A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2007 (Debrecen, 2008)
Muzeológia - László Attila: Római „háromláb” restaurálása
2. ábra egy spektrum képe A tripus felületét mindenhol fekete korróziótermék borítja, melyet elszórtan piszkosfehér meszes kirakodások és apró világoskék pontok tarkítanak. 4. ANYAGVIZSGÁLATOK Párakamrás vizsgálat: A leva It talpat desztiláltvízzel feltöltött exikkátorba helyeztem és lezártam az edényt. A vizsgálatot júliusban végeztem, a hőmérséklet 22-26°C között változott. A gőztér telítődése után a felület átnedvesedett, zsíros fényűvé vált. Elszórtan élénk világoskék pettyek jelentek meg az egyébként fekete felületen, ez aktív korrózió-összetevőkre utalt. Klorid próba: A tripus felületéről szikével korróziótermékeket kapartam le. Kémcsőben io%-os salétromsavval oldottam fel ezeket, az oldódást pezsgés kísérte, ez karbonátok jelenlétére utalt. A mintákhoz ezüst-nitrát oldatot adtam, fehér opálosodást tapasztaltam, tehát a korróziótermékek halogenid ionokat is tartalmaztak. Elektronsugaras mikoroanalízis (EPMA): A tárgy különböző pontjairól fúrógéppel mintákat vettem oly módon, hogy a furat készítése során, az első néhány menetben keletkező forgácsokat és korróziótermékek porát elvetettem. A tiszta fémből származó forgácsokat tettem el elemzésre, tiszta üvegedényekbe. A mintákat speciális kétoldalas karbon ragasztószalag segítségével a vizsgáló műszerhez (JSM-25-ös pásztázó elektronmikroszkóp analizáló feltéttel) tartozó mintatartóra applikáltam. Az elemzést dr. Tóth Attila fizikus végezte a Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Fizikai és Anyagtudományi Intézetében. A vizsgálat során a pásztázó elektronmikroszkóp (SEM) és az előzetesen a mintatartóról elkészített fotó segítségével kiválasztott és kijelölt mintafelületről, illetve a felület-közeli rétegből a gerjesztő elektronsugár hatására a mintát alkotó anyagokra jellemző energiájú, un. karakterisztikus röntgensugarak lépnek ki. Ezek számítógépes analízisével, illetve mennyiségük meghatározásával (az EPMA energia-diszperzív változata, EDS) kvalitaív és kvantitatív elemanalízis végezhető (2. ábra). Mintáim felülete nem volt teljesen sík, a minőségi mellett csak ún. félmennyiségi (nem túl pontos) vizsgálatot lehetett végezni. Az eredményekből az alábbi következtetéseket vontam le: - A korróziótermékek vizsgálata - J minta -, a szilícium, a vas és a kalcium jelenléte azt mutatja, hogy a tárgy nagy valószínűséggel volt föld alatt. Ez azért fontos, mert erre nézve egyéb információ nem áll rendelkezésünkre. A Bésa D minták összetételének összehasonlítása alapján látható, hogy a két forraszanyag összetétele nem egyforma. Ha feltételezzük is, hogy az egyik forrasz a tárgy készítésekor kerül felhasználásra, a másik, eltérő öszszetételű anyag feltehetően egy javítás során került a tárgyra. Ebből következik, hogy a tárgy használata során a koronázó tagok - de legalább egy - vagy a lábak közül is legalább egy levált. Az F és G mintákat egyazon láb - a díszes élőláb - két végéről vettem. Látható, hogy az ólomtartalom a róztartalom rovására a láb felső végén 8,31%-al nagyobb, mint azalsó végén. Bár az ólom és a réz minden arányban ötvözhetők, 40% koncentrációig az ólom apró gömböcskék formájában van jelen az ötvözetben. Lévén az ólom sűrűsége nagyobb, ezek a részecskék hajlamosak ülepedni. Jelen esetben tehát a koncentrációkülönbségekből arra következtethetünk, hogya lábat fejjel lefelé öntötték. Ez teljesen logikus, hiszen a párduc protome-t\éi\ a tárgy elágazik, fordítva nem oldható meg az öntés. A tripus-bó\ vett minták mindegyikében jelentős mennyiségű (6.37-9.08%) cinket mutatott ki az analízis. Első gondolatom az volt, hogy a tárgy nem valódi, hiszen akkoriban még nem ismerték a sárgarezet. Kiderült azonban, hogy tévedek, a rómaiak már használtak cinkpátból (gálma) pörköléssel előállított cinkoxidot. Ezt az olvadt rézhez vagy bronzhoz szénnel együtt adagolták, elsősorban a fém színének világosabbá tétele érdekében. 5 Az alábbiakban láthatók a minták összetételeit tartalmazó táblázatok: S Theophilus Presbyter: A Különféle Mívességekról iis-ii7.p.
