Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2008-2009 (2010)
TUDOMÁNYTÖRTÉNET - Mező Szilveszter: Félúton Alaszka és Tűzföld között - Gondolatforgácsok Venezuela földrajzi megismerésének történetéhez Balázs Dénes (1924-1994) három dél-amerikai utazása kapcsán
220 MEZŐ SZILVESZTER földrajzkutató 1977-ben járt „venéz Amazóniában", ahol Humboldt is megfordult említett nagy utazásán. Vécsey Zoltán nem csupán a fent ismertetett két munkájával írta be magát Dél-Amerika regionális földrajzi irodalmába. Az ő tollából született meg a Móra Ferenc Könyvkiadó közismert kezdeményezésének, a kontinensek geográfiáját népszerűsítő stílusban bemutató „Képes Földrajz" kiadványsorozatnak Dél-Amerika kötete is. 10 1 A Boglár Lajos, Sebes Tibor és Takács József lektorhármas által ellenőrzött 160 oldalas könyv Balázs Dénes első és második venezuelai utazása között, 1972-ben és 1974-ben került piaci forgalomba, utóbbi alkalommal 80 ezer példányban. A kötet fotóillusztrációi - köztük a Venezuelában exponált felvételek - részben Balázs Dénes fényképezőgépéből kerültek a kiadói képszerkesztő asztalára. 10 2 Vécsey könyve a legelső olyan magyar nyelvű mű, amely kizárólag Dél-Amerikával foglalkozik. Örvendetes tény, hogy e távoli kontinensföldrajzi összefoglalása egy hazai geográfus munkája, ám sajnálatos, hogy szerzőjének nem állt módjában a helyszíni tájékozódás. Vécsey Zoltán egyszer sem járt Dél-Amerikában. 10 3 Ennek ellenére munkája nagyszerű összefoglalása az „ellentmondások világrészére" vonatkozó földrajzi ismereteknek. Venezuelát a szerző az ún. guyanai országok csoportjába sorolta, amelybe rajta kívül még Guyanát (az egykori Brit Guyanát), Suriname-ot (az egykori Holland Guyanát) és Francia Guyanát helyezte. A kötet egyik áttekintő térképén együtt szerepel az említett négy közigazgatási terület. 10 4 A „Guayana, a »sok víz földje«" cím fejezetben ezen országok természeti hátterét rajzolta meg Vécsey. A szerzőből többször kibújt a mélyben rejtőző szépíró; íme egy példa erre:„4 fatörzsek mindenütt zöld takaróba rejtőznek, s ha valamennyi orchidea-, bors- és kontyvirágfélét, amelyek egyetlen órlásfa törzsén nőnek, szétültetnénk, bizony jókora földet fedhetnénk be velük. A liánok felkapaszkodnak a fák koronájára, s meggörbült száraik alkotják az ún. majomlépcsőket... Papagájok rekedt rikoltozása tölti be a félhomályt. A sűrű, párás levegőbe a legkülönbözőbb virágok, gyanták illata keveredik. És ha eső készül, felhangzik a vörös bőgőmajmok egyhangú ordibálása, amelyet leginkább a szélzúgásához lehetne hasonlítani."} 0 5 Vécsey könyvének érdeme, hogy hazai geográfus tollából első ízben jelent meg benne a „tepuí" kifejezés: „A mintegy 36 000 km 2 terjedelmű, Gran Sábana nevű homokkőplató szinte egyedülálló földrajzi jelenség. A táblahegységeknek, vízeséseknek földje. A tepuik - táblahegyek - több száz km 2-nyi területen terjeszkednek, és néhol 2000 m-nél is magasabbra emelkednek ki a dzsungelekből meg a nedves szavannákból,". 10 6 A Guyanai-hegyvidék fontosabb bányakincseinek felsorolása 101 VÉCSEY Z.: Dél-Amerika (Képes Földrajz), Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1974. 102 Balázs Dénes Venezuelában készölt felvételei - portréfotók - Kiszely István antropológus „A Föld népei" sorozatának negyedik, Amerika-kötetében is visszaköszönnek (Püski Kiadó, 2004.) 103 KÖVES József: Vécsey Zoltán (1892-1984). Földrajzi Közlemények, 1985.1.87-88. oldal, valamint BALÁZS D.: Vécsey Zoltán. In: Magyar utazók lexikona (szerk.: BALÁZS D.), Panoráma, Budapest, 1993.407-408. oldal 104 VÉCSEY Z.: i. m. 1974.42. oldal 105 VÉCSEY Z.: i. m. 1974.40-41. oldal 106 VÉCSEYZ.:i.m. 1974.42.oldal után Vécsey az Orinoco vidékéről értekezett. A füves, pálmás természeti környezet megidézéséhez Humboldtot hívta segítségül, kinek könyvét mint tudjuk - éppen ő fordította le magyarra. írásában különbséget tett az alacsony és magas pusztaság között, amelyek mind megjelenésükben, mind gazdálkodásukban eltérnek egymástól. Könyvének harmadik - témánkhoz kapcsolódó - fejezetét a „fekete aranynak" szentelte; mert ahogy ő fogalmazott: „Ha Venezueláról beszélünk, elsősorban a kőolajra gondolunk... Itt minden a kőolajtól függ... Akinek nagyobb részesedése van a kőolajüzletből, gondtalanul, nagy gazdagságban él, de akinek semmi köze sincsen a fekete aranyhoz, lesüllyedhet a társadalom legszegényebb rétegébe"} 0 7 A könyv megjelenése idején Venezuela az ötödik helyet foglalta el a világ kőolajtermelőinek rangsorában, ezért érthető, hogy Vécsey külön fejezetet szentelt az értékes ásványkincs bányászatának, a kitermelés történeti hátterének és a kőolajipar konjunktúrájának bemutatására. III. g. Boglár Lajos és Ata Kandó venezuelai tevékenysége A fenti szakirodalmi összefoglalásból kitűnik, hogy az 1960-as évek derekáig Humboldt magyarra fordított könyvét leszámítva egyetlen olyan munka sem jelent meg a hazai könyvpiacon, amelyik önállóan tárgyalta Venezuelát. A Magyarországtól számított óriási távolság és a tetemes utazási költségek miatt egyetlen honi geográfus sem akadt, aki vállalkozott volna erre a roppant nehéz feladatra: Venezuela földrajzának monografikus feldolgozására. Mindezek ellenére mégis azt kell mondanom, hogy az 1960-as évek második felét és a 70-es évek legelejét fényes periódusként kell értékelnünk Venezuela hazai szakirodalmi megjelenésében. Ha ugyanis számba vesszük az országról ekkoriban született műveket, láthatjuk, hogy két kontinens-monográfiában (Futó József és Vécsey Zoltán műveiben) is jelentős terjedelmet biztosítottak a Venezueláról szóló leírásoknak, ugyanakkor Humboldt venezuelai útleírásának magyar fordítása is ekkor került a hazai olvasók látóterébe. A képzett geográfusok mellett más tudományterületek képviselői is aktívan járultak hozzá ekkoriban Venezuela itthoni propagálásához, az ország természeti-társadalmi környezetének tágabb horizonton történő értelmezéséhez. Boglár Lajos néprajzkutató és Ata Kandó fotográfus neve ismerősen csenghet mindazoknak, akik figyelemmel kísérték a közelmúlt Venezueláról szóló hazai beszámolóit. Kettejük közül talán Kandó az, akit kevésbé ismer az olvasó. Ata Kandó, leánykori nevén Görög Etelka 1913-ban született Budapesten. Az idős, jelenleg 96 esztendős fotóművész - utolsó információim szerint - egy hollandiai kisvárosban, Bergenben él, az ottani öregek otthonában. 10 8 Kandó mozgalmas életpályájának kiemelkedő állomása volt, amikor 1961-ben Venezuelába látogatott. Egy régi fotómodell barátnője meghívására érkezett a dél-amerikai államba, hogy az őserdőben élő indiánokról exkluzív fotósorozatot készítsen. Az országban eltöltött hónapokról szól 1970-ben megjelent nagysikerű könyve: „A Hold 107 VÉCSEYZ.:i.m. 1974.46.oldal 108 SÁNDOR Anna: Ata Kandó. Múlt és Jövő. 2003.2. szám
