A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2007 (Debrecen, 2008)

Történettudomány és művelődéstörténet - Orosz György: Énekeljetek az úrnak minden föld. A „Mesterek mestere” katekizmusi ének a római katolikus és az ortodox vallási kultúrában

OROSZ GYÖRGY ÉNEKELJETEK AZ ÚRNAK MINDEN FÖLD A „Mestereknek mestere'

7 katekizmusi ének a római katolikus és az ortodox vallási kultúrában Az európai népek hitváltása, azaz keresztény hitre térése nem egy csapásra zajlott le, hanem fokozatos és igen összetett fejlődési folyamat eredménye volt. A kereszténység terjedési irányát vizsgálhatjuk társadalmilag és földrajzilag. Az új hit fentről lefelé, az uralkodó osztálytól a néptömegek felé haladva terjedt. Nyilvánvaló, hogy a városlakó nép esetében a kereszténység eszméje jóval korábban győzedelmeskedett, hiszen a misszió eleinte csak a városokra korlátozódott. Az új hit győzedelmet az európai népeknél a pogány vallás igen hosszú ideig tartó fejlődése előzte meg. A pogány vallás - mutat rá Rybakov -, ősi hiedelmek, nézetek és szertartások hatalmas egyvelege. Fejlődési folyamata sajátos jellegű: az új nem szorítja ki a régit, hanem rárótegződik, hozzáadódik, az új és a régi egymás mellett élnek.

1 A létrejött pogány-keresztény vallási szinkretizmust igen gyakran a „kettős hit" kifejezéssel jelölik, s ez nem a legszerencsésebb elnevezése a krisztianizálódó tudatnak. A szó szoros értelmében vett „MÍ /w'fsoha nem létezett az európai népeknél. „Kettős hit egyáltalán nem lehetséges: egy a hit, különben nem is létezne." - jelenti ki kategorikusan Lichacev.

2 A pogány-keresztény vallási szinkretizmuson nem az értendő, hogy a pogányság (= törzsi vallások) ésa keresztény tanrendszer a maga kultuszával egymás mellett éltek - fejti ki Grekov. Ez szinkretikus vallás volt, ami a kereszténységnek a különböző európai népeknél való átalakulása következtében jött létre.

3 A régi és az új nézetek összekapcsolódásának az elve, amely már a pogány időkben is működött, elevenen élt a kereszténységnek, mint államvallásnak a felvétele után is. Nemcsak és nem annyira a pogány nézetek és istenek keresztény köntösbe való „átöltöztetése" ment végbe, illetve a pogány ünnepek neveinek és formáinak részleges helyettesítése a keresztényekkel, hanem jelentős mértékben összetettebbé váltak a mitológiai, a morális-etikai, a művészi-esztétikai képzetek, valamint a rituális és poétikus kifejezésmód eszközei - mutat rá Tolstoj.

4 A középkori Európa országaiban, ahol a krisztusi tanítás fénye eloszlatta a pogányság sötétségét, a kereszténység létezési szintjeinek megfelelően differenciálódott. Ugyanilyen differenciálódás figyelhető meg az Egyház követelményrendszerében is: tartalmaz egy maximumot és egy minimumot. A követelményrendszer teljesítése elengedhetetlen az isteni kegyelem elnyeréséhez. De a mérce nem mindenki számára szabatott egyformára. A keresztényi életmódot maximális fokon gyakorlók a szerzetesek. Ők képviselik a húzóerőt, a mindenki számára követendő példaképet. Utánuk következnek a világi papok. A következő szint a laikusoké. Ebbe a körbe tartoznak a király, a fejedelem és katonai kíséretük, a városlakó nép és a falusi lakosság nagy tömegei. A hit mélységét természetesen nem foglalja magában ez az osztályozás. Az európai népek különböző társadalmi rétegei nem egyforma mértékben sajátították el a keresztény tanrendszert. Ebből következik, hogy a vallási szinkretizmusnak társadalmilag hasonlóképpen megvoltak a maga létezési szintjei. Ehhez járult még egy időbeli sokszínűség. Mivel az európai népek különböző időpontokban tértek át a keresztény hitre, ezért a vallási szinkretizmus is más-más időben kezdődött és ért véget náluk. A germán törzsek és népek valamiféle különleges „predestinációjáról" a kereszténység iránt aligha beszélhetünk, ha figyelembe vesszük, hogy több mint hatszáz év telt el, míg minden germán törzs betagolódott a Keresztény Egyházba, legkorábban az ariánus gótokkal kezdődően egészen a svédekig, míg a Római Birodalom keresztény hitre téréséhez ennek az időnek csak kevesebb, mint a felére volt szükség. Továbbá az is figyelembe veendő, hogy a germán törzseknél a kereszténység felvétele csak kisebb részben történt szabad akaratból, nagyobbrészt ez a politika ós a kényszerítés műve volt.

5 Nem törtónt ez másképpen a Kijev központú óorosz államban sem. I. Vlagyimir Szvjatoszlavics vallásreformja (az ország megkeresztelése) egy olyan folyamat betetőzése volt, amely már őelőtte száz évvel elkezdődött. Ez a reform nem érintette a druzsina, azaz a fegyveres kíséret jelentős részét. A Bizánccal folytatott kereskedelemből fakadó érdekek már számos druzsinnyikot - varégeket és szlávokat - arra késztettek, hogy búcsút mondjanak a régi vallásnak. Vlagyimir uralkodásának idején a fejedelmi druzsinában a keresztények száma még jelentősebb lehetett. így a kijevi fejedelem sem tarthatott ki a pogány vallás mellett, amikor kíséretének nagyobbik része már áttért az új hitre.

6 Vlagyimir ós druzsinája 988-ban megkeresztelkedett, áttért a bizánci kereszténységre, amelyet a fejedelem azután államvallássá nyilvánított.

7 A fejedelem betiltotta a pogány vallást és kihirdette, hogy a keresztségnek mindenki köteles alávetnie magát. Ennek ellenére feltehetően sokan elrejtőztek ós pogányok maradtak. 1 RYBAKOV 1981:4. 2 LICHACEV 1988:253—2543 GREKOV 1949:389. 4 TOLSTOJ 1987:51-52. 5 MEYER 1903:348. 6 NIKOL'SKIJ 1983:21-22. 7 GOLUBINSKIJ 1904:1. H/105.