Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2008-2009 (2010)
NÉPRAJZ, KULTURÁLIS ANTROPOLÓGIA - Petrovszki Ildikó: „A mesterségben való ügyességét a Remekje fogja ki tüntetni" - A debreceni német szabók remeklése (1790-1871)
„A MESTERSÉGBEN VALÓ ÜGYESSÉGÉT A REMEKJE FOGJA KI TÜNTETNI" 111 mértékvétel után kellett kiszámítani. Ha a remekmunkára való anyagot a céh adta, akkor a remek méreteit is a mesterek mondták meg. 7 6 A debreceni német szabóknál a céh biztosította az anyagot, így a remekruhák is a céh tulajdonát képezték. A mestermunka elkészítése a mértékvétellel kezdődött, mely egy keskeny szalaggal történt, a méretet a textílián háromszögletű bevágásokkal jelölték a szabóknál szokásos méretvételi sorrend szerint. 7 7 A remeklés minden szabó céhben megkövetelt következő lépése a „rajzolás" vagy „Métázás" volt. Domonkos Ottó szerint ez krétával való táblára rajzolást jelentett, amellyel a szabásminta megszerkesztésében való jártasságot kellett bizonyítani. Az íves szabásvonalakat nagyméretű, krétás végű fakörzővel rajzolták meg, a méretezést részekre osztott, különböző méretű rőfökkel oldották meg. 7 8 Az előzetesen táblára megrajzolt szabásmintát vitték fel azután a textíliára is - szintén krétával -, de a szabás előtt a remeklátók a megkrétázott szövetet még ellenőrizték. A hibásan megrajzolt darabot ugyanis nem engedték kiszabni, nehogy a remeklő saját magának vagy a céhnek így kárt okozzon. 7 9 A debreceni német szabók remekjegyzőkönyvéből azonban az tűnik ki, hogy itt a „krétázás 8 0 mindig önálló, a szabás-varrástól elkülönülő vizsgafeladat volt. A források arról szólnak, hogy nem csupán a remeknek kijelölt ruhák krétázását végeztették el a remeklővel, hanem egy másikat, amit valójában már nem kellett megvarrniuk. Ez legtöbb esetben férfi köpönyeg, női palást vagy lovagló ruha volt. Ugyanakkor nem táblára, hanem magára a posztóra rajzolták fel ezt a szabásmintát, mert az 18311847 közötti részletesebb remekruhaleírások ennél a feladatnál mindig megjelölték az anyagot is. A krétázás 1851 végétől tűnik el végleg a debreceni vizsgafeladatok közül. 76 Domonkos O.1997314-316.0. 77 A férfi felsőruhák és a nadrág, illetve a női ujjasok és az alj méretvételi eljárását közli: Freeskay János 1912.10-11.0. A ma ismert mérőszalag használatára először 1840ből van adat egy műhelyábrázoláson. Domonkos Ottó 1997.316.0. 78 Az egri szabó céh ingóságainak leltárában a hatodik tétel „Egy Fekete Rajzoló Tábla egy nagy léniával és egy rőffel, egy félrőffel, fertály rőffel együtt. Balassa Iván 1968. 254.0. A tábla mérete itt nincs megadva, de Domonkos Ottó egy Bécs környéki párhuzamot említ, eszerint mintegy 310x203 cm-es, minden ruhafajta szabásmintájának kirajzolására alkalmas nagyméretű rajztáblák lehettek. Domonkos Ottó 1997 317.0. 79 Domonkos Ottó 1997.317—318.0. Az anyag kiszabás előtti ellenőrzésének ellentmond, hogy a német szabók remeklátói - a céh belső szabályzata szerint - nem szólhattak bele a remeklés menetébe, feladatuk éppen a segítség kizárása volt. 80 Nem teljesen tisztázható, hogy a rajzolás és a krétázás ugyanazt a feladatot jelentte-e, mert egy remekkiírásban párhuzamosan mind a kettő megjelenik. HBML IX.29.5-k. 50-51.0.1835. Kalmár Károly. A rajzolás inkább női ruháknál, míg a krétázás férfiruháknál fordul elő gyakrabban, de mindig posztóra készültek. Egyetlen esetben, 1835ben, egy papír szabásminta kivágását is előírták a krétázás mellett: „Palást krétázás és egy papirosból ki vágott rekli 8 darabból és görbe nyak". HBML X.29.5.k. 54-55.0. 1835. Fekete Lajos. A17-18. századi szabásmintakönyvekben mind a kétféle eljárásra találhatunk párhuzamokat. 8 1 Ez arra enged következtetni, hogy a mesterek a szabómesterség egyik legfontosabb részének tekintették a szabásban való jártasságot. 8 2 A szabás egy hatalmas munkaasztalon, a céhpecséteken és behívótáblákon gyakran ábrázolt nagyméretű szabóollóval történt, ennek során a céhmesterek felügyelték az anyag legtakarékosabb felhasználását. A debreceni német szabók a leghatározottabban büntették az általuk megvásárolt anyag elpocsékolását, sőt azt is, ha a méretezés elszámítása miatt túl sok anyagot rendelt meg a remeklő. 8 3 A varrásban bizonyítani kellett a különféle ruhadarabok összeállításához szükséges öltésnemek ismeretét, a bélések bevarrását, a gomblyukak beszegését. A többféle színű varrócérnák, a varró- és gombostűk, gyűszűk mellett ehhez gomblyukasztó árat és kapcsokat használtak, a varrásokat vasalóval egyengették el. Szerszámaik közé tartozott még a halcsontos női felső ruhadarabok készítéséhez használt rövid pengéjű kés is. 8 4 A mesterség szerszámkészlete és technológiája gyakorlatilag ezzel ki is merült, a szabók a varrógép 19. század második felében való elterjedése után is sokáig ragaszkodtak a minőséget jelző kézi varráshoz. A remeklésre kirendelt helyszín általában a céhmester műhelye volt. 85 A német szabók jegyzőkönyve néhány esetben feltünteti, hogy a remekruha az „első Czéh Mester Úr" műhelyében „készítődön, a készítésre rendelődött 14 nap". A kijelölt időtartamot komolyan vehették, mert egy esetben a remeklési hibák felsorolásánál a remeklőt megrótták a két napos időtúllépés miatt. 8 6 A ruhákat a méretvétel után már nem próbálhatták és az utólagos igazítást is tiltották a céh belső szabályai. 8 7 A REMEKMUNKA ELBÍRÁLÁSA Az elkészült remekruhák ezután a szigorú szemű „zsűri" elé kerültek elbírálásra. Ebben főszerepet kaptak a remeklést felügyelő mesterek, a „Remek Látók". Hogy milyen ügydöntő, felelősségteljes szerepetjelentett ez a pozíció, azt alátámasztja egy Szádeczky Lajos által közölt esküszöveg is, amelyben a remeklátó esküt tesz arról, hogy a remeklőt sem nyíltan, sem titokban nem segíti, a remekjében kárt nem tesz, hamis ítéletet 81 A krétázás vagy rajzolás önálló feladatként jelent meg az 1691-es kassai és az 1740 körüli esztergomi remeklési előírásokban. Domonkos 0.1997.37- 0. és 268.0. A megkrétázott ruhát valószínűleg meg is varrták az 1636-os nagyszombati és az 1742 körüli győri leírások szerint. U.o. 138.0. és 238.0. 82 Egy 1761-es váci szabályzatban varrást nem is kértek, hanem huszonkét ruha krétával való kirajzolása a remeklés tárgya. A rövid ideig érvényes előírást uralkodói rendelet változatta meg, 1785-től már „in Natura" kellett négy ruhát elkészíteni. Domonkos Ottó 1997.271.0. 83 HBML.lX.29 5 k. 56-57.0.1834. Nagy György; u.o. 58-59.0.1835. Balla Gergely 84 Domonos Ottó 1997.318-32.0. 85 A nagyszombati szabólegények - 1636-os mintakönyvük szerint - a céhmester házában remekeltek, melyre egy hét állt rendelkezésükre. Domonkos Ottó 1997.138. 86 HBML.IX.29.5.k. 62-63.0.1839. Kisantal János 87 HBML.IX.29.5 k. 123-124.0.1853. Kiss István
