Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2008-2009 (2010)
NÉPRAJZ, KULTURÁLIS ANTROPOLÓGIA - Petrovszki Ildikó: „A mesterségben való ügyességét a Remekje fogja ki tüntetni" - A debreceni német szabók remeklése (1790-1871)
108 PETROVSZKI ILDIKÓ leletlen változatban. Nem csupán polgári öltözet, hanem a német tiszti ruha felsőkabátja is volt. 4 7 A „frakk" a nyugat-európai divat elöl felvágott, hátul hosszú szárnyakban végződő felső ujjasféléje, a polgári ruhatárakból és katonai egyenruhaként egyaránt ismert. A remekjegyzőkönyv először 1819-ben, utoljára 1826-ban említi, mint polgári ruhadarabot, 1819-ben feketének írja le. A frakk az 1830-as és 1840-es években a katonai egyenruha felsőkabátjaként tér vissza rendszeresen a remeklésekre, „tiszti uniformis frak", „gyalog kompania uniformis frak", „fehér uniformis frak" néven. A polgári és a katonai frakk egyaránt posztóból készült. 4 8 A „kurta nadrág" vagy „német rövid nadrág" a német szabók termékei között előkelő helyet foglalhatott el, mert 1796-tól 1846-ig minden egyes férfiruha remekkiírásban szerepel. Készült „kanavászonból", posztóból vagy damasztból, lábszárvédő „kamásnival" „strimplivel", 4 9 A térdig érő nadrág a 18. század végéig Európa-szerte általános viselet volt, de Magyarországon meglehetősen idegenül tekintettek rá. Debrecenben is valószínűleg csak a betelepült német iparosok és hivatalnokok lehettek a vásárlói. A mellény először 1814-ben remektárgy, az 1830-as évekig szórványosan, attól kezdve már állandó eleme a remeklésnek. 1840-ig a német nyelvből átvett „lajbli" néven emlegeti a jegyzőkönyv. A „fehérpigvé Lalybli 2 elejre gomboló", az „udvari atlaszlajbli", a „két elejű fehér mellény", az „elöl végig gomboló mellény" leírások egyöntetűen egy fehér színű piké vagy atlasz selyemből 5 0 készült, dupla elejű, elöl gombos mellényt mutatnak, mely a „németes", nyugatias öltözködésbe illő. A különféle ujjasok alatt viselhető mellény a 18. század második felében alakult ki és került be a nyugati férfiruhatárba, majd rögtön ezután a hazai divatban is elterjedt, éppen a német szabók közvetítésével. 5 1 A „fehér németes lajbi" mellett hamarosan kialakult a magyaros öltözetbe illeszkedő változat, a zsinóros fémgombokkal záródó posztómellény. A német szabók remekkiírásaiba egy esetben gyaníthatóan ez a magyar stílusú posztómellény is bekerült, mert a magyar dolmány - magyar nadrág után sorolja a remekjegyzőkönyv 5 2, de szintén posztómellény tartozott a '48-as 47 A kaputrok a 18. század végén és a 19. század elején kiadott árszabásokban is gyakran előfordult a német szabók termékeként. Egy 1781-es szegedi árszabásban „Egy fölső Rokolór forma Dolmány, a kit Kaputroknak neveznek". Flórián Mária (szerk) 1998. 219.0. Az 1812-es makói árszabásban „Hosszú külső köntös, ugy nevezett Kaputrok, vagy gyalog katona Tisztnek való Uniformis". U.o. 1998.232.0. Az 1780-as jászberényi árszabásban „Kaputrok. .. Környös körül Zsinorozva Posztóbúi vagy Zsinór nélkül" vagy „nyári Kaputrok béléssel vagy bélés nélkül, vagy derekáig bélelve". U.o. 218.0. 48 HBMLIX.29.5.k. 49 A kanavász len-, kender-, vagy kevert pamutszövet, vászon- vagy sávolyos szövéssel készül. A damaszt selyem- esetleg lenszövet, atlaszkötéssel nagy mintásra szőve. Endrei Walter 1989.216.0. és 220.0. 50 A piké önmagában mintásán szőtt, festett vagy nyomott mintázatú pamutszövet. Az atlasz selyem ún atlaszkötéssel készült festett selyemszövet. Jellegzetessége, hogy egyik oldalán csak a láncfonal, másik oldalán csak a vetülékfonal látszik. Endrei Walter 1989.232.0. 51 Flórián M. 1998 52 HBML IX.29.5.k. 68-69.0.1845. Szikszai Zsigmond honvéd egyenruhákhoz is. A magyar szabók is készítették a fehér mellényt, 1840-es remekhatározatukban „fejér vagy fekete matériából készülő lajbli" is szerepel. 5 3 A dolmány - a magyar nadrággal párban - 1796-ban jelenik meg először a remekkiírásban, ezután szinte minden remeklőnek kiadták egészen 1846-ig. Ezen kívül megjelent még a szabadságharc honvéd egyenruháiban is. A dolmányt a remekjegyzőköny hangsúlyozottan rövidnek nevezi meg: „kurta magyar dolmány kötött rántzal". A magyar férfiöltözetnek ez az ingre húzott ujjasa ugyanis a 18. században még térdig vagy félcombig érő volt, de az európai divathatások miatt a század végére előbb csípőig rövidült, sőt az 1810-1820-as években egy ideig - az empire magasra emelt derékvonalát követve - alig ért derékig. A kötött ránc a hát ívelt szabásvonalának a deréknál összetalálkozó kis fodros bővítménye volt, amelyet két oldalról „kötött" dísz, azaz vitézkötés díszített. A zsinórdíszes, többsoros fémgombokkal nyakig záródó, állógalléros posztódolmány a debreceni gazdák és a céhes iparosok viselete maradt a 19. század végéig. Az atillát először 1808-ban említi a remekkönyv: „Fekete atilla Dolmán Sujtásozva" s\ A viselettörténeti munkák a 19. század első évtizedeire teszik az atilla kialakulását. 5 5 Vele a dolmány korábbi, térdig vagy félcombig érő, hosszabb formája került vissza a férfiviseletbe, de már derékban szabva készült, felsőrésze elöl-hátul karcsúsított, az alja trapézosan bővülő, állógalléros, zsinórdíszes gombolású. E korai említése után majd csak az 1850-es évek elején 5 6, illetve a 1860-as évek nemzeti viseletében tér vissza a remeklésekre, de az 1848-as honvéd egyenruhákban szintén megjelenik az atilla. A „magyar nadrág" szintén a legkorábbi időktől része a remeknek. A18-19. század fordulóján ismert szabásmódja megtartotta a 14. századi nemesi viseletben kialakult szűk, lábra simuló szárú, csizmával viselhető formáját. Sajátossága a nadrág elülső nyílását takaró, kétoldalt ferdén lehajtható „ellenző", melyet a visszahajtott derékba fűzött szíj tartott. Díszítménye az oldalvarrást és az ellenző hasítékát kísérő zsinórozás, illetve a dolmány megrövidülésével láthatóvá váló combrész zsinóros vitézkötése. A magyar nadrág 1830-tól megváltozott formában jelenik meg a remekkiírások többségében: a „Magyar topánkás nadrág" 5 7 alsó szárrésze 53 HBML IX.29.13l1-2.0. 54 HBML IX.29.5.k. 10-11.0.1808. Nyiznászky János 55 A debreceni német szabók 1808-ban remeknek kiadott „atilla Dolmánya" egy igen korai említése ennek az új ruhadarabnak. A viselettörténettel foglalkozó szakmunkák az atilla kialakulásában, historizáló elnevezésében és gyors elterjedésében többféle okot látnak, erre nézve lásd: Nagy Géza - Nemes Mihály 1900.200.0.; Ságvári György 1987.249-255.0. Hajdú Tamás 2008.17-18.0.49-67.0. Az atilla változataira lásd: Tompos Lilla 2005.74-78.0. Debrecenben az atilla elsősorban a kollégiumi diákság ünneplő viselete volt a 19. században. Hajdú Tamás 1997.102.0. 56 HBML IX.29.5 k. 85-86.0.1850. Varga Lajos; u.o. 100-102.0.1852. Csáki István. Továbbra is „Atilla Dolmány" néven fordul elő a jegyzőkönyvben. 57 A „Topánkás nadrágot" - még 'magyar'jelző nélkül - előszöri8i9-ben említi a jegyzőkönyv. Ez az új ruhadarab tehát az atillához hasonlóan igen korán, már kialakulásának és elterjedésének kezdeti időszakában megjelenik a debreceni férfiviseletben. HBML IX.29.5.k. 24-25.0.1819. Ormós József.
