Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2008-2009 (2010)
IRODALOMTÖRTÉNET - Orosz György: „Elefthériosz és Terasziosz leszálltak a könyv mélységeibe" - Egy régi hitvita zsidók és keresztények közt az európai apokrif irodalomban
184 OROSZ GYÖRGY Ezek az adományok Hogy ő nem hal meg rossz halállal. Hogy ő el nem kárhozik. Hogy ő nem jut szegénységre. Hogy ő nem hal meg a szent és méltóságos Szentség nélkül. Hogy néki halála előtt tizenkét nappal halálának napja kinyilatkoztatik. Hogy néki szolgálatára lészen Isten szent Anyja minden szentekkel. Hogy ő fogja néki a lelkét magához venni, és elviszi az örök életre. Aki hát ezeket a péntekeket ismeri, ezekről ő másoknak is nyilatkozzék. A tizenkét péntek ideje Az első péntek az Úr húshagyó keddje előtt van. A második a Miasszonyunk Örömhírvételének napja előtt van. A harmadik a szent nagypéntek. A negyedik a mi Urunk Mennybemenetele előtt van. Az ötödik a szt. Pünkösd napja előtt van. A hatodik Szt Keresztelő János előtt van. A hetedik Szt. Péter és Pál előtt van. A nyolcadik a Miasszonyunk Mennybemenetele előtt van. A kilencedik Szt. Mihály előtt van. A tizedik Szt. Simon és Juda előtt van. A tizenegyedik Szt. András előtt van. A tizenkettedik szt. Karácsony napja előtt van. Anno 1623, március 25-én Straubingben meghalt valaki, neve Sixt Gebler, aki ezen péntekeket megböjtölte. Utolsó órájában ő őszintén megvallotta, hogy bevégezése előtt tizenkét nappal Isten szt. Anyját meglátta: halálának órája néki tudtára adatott. Erdélyi Zsuzsanna gyűjtése Pénzesgyőr (Veszprém m.) * «Qui quum Romám venisset, Romani cogitantes, quid poterat fieri, quendam stultum ad disputandum cum Graeco posuerunt, ut si perderet, tantum derisio esset. Graecus sapiens nutu disputans coepit et elevavit unum digitum, unum deum significans. Stultus credens, quod vellet eum uno oculo excaecare, elevavit duos et cum eis elevavit etiam pollicem, sicut naturaliter evenit, quasi caecare eum vellet utroque. Graecus autem credidit, quod trinitatem ostenderet. Item Graecus apertam manum ostendit, quasi ostenderet omnia nuda et aperta Deo. Stultus autem timens, maxillatam sibi dari, pugnum clausum quasi repercussurus elevavit. Graecus intellexit, quod deus omnia clauderet palma: et sie credens Romanos dignos legibus recessit et leges his sapientibus concedi fecit in civitate Athenarum et Lacedaemonum.» 2 6 „Mielőtt az illető bölcs Rómába érkezett volna, a rómaiak azon gondolkodtak, hogyan lenne lehetséges ezt a görög bölcset egy ostoba vitat26 Idézet ACCURSIUS (ti26o) egyik glosszájából. In: TICHONRAVOV1861:67 (latin szöveg). kozásra megnyerni s hogyha elveszíti a vitát, milyen nevetségessé válna. A görög bölcs hajlott a vitára, elkezdte azt és felemelte egy ujját, egy Istentjelezvén vele. Az ostoba ember azt hivén, hogy őt egyik szemére meg akarja vakítani, kettőt emelt fel és ezekkel együtt a hüvelykujját is, s ez olyan természetesen történt, mintha ő akarná mindkettőtől megfosztani. A görög pedig azt hivén, hogy a Szentháromságot mutatta. Hasonlóképpen a görög kinyitott kezét mutatja, mintegy megmutatva, hogy Isten előtt minden tudott és kiderül. Az ostoba pedig félve attól, hogy ő kap egyet a felső állkapcsára, mintha azt visszaverné, összezárt öklét felemelte. A görög azt gondolta, hogy Isten mindent a kezében tart: és úgy vélte, hogy a rómaiak, akik magukat méltónak tartják a törvényekre, visszavonultak és csak az Athéniek és Spártaiak városában élő bölcseknek engedi meg a törvények használatát." * «Bt 3ana/}Heíí crpaHe ecTb 3eM/ifl naoypa B HeHW ecTb rpa/t Be/inKbM BinmaH. B TOMb we rpa/ie 6flwe MHOwecTBO wnflOB"b, u cnopt UMeaxoy co KpcTbflHbi OBORFLA B Toproy, OBorfla BO Bpaiex rpa/iHbix. n (B"b?) cnope TOMb noÓMBaxoyca Ce we 6bic npn KopuHe upn. n coöpaLuac HWflbl, npufloiua KO KpCTbAHOMb H peKIUa WVTb flOKOJie HaiVTb 3J10Őa EN MewK) C06010 MMETH He MO>KeM"b ,qe Ten CBOWX ßNFLEIN noönBaeMbix: BÖepMTeca oyöo ceóe Moywa floöpa (|)Wioco(J>a, a Mbi OT ceőfl Apyraro 8U/ioco<})a ncóepeM aa M Ta BHUfloyTb B noBecTb. a Mbi aioyujaewb eio. TO ame npenpuíb BatiJb (Jw/iocoijrb Haniero (jwjioco(j)a, TO MM KpecTMMCFL; ante JIM KTO OT Hawnx He KpecTMTca, TO OT Bacb ennue fipeMe óoyqeT. ame JIM Haiub (t)MJioco(j)"b npenpnTb Baujer (finjiocotjia, TO Bbi B Haiuoy Bepoy nfleTe. Ce we maro/iaxoy wMflOBe, Ha/jeioiuecfl Ha CBoero My/tparo (|)HJioco0a M jiioóbi 6bic KpcTbflHOMt cnoBece HX. H36pawfl KpecriWHe OT ceóe Mywa 6oro6ofl3HMBa HMeHeM eji^epba. a muOBe OT ceőe Tapcna. M Harcra cb6npaTto cbxo/iflinacfl Ha e,quHO MecTO. a OHn c/ioyujaiOTb eio.» 2 7 „A nyugati részen van a Laura ország, abban van egy hatalmas város, Vipitan. Abban a városban rengetek zsidó vala, és vitájuk támada a keresztényekkel olykor a piacon, olykor a város kapuinál. És ama vita során verekedének. Ez Korin cár idejében vala. És a zsidók összegyűlvén, eljövének a keresztényekhez és mondák nékik. Mióta ez a viszály közöttünk van, nem bírjuk nézni megvert gyermekeinket: válasszatok ki ezért magatok közül egy jó filozófus férfiút, mi meg magunk közül kiválasztunk egy másik filozófust és hát ők beszédbe elegyednek, mi pedig hallgatjuk azt. De ha a ti filozófusotok legyőzi a mi filozófusunkat, akkor mi megkeresztelkedünk; ha valaki a mieink közül nem keresztelkedne meg, akkor jöjjön a ti nehéz jármotok. Ha a mi filozófusunk győzi le a ti filozófusotokat, akkor ti a mi hitünkre tértek. Ezt mondák a zsidók, bízván a maguk bölcs filozófusában és tetszének a keresztényeknek az ő szavaik. Kiválasztának a keresztények maguk közül egy istenfélő férfiút, Jelferij nevűt, a zsidók 27 Po rukopisi XVI. v. Sinodal'noj biblioteki, N s 830, list 7 ob. In: TICHONRAVOV 1861:69 (orosz apokrif szöveg).
