A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2007 (Debrecen, 2008)

Régészet - Nagy Márta: A Hajdúbagos/Cehalut csoport leletei a Sebes-Körös vidékéről

2. ábra 22., 3. ábra 7, 4. ábra 5., 19.; NÉMET11978, Fig. 2.1-2.; KACSÓ 1997, Pl. II. 10., PI XI. 5-6., Pl. XII. 2.; BEJINARIU-LAKÓ 2000, Fig. 6.7, Fig. 8.7., Fig. 24.B. 1-2.; BEJINARIU—LAKÓ—

SANA 2004, Pl. VIII. 5.; NAGY 2005, XI. t. 5) leleteiben. Az ép fazék hasát díszítő meander motívum már feltűnik az Ottomány (BADER 1978, Pl. XVIII. 7,23, Pl. XXII. 12., Pl. XXVII. 11.; SZ. MÁTHÉ 1988, Pl. 27.1., Pl. 30.3-; SZÉKELY 2000, Pl. XXXII. 1, Pl. XXXIV. 1), és a Felsőszőcs kultúra edényein (FURMÁNEK-VLADÁR 2001, Abb. 5.2), illetve a Hajdúbagos/Cehalut csoport lelőhelyéről is ismert ilyen díszítésű edény (BEJINARIU 2001, Pl. II. 4). Egy edénytöredéken kereszt alakú bekarcolás látható (IV. t. 3). Hasonló típusú bekarcolás van a mezőcsáti halomsíros temető egyik edényének az alján (HANSEL—KALICZ1986, Taf. 7.42.a). A leletanyagban három peremtöredéknek nem csupán a külső, hanem a belső oldala is díszített volt. Ezek bekarcolt díszítések: egy esetben sraffozott háromszög (XIII. t. 8), két esetben pedig haránt irányú rovátkolás (X. t. 9., XI. 1.1). Ezzel a díszítósmóddal a Wietenberg kultúra edényein (BEJINARIU 1995, PL 8.4.; GOGÄLTAN 2001, Pl. V. 6) találkozhatunk. A sraffozott háromszögdíszítós három fajtája található meg a leletanyagban: az egyik a derékszögű háromszög, ahol a háromszög belsejét beböködött kicsi háromszögekkel töltötték ki (X. 1.10), a másik a fület övező három szög díszítés (X. t. 5), ahol a háromszög belseje haránt bekarcolt vonalakkal díszített, a harmadik az edény nyakán (XIII. t. 8), illetve a perem belső oldalán lévő sraffozott háromszögdíszítés. A sraffozott háromszögdíszítést a RBB1-BC időszakban széles körben alkalmazták (TÁRNOKI— CSÁNYI1992,165). Megtalálható a Wietenberg kultúra kezdeti szakaszától egészen a végéig (ROTEA 1994, Pl. IV. 5.; BOROFFKA 1994, Taf. 20.6., Taf. 42.6, Taf. 61.3). Az Ottomány kultúra lelőhelyén egy, a köröszszegapátival csaknem azonos díszítésű edónytöredék került elő (SZÉKELY 2000, Pl. XVII). Ismerünk rá párhuzamot már a halomsíros kultúra kezdeti fázisából (TORBRÜGGE 1959, Taf. 4717.; NEUGEBAUER 1994, Abb.8o. 15), valamint a Hajdúbagos/Cehalut csoportnál (BEJINARIU-LAKÓ 2000, Fig. 17. 6., Fig. 32.A. 4) is megfigyelhető, bár az utóbbi esetben nem túl gyakori díszítésmód. Kis számban találkozunk a töredékeken a vékony bordadísszel, melyet sűrű bevagdosásokkal tagolnak (VII. t. 2). Ez a díszítés megtalálható már az Ottomány kultúra korábbi fázisaiban is (NÉMETI-MOLNÁR 2002, F-4), valamint a Wietenberg kultúra kései szakaszában (CIUGUDEAN 1997, Fig. 9.2., 4). Néhány edény alján meg lehetett figyelni kannelúrát, illetve bekarcolt díszítést (V. t. 5., VI. 1.1-2). Hasonló jelenséggel találkozunk az Ottomány kultúra leleteinél (BADER 1978, Pl. XXV. 11), és a Hajdúbagos/Cehalut, csoport esetében (BEJINARIU-LAKÓ 1996, Pl. VIII. 4.; 2000. Fig. 9.4, Fig. 13.2). Az edények aljának enyhén homorú kiképzését meg lehet figyelni az Igrita csoport leleteinél (BULZAN-GHEMI$-FAZECA$ 2000, Pl. VII. 7, Pl. XI. 8). ÉRTÉKELÉS A bemutatott leletanyag elemzésénél láthattuk, hogy a töredékek ananlógiái még nagyrészt az Ottomány kultúra köréből vannak, míg a halomsíros kultúra hatása még jóval kevésbé érezhető. A díszítések nagy része például még Ottomány jellegzetesség, valamint a kerámiaformák közül is sok az Ottomány kultúrára mutat vissza. Ezzel szemben a halomsíros kultúra hatása csekélyebb, csak néhány típuson fedezhető fel, mint például a kihajló peremű, gömbös, vagy nyomott gömbös testű bögrén, az urnafazék formákon, illetve néhány bekarcolt vonaldíszítós esetében. Ellenben egyáltalán nem találhatóak meg például a halomsíros jellegzetességként számon tartott csücskös peremű tálak, valamint a kis bütyökdíszek nagy arányú megjelenését sem láthatjuk a kerámiatöredékeken, ahogyan azt a hajdúbagosi temető edényein tapasztalhattunk. (KOVÁCS 1966,6. kép 10., 11. kép 19). A lelőhely a Hajdúbagos/Cehalut csoport elterjedési területének déli részén fekszik. Körösszakái ós Körösszegapáti közelében több, már ismert Hajdúbagos/Cehalut csoporthoz köthető lelőhely található, melyek szintén a Sebes-Körös partján illetve annak közelében fekszenek: (KomádiDobai part, Berekböszörmény, és kissé távolabb Zsáka-Nagynyomás puszta, (KOVÁCS 1970, 45), Oradea/Nagyvárad (BULZAN-GHEML)FAZECA5 2000), Biharea/Bihar (DUMITRAp 1994). A Hajdúbagos/Cehalut csoport akkor alakulhatott ki, miután a halomsíros műveltséget hordozó csoportok megérkeztek az Alföldre (KEMENCZEI 1963,184-185). A csoportot a bemutatott lelőhelyek térségében az Ottomány kultúra előzte meg, melynek déli településterületén a RBB2BC időszakban (KOVÁCS 1970,38) alakult ki a halomsíros kultúra hatására a Hajdúbagos/Cehalut csoport, tehát az Ottomány kultúra kései, utolsó fázisában részben egymás mellett éltek. Ebből következik, hogy az anyagi műveltségükön mind az Ottomány, mind a halomsíros kultúra hatásait felfedezhetjük.

9 Ezzel egy időben, a Hajdúbagos/Cehalut településterületektől északra

10 már élt a koszideri periódus végén kialakult Felsőszőcs kultúra (SZ. MÁTHÉ 1988, Fig. 21.; BÓNA 1992,17), melynek egy import bögréje megjelent Körösszakálon. Az Érmeiléken feltárt településekről elmondható, hogy egységesen klasszikus Ottomány jellegűek, és csak ritkán fordulnak elő anyagukban Wietenberg típusú leletek, a Berettyó völgyi teli telepeken pedig még kevesebb ezeknek a száma. Ellenben a Kraszna folyó, és vízgyűjtőterületének anyaga már sokkal jelentősebb Ottomány-Wietenberg egymásra hatásra utal (NÉMET11999,171)- A Hajdúbagos/Cehalut csoport leletanyaga alapján úgy tűnik, hogy a koszideri horizont után az Ottomány és a Wietenberg kultúra egyöntetű népessége helyett, kisebb, különböző ideig élő népcsoportok jöttek létre, valószínűleg a halomsíros kultú9 Korábban úgy tűnt, hogy a csoport a Hajdúság déli részétől a Berettyó középső folyásvidékéig terjed (KOVÁCS 1970.35-), azonban az M3 autópálya nyomvonalán, a Nyíregyháza térségében végzett ásatások késő bronzkori leletanyaga alapján ez a határ ma már északabbra tolható. Nyíregyháza-Oros 24. és 26. lelőhelyen kerültek elő halomsíros tradíciókat mutató, nagy valószínűséggel a Hajdúbagos/Cehalut, csoporthoz köthető leletanyagok, melyek még publikálatlanok. A Nyíregyháza-Pazonyi út (TESCO) és a Schell üzemanyagtöltő állomás területén végzett ásatás anyaga azonban már ismert, és ez az anyag is azt a feltevést támasztja alá, hogy a csoport településterülete legalább eddig a vonalig felhúzható (NAGY 2007). 10 A Nyírség keleti felén, a Szamosháton és a beregi Tiszaháton.