Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2008-2009 (2010)
NÉPRAJZ, KULTURÁLIS ANTROPOLÓGIA - Petrovszki Ildikó: „A mesterségben való ügyességét a Remekje fogja ki tüntetni" - A debreceni német szabók remeklése (1790-1871)
112 PETROVSZKI ILDIKÓ nem hoz, mellyel a legényt vagy a céhet terhelné. 8 8 A remeklátók feladata tehát kettős, egyrészt a remeklés szabályos lefolyására felügyeltek, másrészt ők voltak az elsődleges bírálók. A remeket azonban a céhgyűlés előtt is be kellett mutatni, a végleges ítéletet a mesterek közössége hozta meg a következő szövegformulával bevezetve: „A Remek darabjai meg vizsgálódván a B. Nms Czéh által...". A jegyzőkönyv szerint 1790-1848 között az egyik remeklátó mestert a céh jelölte ki, a másikat a remeklő kérhette fel. Egyes céhekben kifejezetten a nemrég belépő „ifjúmesterek" előírt feladata volt a remekléseken való látómesteri közreműködés. 8 9 A debreceni német szabóknál is megfigyelhető, hogy a legény választottja egy frissen beállott céhtag, ez azonban nem tűnik tendenciózus jelenségnek. A remeklők nyilván nagyobb jóindulatot, megértést reméltek a nemrég hasonló vizsgahelyzetet átélt fiatalabb mesterektől, akiket esetleg még a céh legénytársaságából is jól ismerhettek. Az 1848—49-ben a központi rendelkezések könnyíteni szándékoztak a remeklő helyzetén. 9 0 Az objekívabb bírálatok érdekében ezért a céheknek „Remek Bizottmányokat" kellett felállítaniuk, melynek elnöki posztját a céhbiztos töltötte be, aki a céhgyűlésen „Remek bizottmány! tagokat kért magának": a gyűlésen kijelölték a két mestert, a két segédtagot pedig a „B. Ifjúságok gyűlésén" választották meg maguk közül a legények. 91 A bizottmány ezután külön összegyűlve adta ki azt a remeklistát, amelyből a remeklő immár saját kedve szerint választhatott ki egyet. A remekmunkák számának csökkentése és megválaszthatósága ugyanis szintén központi előírás lett. A remekről a bizottmány nyilatkozott, a céhgyűlés elé csak akkor került az ügy, ha a remeklő nem fogadta el a bírálatot. 9 2 Ezt a remeklőt védelmező rendeletet a szabadságharc bukása után visszavonták, néhány évig a német szabó céhben is újra két remeklátó mester működött. Az 1851-es Ideiglenes Iparrendtartás azonban ismételten érvénybe léptette a bizottsági elbírálást. A három mestert és a két segédet ezután „remek bíráló ként" illetve „segéd bíráló ként" nevezi meg a jegyzőkönyv. 9 5 A remekruhákat igen kritikusan bírálták, a rajtuk keletkező minden ráncolódást, gyűrődést, túl mélyre sikeredett kivágást stb. szóvá tették, lesúj88 Szádecky Lajos 1913. II. 207-208.0.58. számú irat, melyet az Erdélyi Múzeum levéltárában volt fellelhető a kolozsvári szabócéh 19. század elejéről származó céhszabályzata mellé fűzve. 89 Dóka Klára 1979.101.0. 90 Klauzál Gábor földművelési, ipar- és kereskedésügyi miniszter 1848-ban kiadott 106 paragrafusból álló kormányrendeletéből az 54-73- §-k intézkednek a remeklést érintő kérdésekről. Szádeczky Lajos 1913.1.169. Dóka Klára 2005.234.0. 91 Az ifjúság gyűlésének említése felveti annak a lehetőségét, hogy a német szabó céhnek is volt ún. legénytársasága. 92 HSML IX.29.5.k. 91-94- 0.1851. Zűri Mihály és Molitorisz Mihály 93 Az Ideiglenes Iparrendtartásnak a remeklést egyszerűsítő törekvései nyomán Pesten és Budán egységes remeklési utasítást vezettek be a legtöbb kézműves iparágban. A szabóknak három részből álló férfiöltözetet (felöltő, nadrág, mellény) vagy szintén három részes női ruhát (ruha, fesőszoknya, fűző) kellett készíteniük ezután. Dóka Klára 1979.156-157.0. Feltételezhető, hogy ez a debreceni német szabók remeklésére is hatással volt, mert a remekek kiírása 1851 után itt is szabványossá változott. tó véleményüket gyakran nem rejtették véka alá: „Hibái elnézendők, de a készítése nem remekbe, hanem közönséges munkába sem állhatna meg" 9* A „Rajzolásban történt hibákért" és a „megmaradt matéráért" való károkozást szintén külön felrótták. 9 5 A remekbírálat komoly nézeteltérésekre adott okot, hiszen a hibákért pénzbüntetést róhattak ki, ezért nyilvánvaló ellenérdekeltség állt fenn a céh és a remeklő között. A büntetóspénz beszedését az artikulusok is megengedték, bár az 1780-as szabályzat ennek összegét kettő-négy forintban próbálta maximálni. Ennek azonban nem volt nagy foganatja, mivel a szabályzat félreértelmezhetően fogalmaz, a fordítás nem mondja ki egyértelműen, hogy ezt hibánként vagy összesen kell-e érteni. Ezért a német szabó céh - valószínűleg más céhekhez hasonlóan - az előírást a saját érdekei szerint értelmezve hibánként egykét forintot számolt, így jónéhány „tetemes hibát" kerestek és találtak is a remebírálók. 9 6 A céh azért is érvényesítette fokozottan a pénzbüntetési jogát, mivel a textíliákat a céh biztosította a remeklőnek, az „igazíthatatlan és hasznavehetetlen", azaz eladhatatlan ruhák így a céh valós veszteségei voltak, legfeljebb részleteiben tudták felhasználni a szétbontott ruhákat. Két esetben olyan magas összegű büntetést róttak ki, amely a céhtaksa közel kétszeresét tette ki. Ezt már maga a céh sem merte büntetéspénznek besorolni, hanem „a Remeklés pénzen való megváltásának" illetve „Remek Váltsági Büntetésnek" nevezte el, megjegyezvén, hogy „az így fizetett büntetéspénz legyen a Remekje", bár mindkét alkalommal rögtön kikötötték, hogy „soha többé remeket pénzen megváltani szabad ne légyen". Az ilyen szakmai hiányosságokkal beállott két mestert egyúttal meg is bélyegezték, mint „nem rendes érdem szerént való való mestert", aki „magát illendően viselje... különben.. .a B. Czéh hatalmába fog adódni maga kebelekből kl tudni." 9 7 Nem valószínű azonban, hogy az ilyen fenyegetéseket beváltották volna a céhtaksa befizetésével hivatalosan is teljes jogú céhtaggá váló mesterekkel szemben. Azt azonban nem vitathatjuk, hogy a céh a lehetőségeken belül igazságosan bírált, hiszen ebben a korszakban a remeklő már fellebbezési fórumot találhatott magának a céhbiztos és a tanács felé is. A céh további eszközei a remeklés megfelelő színvonalának biztosítására a teljes remeklés vagy csak egyes remekruhák elkészítésének megismételtetése, erre is több alkalommal van példa. 9 8 A legsúlyosabb büntetésnek a további tanulóidő - általában három vagy hat hónap 94 HBML.IX.29.5-k. 93-94.0.1851. Molitorisz Mihály 95 HBML.IX.29 .S-k 56-57.0.1834. Nagy György; 58-59.0.1835. Balla Gergely 96 HBML ÍX.29-5-k. 52-53.0.: 1834-ben Mógor István „Remek váltsági büntetése 44 ft"; u.o. 64-65.0.: 1841-ben Lukáts István „Hibákért fizetett: 40 Rftukr"; u.o. 66-67.0.: 1845-ben Midlinszky István „Több hibákért fizetett:38 Rft W 97 HBML IX.29.5 k. 52-53.0.1834. Mógor István; u.o. 64-65.0.1841. Lukáts István 98 HBML IX.29.5.k. 46-47- o. 1829. Nikházi Sámuel; u.o. 50-51.0.1831. Kalmár Károly; u.o. 54-55- 0. i834-Fekete Lajos; u.o. 68-69.0.1845. Szikszai Zsigmond; u.o. 79-80. 0.1848. Szallár Ferenc, u.o. 163-164.0.1861. Brauer Moritz
