Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2008-2009 (2010)
NÉPRAJZ, KULTURÁLIS ANTROPOLÓGIA - Petrovszki Ildikó: „A mesterségben való ügyességét a Remekje fogja ki tüntetni" - A debreceni német szabók remeklése (1790-1871)
„A MESTERSÉGBEN VALÓ ÜGYESSÉGÉT A REMEKJE FOGJA KI TÜNTETNI" 115 érvénybe léptetett rendelet kihirdette az ún. iparszabadságot. Az iparengedély megadását nem kötötte a szakmai képességek igazolásához, a kézműves iparok legtöbbjét szabadnak minősítette. Az újonnan alakuló vállalkozásokat csupán bejelentési kötelezettség terhelte. Az Iparrendtartás 107. §-a szabályozta az iparűzés kereteit. Ahol az adott iparágban a céhes szerveződés még megvolt, ott azok formai kereteit egyelőre megtartva, kötelezte az iparűzőket az azokba való belépésre. A belépőknek vállalniuk kellett a tagsággal járó anyagi terheket - azaz a mesterdíjat és az egyéb díjak befizetését - de a remeklési kötelezettségüket eltörölte. Ez a rendelet a céheket megfosztotta alapvető funkciójuktól, mivel elvette tőlük a szakmai minősítés jogát. 12 1 A rendelet fogadtatása nem volt egyértelmű. Az iparosság ragaszkodott a céhes keretekhez, egyáltalán nem sietett az átalakulással. 12 2 Különösen a szabad iparosság bevezetését tartották sérelmesnek, amíg tudtak, amíg lehetőségük volt, ellenálltak a központi előírásoknak. 12 3 Debrecenben a német szabók is ragaszkodtak az évszázadok alatt kiforrott céhes keretekhez, azonban a mesterség válságának jelei már a remeklés eltörlése előtti időkben is mutatkoztak. Az 1850-es évek második felében, de különösen az évtized végétől egyre csökkent az új mesterek száma, sőt az ekkor belépők gyakran csak két-három évet töltöttek el a céh keretei között. Egyre több mester hagyta el a céhet, illetve a várost. 12 4 Igaz, ez még nem tömeges elvándorlás, mégis jelzésértékű, mert ezt megelőzően egyetlen esetben sem fordult elő a céhből való kilépés. 125 Akik a városból mesterlevelükkel együtt távoztak, azok abban reménykedtek, hogy máshol folytatni tudják mesterségüket. 12 6 Akik mesterlevelük nélkül távoztak a városból, azok valószínű végleg felhagytak az iparűzéssel, és más megélhetés után néztek. 12 7 Akadtak olyanok is, akik 121 Dóka Klára 2005.240.0.; u.ő 1979.190-191.0. Az egyes iparokat ún. ipartársulatok formájában kívánta összevonni, az iparkamarákat felszólította ezen iparcsoportok rendszerének kidolgozására, a céheket pedig szabályzataik átalakítására. 122 Az i860—1861-es politikai mozgalmak is segítették az átalakulás késleltetését. Az abszolutizmus éveit követően a törvényhatóságok az 1859-es Iparrendtartást törvénytelennek minősítették, és a jogfolytonosság elve alapján visszatértek az utolsó törvényes rendeletnek tekintett Klauzál-féle szabályozáshoz. Szulovszky János 2005.245.0. 123 A szabad iparosok 1864-ben jelennek meg először a bejegyzésekben. Ez azt jelzi, hogy Debrecenben - legalábbis a német szabó céhben -1863 végéig elhúzódott az iparszabadság bevezetése. 1871 végéig, a jegyzőkönyv vezetéséig még tizenkét német szabó iparos költözött a városba, akik a szokásos céhdíjak befizetésével, de már remeklés nélkül léptek be a céhbe, ahogy azt az iparrendtartás előírta. A szabad iparosok bejelentkezése - bár létszámban ellensúlyozta a mesterek elvándorlását az 1860-as évek második felében - a szakma felhígulását jelentette. 124 Összesen kilenc mester távozott. 125 A céh létszáma mindeddig csak gyarapodott, természetesen a mesterek elhalálozásától eltekintve 126 HBML IX.29.5 k.: 90.0.1854. Kováts József, ő Debrecenből Nagyváradra költözött. U.o. 112.0.1862. Fűzi Sámuel továbbra is fenntartotta céhtagságát, a 'Kántori fizetéseket' a továbbiakban is teljesítette, hogy bármikor visszatérhessen a céhbe mesterséget folytatni. U.o. 160.0.1863. Gladotzki Gyula; U.o. 169.0.1868. Popovits Károly. U.o. 169.0.1867. Lovász János. Az utóbbi két személy már szabad iparosként érkezett. 127 HBML IX .29.5 k. 142.0.1858. Kerekes Antal; u.o. 144.0.1859. Bajnai Josef a helyi magyar szabó céhbe léptek át. 12 8 A német szabó céh válságának hátterében az állhatott, hogy egyre kevesebben vásárolták az igényes, ám drága termékeiket. A varrógép elterjedésével egyre több családban alkalmaztak házivarrónőket. Az országos terjesztésű, szabásminta mellékletekkel megjelenő új divatlapokból már bárki tájékozódhatott az aktuális divatirányzatokról. A piacon lassanként egyre erősebb konkurenciát jelentett a készruhákat forgalmazó kereskedelem is, melynek fellendülését, a céhes iparral szembeni térnyerését a központi iparpolitika is támogatta. Ezekben az években bebizonyosodott, hogy a mesterségek mívességét óvó-védő privilégiumok, szabályok betarthatatlanná váltak. Csak a kialakult helyzetet rögzítette az 1872. évi VIII. törvénycikk, az Első Magyar Általános Ipartörvény, mely végérvényesen felszámolta a céheket Magyarországon. FELHASZNÁLT IRODALOM BALASSA IVÁN 1968 Adatok az egri szabócéh történetéhez. Egri Dobó István Múzeum Évkönyve VI. 149-261. DÓKA KLÁRA 1979 A pest-budai céhes ipar válsága (1840-1872). Bp. 2005 A kézművesipar a török kiűzésétől a céhek megszüntetéséig (1686-1872). In: Szulovszky János (szerk.): A magyar kézművesipar története. Magyar Kereskedelmi és Iparkamara kiadása, Bp. 209-242. DOMONKOS OTTÓ 1997 A magyarországi céhes szabók mintakönyvei 1630-1838. Bp. 2002 A magyarországi mesterlegények közép-európai kapcsolatai és szokásai a XV-XIX. században. Ipartörténeti könyvtári Budapest ENDREI WALTER 1989 Patyolat és posztó. Bp. EPERJESSY GÉZA 1967 Mezővárosi és falusi céhek az Alföldön és a Dunántúlon 16861848. Bp. FLÓRIÁN MÁRIA 2001 Magyar parasztviseletek. Bp. 1997 Öltözködés. In: Füzes Endre—Kisbán Eszter (szerk.): Magyar Néprajz IV. Életmód. 585-767.0. Bp. 1998 Polgárosodás a 18. századi magyar közrendű férfiak öltözködésében. A mellény. In: Kücsán József - Szende Katalin (szerk.): Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. Sopron. 191-208.0. 128 HBML IX.29.5-k. 124.0.1858. Kiss István; u.o. 124.0.1858. Kiss István. A debreceni magyar szabó céh ekkor a hagyományos magyar ruhák vásári termékeit készítette, melyek iránt egyelőre még piaci kereslet mutatkozott.
