Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2008-2009 (2010)

TUDOMÁNYTÖRTÉNET - Mező Szilveszter: Félúton Alaszka és Tűzföld között - Gondolatforgácsok Venezuela földrajzi megismerésének történetéhez Balázs Dénes (1924-1994) három dél-amerikai utazása kapcsán

198 MEZŐ SZILVESZTER Másodjára 1977-ben jutott el Balázs Dénes Venezuelába. Akkor Carlos Andrés Pérez volt az ország vezetője. 77-ben főleg a Caura folyó és a Felső-Orinoco kevésbé ismert dzsungelvidékét járta be. A sokrétű geográfiai megfigyelések mellett leginkább a vadon mélyén élő waika indiánok sajátos életmódját és egyedülálló anyagi kultúráját tanulmányozta. Az „esőerdők túlélői" között folytatott néprajzi megfigyeléseiről az „Amazónia" (Gondolat, 1987) és „Az őserdők világa" című munkáiban adott számot. Utóbbit - mely elnyerte az „év ismeretterjesztő könyve" megtisztelő címet - a Móra Ferenc Könyvkiadó jelentette meg 1990-ben. A harmadik, egyben utolsó venezuelai utazásra 1984-ben - Jaime Lusinchi köztársasági elnök regnálása alatt - került sor. Akkor az Andok egyik vonulatában, a valamivel 5 ezer méter fölé tornyosuló Méridai-Kordillera alhavasi-havasi régiójában folytatott földrajzi tereptanulmányokat. A magas venezuelai hegyekben szerzett szakmai tapasztalatairól semmilyen írás nem jelent meg eddig. Naplója ide vonatkozó részei és a hegyekben készült fényképfelvételek most kerülnek először publikálásra. Első ízben olvashatunk az Alfredo Jahn-barlangban tett látogatásáról is, amelyre ugyancsak 1984-ben került sor. Jelen dolgozatomban - ahogy azt a cím is sugallja - Balázs Dénes három venezuelai tanulmányútját helyeztem górcső alá, ismertetve az egyes utazások főbb indítékait, pontos útvonalát és jelentősebb szakmai eredményeit. írás közben figyelmet szenteltem annak bemutatására, hogy Balázs Dénes Venezuelában végzett tevékenysége hogyan illeszthető be a dél-amerikai országról kialakított hazai földrajzi képbe. Végezetül kísérletet tettem arra, hogy a súlyuknak megfelelően röviden értékeljem az egyes utazások szakmai jelentőségét, s azok helyét Venezuela megismerési folyamatában, valamint Balázs Dénes egyéni kutatási programjában. II. A TÉMAVÁLASZTÁS INDOKLÁSA A Déri Múzeum Évkönyvének előző, 2007-es számában Balázs Dénes 1984-ben megvalósított uruguayi tanulmányújának legfontosabb eseményeit kíséreltem meg naplója segítségével felgöngyölíteni.

4 Akkori írásomban hangsúlyoztam, hogy nagyon fontos feladatnak tartom Balázs Dénes érdi hagyatékának mielőbbi feldolgozását, a benne rejlő szellemi értékek közkinccsé tételét. Mert ahogy ő fogalmazott egyik értékmenÍHHÉÉHHI 2 2. kép Balázs Dénes debreceni emléktáblája. Előtte dr. Dénes György és dr. Balázs Dénesné Sprincz Vilma látható (Fotó: Fekete-Szűcs Norbert, 2007) tésre felszólító írása címében: „Ne hagyjuk elkallódni a földrajz tudománytörténetiértékeit!"

5 Az egész életmű átfogó értékelésére én nem vállalkozhatok. Ennek oka roppant egyszerű: nincs meg hozzá a szükséges háttértudásom. Az óriási munkához egyrészt nem rendelkezek elegendő terepi tapasztalattal, hiszen Balázs Dénes közel 130 országban kutatta a természet titkait, jómagam viszont csak néhány olyan területén jártam eddig Földünknek, ahol a jeles földrajzkutató érdemben tevékenykedett. Ugyanakkor a szakmai ismereteim is erősen hézagosak abban a kutatási témában, amelyben Balázs Dénes oly otthonosan mozgott és alkotott élete végéig. A karsztmorfológia, azon belül a trópusi mészkővidékek vizsgálata nem a szakterületem. Mi több, soha nem foglalkoztam vele huzamosabb ideig. Nem vagyok képzett barlangász sem. A földalatti nyiladékokhoz fűződő vonzalmam teljesen átlagosnak tekinthető, érdeklődésem csupán a kényelmes turisták számára kiépített üregrendszerek villanyfényes világáig terjed. Joggal kérdezheti az olvasó: mi késztetett mégis arra, hogy Balázs Dénes karsztkutató életével és munkásságával behatóan foglalkozzak? Azt hiszem: a tisztelet. A csodálattal vegyes tisztelet, amit a geográfus útirajzainak olvasása közben az ismeretlen szerző és munkássága irányában éreztem. S ami később arra ösztökélt, hogy magam is felvegyem a hátizsákot, s elinduljak felfedezni a világot. A saját világomat. Részben az ő hatása az is, hogy tollat ragadva idővel magam is kísérletet tettem utazásaim írásos megörökítésére. Balázs Dénest nem ismertem személyesen. Soha nem találkoztam vele, nem hallottam egyetlen előadását sem. Csupán a megjelent könyvei és cikkei révén jutottak el hozzám gondolatai, amelyek a Föld meg4 MEZŐ Szilveszter: Adalékok Balázs Dénes (1924-1994) földrajztudományi munkásságához, különös tekintettel az 1984-ben megvalósított uruguayi tanulmányútra. A debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2007. Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Igazgatósága, Debrecen, 2008.145-176. oldal 5 BALÁZS Dénes: Ne hagyjuk elkallódni a földrajz tudománytörténeti értékeit! Magyar Nemzet. 1980.12.18.