A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2007 (Debrecen, 2008)

Muzeológia - László Attila: Római „háromláb” restaurálása

tók voltak. A középen összeszegecselt, felül a lábakhoz rögzített fülekhez, alul, pedig a lábat körülölelő csúszótagokhoz szegecselt keresztpántoknak köszönhetően a lábak - bizonyos határok között - tetszés szerinti távolságra nyíltak, így tálat vagy karikákon függő üstöt helyezhettek rájuk. E tárgyakat tehetős családok használták szabadban megrendezett lakomák kellékeként tálalásra(i. fotó). Egyes ábrázolásokon, a rajtuk gyújtott tűzbe tömjént, vagy valamilyen más füstölőszert szórnak, ez szakrális felhasználásukra is utal(2. fotó). A későrómai időszakban az összecsukható asztalok többek között hivatali jelvényként szolgáltak. Méltóságjelvény funkcióját támasztja alá az is, hogy Werhingen mellett, egy sírban, egyszerre hármat is találtak.

2 A három láb közül kettőn csak két párhuzamosan futó barázda található, míg a harmadik gazdagon díszített. A mívesebb kivitelű láb közepén ívesen hajló fogófelületet alakítottak ki, melyet virágkehelyből kinövő párducprafome koronáz. A fogófelülettől lefelé négyzet keresztmetszetű, keskenyedő részen pont-kör motívumok sorjáznak. A láb párducfej feletti része téglalap keresztmetszetű, két párhuzamos vonal között, egymást keresztező hullámvonalat formázó vörösréz tausírozás díszíti. Ugyancsak berakások láthatók a fogófelületen és a párduc nyakán. A lábak fent virágkehelyből kinövő ruhátlan ifjút ábrázoló koronázótagokban, lent, oroszlánfejet és mancsot formázó talpakban végződnek. A tálat kampó formájú tagok tartják, melyek a koronázótagok hátából állnak ki. A lábakat pontkör díszítésű, középen szegeccsel összekapcsolt pántok tartják egybe. Ezek fent a lábakból kiálló fülekhez, alul, pedig csúszótagokhoz kapcsolódnak szegecseléssel. A tál kerek, peremén fekvő S alakú motívumok díszítik. 2.3. Történeti áttekintés Hampel József 1879-ben megjelent írása 20-25 bronz tripus-ió\ tesz említést, ezek közül 14-15-öt személyesen is látott. Ezen leletek értelmezését 1871-ben Wieseler végezte el.

3 Az az óta eltelt több mint száz esztendő alatt tetemes mennyiséggel gyarapodott az ismert tripus-ok száma, ma a töredékesen fellelt példányokkal együtt több mint 250-et tartanak számon. Kialakult a tipológiájuk (1. ábra), melynek alapján a debreceni „háromlábas"-t a következő csoportba sorolhatjuk: A tripus típusa: U. Klatt DC1 típus: A DB1 típus továbbfejlesztett változata, ahol az egyik lábon fogófelületet alakítottak ki. Ez a debreceni tripusnál virágkehelyből kinövő párducprafome. A csúszópánt típusa: U. Klatt 4b típus. A koronázótag harangformájú bázis felett, stilizált virágkehelyből kinövő ruhátlan ifjú mellképét ábrázolja. (Legközelebbi párhuzamok: 1. Bois-et-Borsu, 3. sírból előkerült tripus [Bruxelles, Musées Royaux d'Art et d'Histoire]; 2. Bois-et-Borsu, 2. sir [Liège, Musée Curtius]). A koronázótagok mögött a tálat kampó formájú tagok tartják. 2 T. Bruder Katalin, Mráv Zsolt, Veres Kálmán: Az Elrejtett Quadripus - A Polgárdi Ezüstlelet Újraértelmezése. 3 Hampel József: Magyarhoni régészeti leletek repertóriuma. 57. p. Keltezés: stílus alapján Kr.u. III. század, esetleg Kr.u. IV. század eleje.

4 Műhelybélyeget a tárgy felületén sehol sem találtam. Az ilyen mesterjegyek (3. fotó) - ellentétben a cserépmécsesekkel és terra sigiliatakkal - ritkák. 3. fotó: műhelybélyeg A tálat egyetlen nagy méretű, megfelelő alakúra fűrészelt lemezdarabból alakították ki, domborítással. A peremén látható motívumokat egyenként mintabeütő szerszámmal, poncolóval hozták létre. A háromláb alkatrészeit - a lábakat, a talpakat, a koronázótagokat, a keresztpántokat, a csúszópántokat ós a szegecseket - egyenként, viaszveszejtéses eljárással öntötték. Ezt a feltevésemet támasztja alá az, hogy a koronázó tagok és a talpak esetén apró eltérések figyelhezők meg azöntvények között. A keresztpántok hátulján látható jellegzetes hullámosság arra enged következtetni, hogy ezek pozitívjait viaszhengerléssel állították elő. Az eljárás során az enyhén meglágyított viaszt egy egyoldalas negatív formába henger segítségével nyomták bele. Feltételezésem szerint, az elkészült nyers öntvényeket, utólag csiszolták, polírozták. Az élőláb fémberakásai tausírozással készültek. Az eljárás során a mintának megfelelő véseteket készítettek az alapfémbe, melyek keresztmetszete az anyag belseje felé szélesedett. Általában a véset alját beirdalták, különösen, a nagyobb összefüggő területetű minták esetében. Megfele4 Mráv Zsolt régész (MNM) szívélyes közlése U. Klatt, Römische Klapptische munkája alapján.