A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2007 (Debrecen, 2008)

Muzeológia - László Attila: Római „háromláb” restaurálása

A tálat légbuborékos polietilén fóliába csomagoltam a dobozon belül. A tripus összecsukott állapotban került a dobozba, úgy, hogy a lábak közé egy légbuborékos fóliával körültekert papírhengert helyeztem, az élőláb stabil alátámasztására. A dobozon belül a tálnál leírtak szerint jártam el. Mellékeltem a csomagoláshoz egy lengyel nyelvre lefordított javaslatot a tárgy kiállításának klimatikus körülményeiről. Ebben a hőmérsékletet (t: 18-20°C), a relatív páratartalmat (Rh: 20-35%) ésa megvilágítást (max. 300 lux) jelöltem meg főbb paraméterekként. Jeleztem, hogy a legfontosabb ezekkel kapcsolatban a nagy ingadozások kiküszöbölése. Kértem, hogy a tárgy mozgatása és összeállítása során óvatosan járjanak el, lehetőleg kesztyűben dolgozzanak. 21. FOTÓ a dobozok 7. ÖSSZEFOGLALÁS A tripus 1923-ban került a debreceni Déri Múzeumba a névadó Déri Frigyes gyűjtő adományaként. Felkérésemre az e területen jártas régész megállapította, hogy a tripus a III. század második fele IV. század eleje között készült. U. Klatt besorolása szerint a DCi típusba tartozik. Viaszveszejtéses eljárással öntött darabokból állították össze forrasztással és szegecsek felhasználásával, a lábakat, a tálat, pedig domborítással készítették. Anyaga cink tartalmú világos színű bronz, egyfajta sárgaréz, valamint a tál esetében bronz. A forraszanyagok elektronsugaras mikroanalízis eredményei és a hiányos keresztpánt alapos tanulmányozása alapján bizonyos, hogy korábban is javításokat végeztek rajta. A felületét borító korróziótermékeket lúgos- glicerines kezeléssel távolítottam el. Döntésemet párakamrás vizsgálat, kloridpróba és műszeres mikroanalízis eredményeivel támasztottam alá. Ezek mellett figyelembe kellett vennünk a tárgy méretét is. A mechanikus tisztítást szükségszerűen követő konzerválási eljárás elvégzéséhez ugyanis nem állt rendelkezésre megfelelő méretű, jól záró párakamra. A kiegészítések elvégzésével sikerült a tárgy szilárd tartását helyreállítani, a patinázással és a berakások kiemelésével egységes, régészeti jelentőségét megillető műtárggyá tenni (19-24. fotó). 8. JEGYZETEK 8.1. Felhasznált anyagok Tisztítás: • Zsíralkohol-szulfát 10%-os ioncserélt vizes oldata • Lúgos glicerin: 1000 ml-ben 120g NaOH és 40 ml glicerin ioncserélt vizes oldata Restaurálás: • TN 180 Védőlakk. Műgyanta alapú átforrasztható, korrózió ellen védő lakk. Oldószerei: butil-acetát, izo-propil alkohol, aceton. • UHU Endfest 300 kétkomponensű ragasztó, epoxi műgyanta • Réz por • Földfestékek: Van Dyck-barna, Vas-oxid-fekete, Premanensvörös, Aranyokker, Kadmiumnarancs • 3 mm vastagságú középtombak lemez (10% cink tartalmú) • C 10-es szerszámacél • Ezüst forrasz 650-es (66%ezüst-33%sárgaréz) • Metanol • Aceton Konzerválás: • COMBAT A 88 korróziógátló olaj 9. FELHASZNÁLT IRODALOM Déri Frigyes: A Debreczeni Déri Múzeum Gyűjteményeinek Leírása. Debrecen, Debreczen Szab. Kir. Város és a Tiszántúli Ref. Egyházkerület Könyvnyomda Vállalata, 1922.68. p. T. Bruder Katalin, Mráv Zsolt, Veres Kálmán: Az Elrejtett Quadripus A Polgárdi Ezüstlelet Újraértelmezése. = Műtárgyvédelem. 2002. 49-65. p. Hampel József: Magyarhoni régészeti leletek repertóriuma. Archaeologiai Közlemények XIII. Budapest 1879.55-62.P. U. Klatt: Römische Klapptische. = Kölner Jahrbuch 1995,28.349-573- p. Theophilus Presbyter: A Különféle Mívességekről. Budapest, Műszaki Könyvkiadó, 1986.171 p. 22-23-24. fotó: a restaurait tripus