A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2007 (Debrecen, 2008)

Régészet - K. Zoffmann Zsuzsanna: A Hajdú-Bihar megyei újabb régészeti ásatásokról származó őskori embertani leletek

K. ZoFFMANN ZSUZSANNA A HAJDÚ-BIHAR MEGYEI ÚJABB RÉGÉSZETI ÁSATÁSOKRÓL SZÁRMAZÓ ŐSKORI EMBERTANI LELETEK I. BEVEZETÉS A Hajdú-Bihar megyében folyó intenzív régészeti kutatások során, több helyen is előkerültek őskori népességek sírjai, amelyek részben nagyobb temetők részletei, vagy elszórt temetkezések. Ugyanakkor kútba, ház alá, vagy gödrökbe dobott őskori csontvázak is előkerültek, melyek esetében a halottak, feltehetően valamilyen vallási rítus során kerültek elföldelésre. A jelen cikk, adatközlés formájában, e töredéksorozatok, illetve szórványosan előkerült leletek embertani adatait ismerteti, a régészeti kultúrák kronológiai sorrendjében. II. A LELETEK LEÍRÁSA A leletek nemének és halálozási életkorának meghatározása ÉRY— KRALOVÁNSZKY—NEMESKÉRI 1963, illetve SCHOUR-MASSLER 1941, JOHNSTON (1961), NEMESKÉRI—HARSÁNYI—ACSÁDY (1960) ós SJ0VOLD (1975), a morfológiai és metrikus adatfelvétel MARTIN (1924), a testmagasság kiszámítása SJ0VOLD (1990) módszere szerint történt, míg a koponyaméretek ós jelzők kategorizálása ALEKSEJEV—DEBEC (1964) rendszerét követte.-Az embertani feldolgozáshoz nyújtott támogatásukért, az ásató régészeknek, Dani Jánosnak, Kovács Katalinnak, V. Szabó Gábornak és Váczi Gábornak tartozom köszönettel. Az autópálya építéséhez kapcsolódó valamennyi feltáráshoz hasonlóan, jelen cikkben érintett lelőhelyeken is, a területről a humuszt géppel távolították el, ami a sírok, pontosabban a bennük fekvő vázak igen erős bolygatásával, roncsolásával járt. Ennek következtében a leletek nemcsak nagyon töredékesek, de olyan hiányosan őrződtek meg, hogy a koponyák és a hosszúcsontok helyreállítása a legtöbb esetben nem volt lehetséges. A nem-meghatározásokat ezért sokszor csak zárójelesen, a halálozási életkort pedig csak tág határok között lehetett megállapítani. A morfológiai és metrikus adatfelvételezés pedig, ugyenezen okok miatt, sok esetben nem is volt elvégezhető. Az eredetileg tulajdonképpen jó megtartású leletek közül, csupán Polgáron, a gödrökbe dobott, s így nagyobb mélységben fekvő szkíta leletek őrződtek meg teljes egészében. Egyébként, az embertani vizsgálat során sokszor csak a csontmaradványok általános robuszticitása/gracilitása volt megállapítható, ami azonban némileg hozzásegíthet az adott populáció tipológiai képének megrajzolásához. II. 1. Alföldi Vonaldíszes kerámia (AVK) Hajdúböszörmény-Ficsori tó dűlő [M35/1] A lelőhelyen Kovács K. ós Váczi G. a középső neolitikus kultúra 11 temetkezését tárta fel. A sírokban eltemetettek között egyetlen gyermek sem volt, a legfiatalabb, 14-16 évesen - társadalmilag - feltehetően mára közösség felnőtt populációjához tartozott. Az idősebbek között 6 férfi és 3 nő fordult elő, egy igen töredékes felnőtt váz esetében pedig sem a nemet, sem az életkort nem lehetett megállapítani. A leletek közül két felnőtt egyén esetében lehetett némi morfológiai, illetve metrikus elemzést elvégezni. Az így nyert adatok szerint az 51/55 sírban eltemetett maturus korban meghalt férfi csaknem spherikus koponyája középhosszú, közópszéles, brochykran, a koponya többi jellemzője, illetve a férfi testmagassága nem volt meghatározható. A csontok robusztus testalkatra utalnak, a linea nuchae superior például a koponyán csaknem tarajszerű. Az 55/59 sírban nyugvó egyén ugyancsak egy maturus korban meghalt férfi, akinek koponyája középhosszú, középszéles, mesoortho-metrikron, a homlok széles, eurymetop, a tarkó curvoccipitális profilú. A csaknem rektanguláris arc nem rekonstruálható. A testmagasságot nem lehetett meghatározni, a középkorú férfi robuszticitása azonban ezúttal is egyértelmű, s ez talán legjobban a tarkócsonton lévő izomtapadási reliefek fejlettségében nyilvánul meg (protuberantia occ. externa). A 60/64 sírból való aduitus korú férfi, csaknem archaikus robuszticitású koponyája nem volt rekonstruálható, a számított testmagasság az alacsony kategóriába tartozik, és egyértelműen megállapítható a férfi robusztustestalkata. Anatómiai variációt a megfigyelésre alkalmas csonttöredékeken, csupán az 55/59 jelzésű sírba eltemetett maturus férfi koponyáján lehetett észlelni: a homlokcsonton sutura metopica, a két halántékcsonton pedig igen határozott mértékű sutura squamomastoidea fordult elő. A csontmaradványok töredékessége és hiányossága miatt az esetleges kóros elváltozások csak korlátozott mértékben voltak megfigyelhetőek, azonban még így is két férfinél (55/59 - maturus férfi, 59/63 - adultusmaturus férfi) lehetett a gerincoszlop nyaki, illetve ágyéki szakaszán fellépő spondylosis nyomait megállapítani. Az 55/59. sírban eltemetett maturus férfi nyakcsigolyáinak corpusain a felszínek deformálódtak, sőt eburnealódtak, peremeiken másodlagos csontfelrakodás látható. A néhány megmaradt hát- és ágyékcsigolyán elváltozás nem volt megfigyelhető. - Az 55/59 jelzésű sírbeli férfi csontvázának ágyéki szakaszán a csigolyák corpusai összeroskadtak, a peremeken csontburjánzás látható, csőrképződményekkel, melyek a csigolyák bal oldalán híddá csontosod-