennmaradt jegyzetek és az Andok venezuelai szakaszán készült ritka felvételek - egy-két kivételtől eltekintve - most láthatók először. I. a. Magyar kolóniák és kultúrközösségek Venezuelában Ez a távoli dél-amerikai ország szinte sohasem volt túl kedvelt célpontja a hazánkból elvándorlók tömegeinek. A mérsékelt égövi klímához szokott honfitársainkat nem csábította a különböző trópusi betegségektől terhes föld és az országra általában jellemző belpolitikai bizonytalanság. Közismert tény, hogy Venezuela elnöki székében számos alkalommal fölöttébb sűrűn váltották egymást a keménykezű katonai diktátorok, akik közül egyesek (pl.: Joaquin Crespo vagy Cipriano Castro) nyíltan is szembefordultak egyes európai országokkal (első és második venezuelai konfliktus). Épp ezért sok honfitársunk csupán átmeneti állomásként tekintett 29. kép Balázs Dénes (jobbról a második) az Alfredo Jahn-barlang előtti tisztáson 1984-ben (Képforrás: Balázs Dénes hagyatéka)
