Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2008-2009 (2010)

TUDOMÁNYTÖRTÉNET - Mező Szilveszter: Félúton Alaszka és Tűzföld között - Gondolatforgácsok Venezuela földrajzi megismerésének történetéhez Balázs Dénes (1924-1994) három dél-amerikai utazása kapcsán

200 MEZŐ SZILVESZTER A gazdag írásos dokumentumanyag mellett nagy mennyiségű fotó is segítette az egyes tanulmányutak rekonstruálását. A rendelkezésre álló több száz felvétel túlnyomó része kiváló minőségű diapozitív, amelyek között kis- és nagyméretűek egyaránt vannak. A színes és fekete-fehér képek egy része ugyan publikálásra került már a megjelent könyvekben, cikkekben és tanulmányokban, de így is jócskán akad még közöttük olyan ritka, dokumentumértékkel bíró felvétel, amelyet sehol sem láthattunk eddig.

9 Különösen az utolsó, 1984-es utazás képei lehetnek tanulságosak számunkra, mert azok szinte kivétel nélkül az ismeretlenség homályában rejteztek idáig. Jelentőségüket tovább emeli az a tény, hogy Venezuela egy olyan országrészébe, nevezetesen a Méridai-Kordillera magashegyi világába engednek bepillantást számunkra, amelyről nagyon kevés hiteles információ jutott el hozzánk. Munkámat megkönnyítette, hogy 2001 nyarán - gimnáziumi földrajztanárként - magam is eljutottam Venezuelába. A 45 napos szakmai tanulmányút során (Fekete-Szűcs Norbert debreceni barátommal közösen) számos olyan részét felkerestem az országnak, ahol korábban Balázs Dénes is járt. Ilyen volt a Cumanái-hegység karsztterülete a Guacháróbarlanggal és a Méridai-Kordillera központi régiója. Az említett vidékeken (és az ország egyéb tájain) számos gyalogtúrát tettünk. Ezek révén sikerült alaposabban megismerkedni a Balázs Dénes által is felkeresett földrajzi objektumokkal. Kellő ismeretség és pénz hiányában nekünk nem adatott meg, hogy felkeressük az ország délnyugati határvidékén élő waika indiánokat. Helyette sikerült viszont eljutnunk a legendás Roraima-tepuíhoz, amely három ország: Venezuela, Brazília és Guyana határán emelkedik, nagyobbrészt Venezuela területén. A szigethegy lapos tetején és a tepuí környezetében folytatott geomorfológiai és néprajzi megfigyelések nagymértékben növelték az országra vonatkozó ismereteimet. Waika kolóniákat nem tanulmányoztunk, ám pemón közösségeket sikerült felkeresni. A félcivilizált körülmények között élő szavanna-indiánok között tett látogatások elmélyítették rokonszenvünket Venezuela őslakosai irányában. A megszerzett tereptapasztalatok birtokában ma már másként - nagyobb tisztelettel és alázattal - tekintek Balázs Dénes venezuelai munkásságára, mint akkor, amikor személyes benyomások híján csupán könyvek lapjairól ismertem ezt a hatalmas, tíz Magyarországnyi országot. III. VENEZUELA MEGJELENÉSE A HAZAI SZAK- ÉS ISMERETTERJESZTŐ IRODALOMBAN BALÁZS DÉNES DÉL-AMERIKAI UTAZÁSAI ELŐTT III. a. Korai magyar utazók Venezuela földjén A magyar földrajztudós venezuelai utazásainak ismertetése előtt - tanulmányom első részében - látleletet készítettem a hazai szak- és ismeretterjesztő irodalom Venezuelával foglalkozó részéről, pontosabban azokról a művekről (könyvekről, könyvfejezetekről és cikkekről), amelyek9 A tanulmányban szereplő felvételeket (Balázs Dénes fekete-fehér fotográfiáit) a szerző válogatta és határozta meg. 4. kép Wass Sámuel (1814-1879), Közép- és Dél-Amerika magyar vándora (Képforrás: Magyar Földrajzi Múzeum) ről sikerült könyvtári búvárkodásaim során tudomást szerezni. Tettem ezt azért, mert úgy gondolom, hogy mielőtt rátérnénk Balázs Dénes venezuelai munkásságának bemutatására, röviden érdemes áttekinteni az elődök teljesítményeit is. Ahhoz ugyanis, hogy reálisan tudjuk értékelni a földrajzkutató venezuelai tevékenységét, véleményem szerint ismernünk kell az előtte ott járó, illetve az országról „látatlanban" író honfitársak ide vonatkozó eredményeit, valamint néhány külföldi szerző magyarra lefordított munkáit is. Azt a Venezuela-képet, amelyet a magyar, illetve kisebb részben idegen nyelven megjelent geográfiai tárgyú művek és egyéb publikációk alapján hazánk lakói magukban kialakíthattak. Az alábbiakban tekintsük át azon személyek listáját, akiknek a látókörén nem esett kívül ez a távoli, több ezer kilométerre fekvő terület, s utazásaikkal, illetve az országról szóló leírásaikkal hozzájárultak Venezuela jobb megismeréséhez és megismertetéséhez. Mivel Balázs Dénes előszöri969-ben járt Venezuelában, az alábbi összefoglalás - néhány kivételtől eltekintve - nem szól azon leírásokról, amelyek az említett évet követően jelentek meg nyomtatásban. Ismereteim szerint Henke Tádé (1761-1816) orvos-botanikus volt az első magyar ember, aki Venezuela földjén természettudományos gyűjtőmunkát végzett. (Érdekesség, hogy számos forrás nem magyarként, hanem német származásúnak tünteti fel a Kreibitz-ben született Thaddäus