A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2007 (Debrecen, 2008)

Történettudomány és művelődéstörténet - Surányi Béla: A bencések és a magyar agrárkultúra

lettek: Walahfrld Strabo (Kr. u. 808 k. -849) botanikai mesterműve, Odo Magdunensis: De viribus herbarum c. munkája, amely Macer floridus (röv. Macer) címen latin és népnyelvi fordításokban is széles körben elterjedt Nyugat-Európában. A BENCÉSEK GAZDÁLKODÁSA A KÉSŐI KÖZÉPKORBAN Az egyetemes bencés rend

47- Szent Benedek fellépésétől a 12. század végéig - monostori, apátsági birtokainak területi bővülése lezárult, legföljebb cserék útján tagosításokat hajtanak végre. Ezen túlmenően birtokaikszomszédságában lévő kisebb- nagyobb földterületeket is igyekeztek megszerezni. Sőt, az alkalmatlanná váló bérlők kezén lévő földek visszavásárlására is kísérletet tettek. Egyidejűleg már a kezdetektől minőségi gazdálkodása törekedtek, vagyis a belierjesebb termelésre. A lehetőségekhez képest javították a termőföldek művelését, annak ellenére, hogy a gazdasági szerszámok kezdetlegesek voltak. Sarlóval arattak, a szántóföld talajművelésére a parasztok többsége ásót használt. Az áfából készült és drága művelő eszköznek számított. A12. századtól a bencés apátságok

48 gazdasági helyzete megváltozott. Anglia kivételével a kontinensen lévő birtokok kiterjedése csökkent, melynek hátterében politikai, katonai okok húzódtak meg, sokszor eladósodással párosulva. A12-13. században felgyorsult városiasodás, kibontakozó iparfejlődés, a kereskedelem bővülése jelezte azt a gazdasági forradalmat, amely azt eredményezte, hogy a mezőgazdasági termelésben az önellátást az árucsere ós a pénz szerepének növekedése váltotta föl. Ezekben a századokban a mezőgazdaság technikai háttere*

9 is megújult. A talajművelési eszközök közül a legfontosabb az asszimetrikus ágyeke megjelenése és elterjedése. Ez a típus mt barázdát hagyott maga után. Mindez együtt járt a földhasználati rendszer átalakulásával. A Mediterráneumban és Európa „fejletlenebb" tájain továbbra is maradt a római eredetű kétnyomásos rendszer, de Nyugat- Európában, a jó táperőben lévő szántóföldeken egyre szélesebb körben honosodott meg a háromnyomásos gazdálkodás, így nemcsak a maghozam nőtt, hanem újból előtérbe került a római kor óta háttérbe szorult kert-szőlőművelés. A Nyugat- Európában lezajló agrárforradalom megnövelte a térség gazdasági szerepét az antik hagyományokat őrző Mediterráneummal szemben, s ennek következtében Európa gazdasági súlypontja a Földközi-tenger vidékéről fokozatosan áttevődött az Atlanti-óceán partvidékére. A telepesek kirajzása következtében Közép-és Kelet- Európában is föllelhető a korszerűsödő agrárium néhány eleme, de tartalmában eltért a nyugat- európaitól. A megújuló gazdálkodás színterei között előkelő helyet foglaltak el a monostori-, kolostori gazdaságok, kiváltképpen a bencések „reformszárnyát" képviselő ciszterciták birtokai, akik a szántóföldi növénytermesztés területi bővítésében szintúgy jeleskedtek, mint a termelés minőségi színvonalának az emelésében. A gazdasági helyzet változása miatt a monostori földvagyon ^nagysága mérséklődött, sőt csökkent. Továbbá a monostorok fokozatosan lemondtak a birtok közvetlen műveléséről is. Ez alól kivételt jelentettek a falusi rendházak. A saját gazdálkodásról való lemondás a francia és itáliai monostoroknál már a 12. században, Németalföldön a 13. században következett be. Az angol és a német apátságoknál ez jóval később történt meg. Az angol bencés birtokok még a 13-14. században is saját művelésben maradtak, előnyösen kihasználva a gabona konjunktúrát. „... termékeny és ügyes volt az angol apátok mezőgazdasági tevékenysége. A haszonbérlet intenzív művelésének politikája, az okos erdőirtás, a mezők körülkerítése úttörő munka volt Anglia mezőgazdasági fejlesztésében, előfutára annak a mozgalomnak, amely a 16. századot jellemzi e területen. "

51 Megfigyelhető mára termelés szakosodása is. Az általános európai tendencia alól a bencések gazdálkodása sem tudta magát kivonni. A szigetországban is a kevés és a drága munkaerő mind inkább háttérbe szorította a földek saját kezelésű művelését. A városiasodás következtében megcsappant a falusi népesség száma, ugyanakkor a kétkezi robot helyett a pénzzel való megváltás került előtérbe. A ciszterciták a 13. század végétől szintén bérbe adják földjeiket, díjat szedve érte. A14. században tovább csökkent a saját művelésű földek aránya, s a 15. században már el is tűnt. Dívott a hübérbe adás gyakorlata is, de a bencések a haszonbérletet részesítették előnyben. A14. században különösen kedvelték a többletadóért^ bérletet. A16. században felszámolódott a bérbeadás egyik formája, az örökös bérlet ós csak a meghatározott időre kötött bérleti szerződések éltek tovább, leginkább pénzben fizetve. A12-13. századig

52 tartott a bencésekél a mezőgazdálkodásban a földbirtokaik5ű/öí kezelésben történő művelése, ami azt jelentette, hogy a korai középkor óta tartó befolyásuk az agráriumra egyre inkább elsorvadt. Az európai mezőgazdaság táji, társadalmi, gazdálkodási különbségei megmutatkoztak az egyes „nemzetek" bencés apátságainak mezőgazdasági kultúrájában is. Német földön pl. a nagy bencés apátságok földbirtoka alig érte el a 3000 ha nagyságrendet. Sőt, ezeket fel is parcellázták, nagyszámú földművesnek lehetővé téve a gazdálkodást. Ezen túlmenően, a ciszterekhez hasonlóan, mezőgazdasági központokat alakítottak ki. Európa bencés monostorainak erdőgazdálkodásáról már tettünk említést. Megjegyzendő, hogy ennek ellenére korán ráébredtek a kíméletlen erdőirtás káros következményeire. Az erdőhasználat szabályozásának első leírása

53 1144-ből származik, az elszászi Marmoutier apátságból. A korai középkorban elkezdődött lecsapolási munkák nem fejeződtek be, Bajorországban 54 még a 18. században is folytak. 47 Schmitz, Ph. III. (20o6):22-23., 17. 48 Ua.

I.(1998):7-,949 Gunst P. szerk. (1995): 108-no. A carruca eketípust már a rómaiak is használták, de széles körben nem terjedt el, amely viszont az ágyeke „ősének" tekinthető. Lásd: Balossá I. : Az eke és szántás története Magyarországon. Bp. 1973.112-116. 50 Schmitz, Ph. I. (i998):io-i7. 51 Ua. 12. 52 Ua. 18-19. 53 Ua.21. 54 Ua. 23. Ebben a században a bajor bencés monostorok többsége tagja volt annak az egyesületnek, melyeta tartomány mezőgazdaságának javítása érdekében alapítottak.