Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2008-2009 (2010)

TUDOMÁNYTÖRTÉNET - Mező Szilveszter: Félúton Alaszka és Tűzföld között - Gondolatforgácsok Venezuela földrajzi megismerésének történetéhez Balázs Dénes (1924-1994) három dél-amerikai utazása kapcsán

202 MEZŐ SZILVESZTER 6. kép Bánó Jenő (1855-1927) ültetvénytulajdonos trópusi Amerikában (Képforrás: Magyar Földrajzi Múzeum) pen"

H írása végén az érdi geográfus abbéli bizakodásának adott hangot, hogy Rosti Pál fotográfiái egyszer majd hazánkban is láthatóak lesznek múzeumi kiállításon.

1

5 A következő magyar, aki hírt adott hazánkban e távoli országról, Bánó Jenő (1855-1927) volt. A fiumei kereskedelmi akadémiát elvégző Bánó hosszabb európai utazást követően érkezett meg az Egyesült Államokba 1889-ben. Onnan Mexikóba vándorolt, ahol kávéültetvényt létesített. Venezuelai látogatása akut egészségügyi problémájával hozható összefüggésbe. Súlyos betegsége miatt orvosai egy gondtalan tengeri utazást javasoltak neki, minek során több közép- és dél-amerikai államba, köztük Venezuelába is ellátogatott. Az ott szerzett élményeit írásban is megörökítette, mely 1896-ban jelent meg „Mexico és utazásom a tropusokon" címmel.

1

6 A szép kiállítású kötetben Bánó több fejezetet szentelt Venezuela bemutatásának. Humort sem nélkülöző írását olvasva plasztikus képet kapunk a korabeli áldatlan közállapotokról és a venéz nagyvárosok meszsze földön hírhedt közbiztonságáról: „Egy ferde tekintet, avagy erősebb kifejezés elegendő ahhoz, hogy az illető agyába golyót, avagy szivébe tőrt várhasson... Az itteni rendőrség? No hiszen ez azután az igazi gyilkosok regimentje; ezekkel csakugyan nem lehet okosan beszélni; ha felszólítanak, hogy kövesd őket s te kissé ellenkezel, avagy felszólalsz a jogtalanság ellen, melyet rajtad el akar követni, azonnal Winchestere csövére helyez s minden további szó nélkül ledurrant, mint a vadász a nyulat... Pisztoly avagy 14 BALÁZSD.:Lm. 1989.Uo. 15 BALÁZS D.: i. m. 1989. Uo. 16 BENCSIK Gábor: Bánó Jenő. In: Magyar utazók lexikona (szerk.: BALÁZS D.), Panoráma, Budapest, 1993.34-35. oldal puska durranásokat hallani Caracasban, napi dolog, s alig lesz már figyelembe véve, s ha egy-egy ilyen el is hangzik, a venezuelai cinikusan megjegyzi »otro muerto« - uj halott!"}

7 Mindenekelőtt az akkoriban 70 ezer lakosú Caracasról és annak erősen kevert lakosságáról adott érdekes leírást Bánó. Bővebben szólt a német bevándorlók által 1843-ban megalapított Colonia Tovarról, amely a fővárostól nyugatra található, 1700-1800 méter tengerszintfeletti magasságban. Venezuelai útleírásának értékes része a Maracaibótól északra húzódó Guajira-félsziget ismertetése. Könyvének ez a fejezete a Földrajzi Közleményekben is megjelent 1894-ben.

18 „A geographusvilág »Guajira« név alatt egy hosszú keskeny félszigetet ért, melynek egyik fele - politikailag Venezuelához, a másik pedig Colombiához tartozik" - írta cikke bevezetőjében a magyar ültetvénytulajdonos.

19 A bíztató kezdet után a szerző nem közölt további hasznos földrajzi ismereteket a különleges helyzetű félszigetről, csupán annak - mások által emberevéssel is megvádolt - indián őslakosairól értekezett meglehetősen egyedi stílusban:,, Ezen indián-törzs, ugylátszik egészen más népfajhoz tartozik, mint Amerika többi rőtbőrü lakásai; testök alacsony és köpczös, fejük pedig széles pofacsonttal és alacsony homlokkal ellátva, mélyen a vállak között, kurta nyakon foglal helyet; lapos orral s apró szemekkel birnak, melyekből vad tűz lángol ki.".

1

0 Bánó becsületére legyen mondva, hogy rövid terjedelmű tanulmányában védelmébe vette a Guajira-félsziget indiánjait, s írása végső konklúziójában megpróbálta szertefoszlatni az őslakók kannibalizmusára vonatkozó téves állításokat:„A Guajirai-félszigeten több évet töltött európaiak ez indiánok cannibalizmusáról semmit sem tudnak, de sőt e népet határozottan eléggé kedvezőleg Ítélik meg s több jó hajlamot tulajdonítanak nekik, mint magoknak a venezuelaiaknak, kik bizony, különösen a legutolsó forradalom óta, nem nagy dicsőségre s becsülésre tették magokat érdemesekké."

1

] III. b. Venezuela enciklopédikus ismerethalmaza a hazai geográfia hőskorában A19. század második felében, főleg annak vége felé több olyan munka (lexikon és földrajzkönyv) látott napvilágot, amelyek rövidebb vagy hosszabb terjedelemben, de foglalkoztak Venezuelával. Közös jellemzőjük, hogy az országról tudósító szerzőik sohasem jártak a tárgyalt délamerikai államban. Leírásaik jobbára külföldi munkákból átvett szakmai anyagra építkeztek, így hiányzik belőlük az autopszia: a személyes megtapasztalás és a helyszíni tereptapasztalat nyújtotta saját élmény. A statisztikai és topográfiai adatokban bővelkedő munkák közül terjedelmi okok miatt most csupán néhányat említek. 17 BÁNÓ Jenő: Mexico és utazásom a tropusokon. „KOSMOS" Műintézet Kő- és Könyvnyomda és Hírlapkiadó Részvénytársaság, Budapest, 1896.72-73. oldal 18 BÁNÓ Jenő: Guajira.-Cartagena de las Indias. Földrajzi Közlemények (szerk.: BERECZ Antal), Budapest, 1894.337-340. oldal 19 BÁNÓ J.:i.m. 1894.337. oldal 20 BÁNÓ J.:i.m. 1894.337. oldal 21 BÁNÓ J.:i.m. 1894.340. oldal