Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2008-2009 (2010)
RÉGÉSZET-ÓKORTUDOMÁNY - Dani János: A Berettyó-völgy középső bronzkori erődített teli-településeinek társadalmi vonatkozásai
17 DANI JÁNOS A BERETTYÓ-VÖLGY KÖZÉPSŐ BRONZKORI ERŐDÍTETT TELL-TELEPÜLÉSEINEK TÁRSADALMI VONATKOZÁSAI Sz. Máthé Márta által a Berettyó-völgyi tellekről írott legutóbbi összefoglalása (SZ.MÁTHÉ 1986a) óta történt újabb kutatások összefoglalására P. Fischi Klárával közösen tettünk kísérletet (DANI-P.FISCHL 2009). Jelen tanulmány ennek a kutatásnak egy más nézőpont szerinti folytatása. Elsősorban a bronzkori kultúrák társadalmi vonatkozásait kiemelten vizsgáló angolszász régészet hatására (GILMAN1982; PRIMAS 1997; SHERATT 1987; SHERATT 1993; SHERATT 1994; SHERATT 1997; SHENNAN 1986; SHENNAN 1993a; SHENNAN 1993b; EARLE1991; EARLE1997; EARLE 2002; KRISTIANSEN1987; KRISTIANSEN1991; KRISTIANSEN1994; O'SHEA 1996;) a magyar kutatásban is elterjedt az a nézet, mely a Kárpát-medencei bronzkori telieket a Közel-keleti, anatóliai és DK-európai tellek települési struktúrájához és hierarchiájához hasonló felépítésű és funkciójú rendszer részeként (csúcsaként) értelmezi (KOVÁCS 1982; KOVÁCS 1988; SAX1; SAX2; MOLNÁR-IMECS 2006; REMÉNYI 2003; REMÉNYI 2005; BÁCSMEGISÜMEGI2005). Ezt a képet Paul Duffy Körös-vidéki (DUFFY 2008,128130) és P. Fischi Klára Dél-borsodi kutatásai (P. FISCHL 2008) újabban nem erősítették meg. Ezek alapján valószínűsíthető, hogy nem lehet egy univerzális modellel leírni az Alföld középső bronzkori települési struktúráit, ugyanis nemcsak a telieket alapító kultúrák eltérő sajátosságai, hanem az elterjedési területek speciális topográfiai és ökológiai adottságai is befolyásolhatták az egyes régiók településszerkezetének kialakítását. A Berettyó völgy magyarországi szakaszáról összesen 13 (Hajdú-Bihar megye) + 6 (Békés megye) erődített teli-települést ismerünk, (i.kép; DANI-P.FISCHL 2009,2.kép,i6.kép)* Hajdú-Bihar megyéből: Berettyóújfalu-Herpály; Berettyóújfalu, Szilhalom; Bakonszeg, Kádárdomb; Gáborján, Csapszékpart; Esztár, Fenyvespart (vagy Fenyvesdomb) és Pocsaj, Leányvár; Létavértes, Kopasz-hegy; Berettyóújfalu, Berta-domb; Berettyószentmárton, Korhány; Zsáka, Remény-erdő; Bihardancsháza, Tó-sziget; Sárrétudvari, Poros-halom és Csökmő, Budai-domb. Békés megyéből (MRT 6) a Berettyó jobb partján Kertészsziget, Ösvény-halom (1/6 lh.); Dévaványa, Tó-kert (3/66 lh.); Füzesgyarmat, Varga zug (5/69 lh.); Füzesgyarmat, Szőke tanya (5/77 lh.) és Szeghalom, Cigány-éri-dűlő (11/219 lh.) árokkal erődített teli-települései ismertek, melyek közül mindössze a Dévaványa, Tó-kert lelőhelyen volt kisebb ásatás. Jelenlegi ismereteink alapján az Ottomány-kultúra legnyugatabbi szintén árokkal körülvett teli-települése Túrkeve, Terehalom (4Z34 .sz.lh.), ahol több szezonon keresztül folytatott feltárásokat Csányi M. és Tárnoki J. * A tanulmányhoz tartozó képmelléklet a kötet 171-176. oldalán található. Az említett 19 lelőhely közül mindössze kb. a felén, 10 esetben volt kisebb-nagyobb ásatás! Az ásatások többnyire a lelőhelyek rétegeinek, kronológiai szekvenciájának feltárására, tisztázására szorítkoztak. A folyó romániai szakasza mentén mindössze 3, gyakorlatilag teljesen kutatatlan erődített település ismert: Ro$iori (Biharfélegyháza) - "Cetatea de pâmant" ; Sânicolau de Münte (Hegyközszentmiklós) - Öregdomb/"Dealul Bätränilor"; Crestur (Apátkeresztur) Várhegy/"Cetatauia". (NÉMETI-MOLNÁR 2002,132,159,164,9. térkép) Ezeket a lelőhelyeket általában vagy a Kora bronzkor legvégén (Kora bronzkor III.), vagy a Középső bronzkor elején (Középső bronzkor I.) az Ottomány/Otomani-kultúra közösségei alapították. Az Ér-völgyében és a Nagykárolyi-síkság területén kutatott ilyen korú lelőhelyek alapján (pl.: Szalacs-Vida hegy/Sälacea-Dealul Vida; Nagykároly-Bobádi domb/ Carei-Bobald) valószínű, hogy az erődítési rendszert már a teli-alapítás kezdeti időszakában kialakították (ORDENTLICH 1968; ORDENTLICH 1969, 28; ORDENTLICH 1972; ROMAN- NÉMETI 1990; NÉMET11982,169-171, Pl. XXXIX-XUII/1-7; NÉMETI 1999, 64, no. 43 la, 102, Fig.44; NÉMETI-MOLNÁR 2002,118,163), viszont bizonyos esetekben (pl. Polgár, Kenderföld, Kiscsőszhalom késői települési szintjeinél) a települések késői időszakában (Koszideri-korszak) ezeket az árkokat betöltik és erre is házakat, épületeket emeltek. Az erődített települések jelentőségét, települési hierarchiában betöltött szerepét általában a települések topográfiai helyzete (pl.: magaslati telepek esetében); a település kiterjedése (minél nagyobb település annál nagyobb jelentőségű); az erődítések nagysága, mérete, szerkezete (minél komolyabb erődítési rendszerrel van védve egy település, annál fontosabb) alapján ítéli meg a kutatás. A Berettyó-völgyi erődített tellek esetében ezen szempontok alkalmazására az alábbiak miatt jelenleg csak kevés lehetőség van. Az erődített települések helyéről a vizsgált terület földrajzi adottságai miatt (PAPP1996. n, 19; BALCSÓK 2002.13-17; VÁNYI-BONA 2004.1-2,7, 11) összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy kivétel nélkül mindegyik mélyen fekvő, mocsaras területből kiemelkedő dombon található, olyan környezetben, ahol a megtelepülésre alkalmas és megfelelő helyek éppen ezek a kiemelkedések (földrajzi determináció). A Berettyó mentén és a folyó torkolatánál lévő Nagy- és a Kis-Sárrét területén lévő települések kiterjedését a korábban említett kiemelkedések nagysága, illetve a legoptimálisabban védhető, 'gazdaságosan' megerősíthető rész nagysága határozta meg (megtelepedésre alkalmas területek gazdaságos és ésszerű kihasználása).
