A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2007 (Debrecen, 2008)

Muzeológia - László Attila: Római „háromláb” restaurálása

Spectrum: I, a tál anyaga Element Al : Series Net unn . C norm . c Atom . C [wt .­%] [wt . ­%] Silicon : •; K-series 730 • 25 . 29 66 Sulfur 16 K-series 310 0. 07 0 . OO: 16 Chlorine : K-series 11 0. 00 0. 00 00 Copper 29 K-series 263963 '.' 36 92 . 65 • : Zinc 30 K-series 2413 0. B2 0. 95 0. 92 Tin 50 L-series 15798 3 /•, 4 . 38 34 Lead 82 L-series 632 0. 60 0. 69 : Oxygen K-series 826 0 •o 0. 75 2. 99 Total : 86 5 % Spectrum: J, korrózió a tál belsejéből Element AN Series Net unn c norm . c Atom. C [wt . ­%] [wt .­%] [at .­%] Carbon 6 K-series 0 0. 00 00 0. 01 Silicon 14 K-series 18675 9 76 : . 40 7 0 Phosphorus 15 K-series 5946 3 11 3. 9! 3. 36 Sulfur 16 K-series 9453 4 06 16 4 . 26 Chlorine : 1 K-series 1225 0 49 63 0. 47 Potassium 19 K-series 1457 0 46 59 7 Calcium 20 K-series 20382 6 18 7 . 86 19 Titanium 22 K-series 752 27 0. 35 19 Iron K-series 2820 1 1. 2 0: : 61 Copper 29 K-series 37163 ; 35 25. 86 : 79 Zinc i : K-series 807 4 3 0. 61 0. 25 Tin 50 L-series 6022 2 86 3. 64 81 Lead 62 L-series 170 0 2 4 0. : : i Oxygen 8 K-series 10348 29 41 37 . 37 61. 90 Total : 78.7 % 5. A KONZERVÁLÁS-RESTAURÁLÁS MENETE 5.1. Előkészítés Fotókat készítettem a tárgyról, majd vázlatrajzokon rögzítettem mé­reteit. Konzultáltam tanárommal a mintavétel mikéntjéről, a vizsgálat el­végzésének időpontjáról. A mintavétel és az anyagvizsgálatok elvégzése után témavezetőmmel - T. Bruder Katalinnal - megterveztük a mun­kafolyamatokat. Beszereztem a szükséges anyagokat, a laboratórium­ban előkészítettem a munkahelyeket, ellenőriztem a megfelelő eszközök meglétét. Egyeztettem ötvös barátommal a kiegészítések elkészítésének időpontját. 5.2. Tisztítás Amennyire azt hiányai és sérülései lehetővé tették, szétszedtem a tár­gyat a könnyebb kezelhetőség céljából. Zsíralkohol-szulfát vizes oldatába mártott műanyag kefével lemostam a felületéről a port és a zsíros szeny­nyeződéseket. Ioncserélt vízzel alaposan leöblítettem. A kisebb méretű koronázótag és talp kezelését végeztem el először, majd a nagyobb da­rabokkal folytattam. Lúgos-glicerines kezelést alkalmaztam. Azért dön­töttünk a korróziótermékek teljes eltávolítása mellett, mert az előzetes vizsgálatok aktív vegyületek jelenlétét mutatták. Döntésünk meghoza­talakor figyelembe kellett vennünk a tárgy méretét is. Ha a mechanikus tisztítást alkalmazom, a konzerválás során gondoskodnom kellett volna a felületen maradó korrózió stabilizálásáról, ammó­niás-acetonos komplexképző eljárással. A művelet elvégzéséhez nem állt rendelkezésre megfelelő mé­retű, jól záró párakamra. Fontosnaktartott uk továbbá a tausírozás kiemelését is, ami szintén a fémig tisztí­tást tette szükségessé. Ezt sem tudtam volna mecha­nikus módszerrel elvégezni a tárgy károsítása nélkül, a felületi egyenetlenségek miatt. A megtisztult darabokat ioncserélt vízben több­ször kiáztattam, majd i20°C-on, szárítószekrényben szárítottam. A tálon a korróziótermékek eltávolítá­sa néhány újabb lyuk keletkezését eredményezte (11. fotó). Végül finom szálú bronzkefével tisztítottam a felü­letet. Ekkor vált láthatóvá az ötvözetben jelenlévő cink hatása, a szép világos szín(i2. fotó). 5.3. Restaurálás A tausírozást a szárítás után azonnal TN 180 Vé­dőlakkal vontam be vékony ecset segítségével, azért, hogy ne mattuljon be a további munkafolyamat­ok során. Ezáltal a patinázószer sem volt rá hatás­sal. Ezzel kapcsolatban előzetesen próbát végeztem: egy rézlapra lakkot vittem fel, majd száradása után patinázószerbe - Nátrium-poliszulfid oldatba - már­tottam (13. fotó). A lakkozott felületre nem hatott a kénmáj. Acetonnal a maszkolás könnyen eltávolítha­tó volt, a patina viszont nem sérült. A tál horpadt peremét és a környezetében lévő repedéses terüle­tet gázlánggal kilágyítottam (14. fotó). A sérüléseket puhafa alapon egy megfelelően kialakított és simára csiszolt fa szerszámmal és kalapács­csal egyengettem ki. A repedéseket és lyukakat rézporral és földfestékekkel kevert UHU Endfest 300 ragasztóval töltöttem ki, miután próbaöntésekkel győződ­tem meg arról, hogy a megfelelő szín jön-e létre. Elkészítettem a tripus-hoi szükséges kiegészítéseket. 3mm vastag tombak lemezből 23 mm széles csíkokat és egy 24 mm átmérőjű koron­got fűrészeltem ki. A csíkokat 2,3 mm vastagságúra hengereltem, majd fűrésszel és reszelővel kialakítottam a hiányzó részt és azalálapoláshoz szükséges darabokat (15. fotó). A szegecsfejnek szánt korongon poncolókkal beütöttem a koncentrikus körökből álló díszt. Egy üllőnek használt összevert felületű síndarabon ka­lapálva imitáltam a szegecselés ütésnyomait (16. fotó), végül ráforrasztot­tam a tengelynek szánt darabot. Ez egy négyzet keresztmetszetű rudacska volt, amit reszeléssel alakí­tottam hengeressé. A kiegészítés díszítéséhez szerszámacél rúdból három poncolót készí­tettem: egy pontbeütőt, egy nagyobb és egy kisebb kört (17. fotó).

Next

/
Thumbnails
Contents