A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2007 (Debrecen, 2008)

Kéziratos források - Bényei József: Holló László naplója

BÉNYEI JÓZSEF HOLLÓ LÁSZLÓ NAPLÓJA Holló László festőművész nem a szavak embere volt. Az a magány, amelyen ólt, bezárta szívét, gondolatait, csak akkor nyílt meg, ha a művészetről, saját művészetéről beszélhetett. Befele élt, örömeit, bánatait, sósra fordulóit képein mondta el. Nagyon keveset írt, ifjúkorában két recenzióját ismerjük párizsi művészeti élményeiről, valamint egy későbbi Életem című vallomását, amely szűkszavúságával is tüntet. írásos vallomásainak legfontosabb darabjai a naplói. Többes számban beszélek róluk, mert ismereteim szerint két kézzel írott naplója volt. Az egyik az özvegy, Olga asszony tulajdonában maradt fenn a mondandóm erre az egy naplóra szorítkozik. Bizonyos forrásokból, itt-ott megjelent idézet-töredékekből, személyes emlékekből tudjuk, hogy volt egy másik napló is. ennek a sorsa bizonytalan. Közel húsz éve, hogy szóba került Holló László hagyatékának, naplóinak, levelezésének kiadása. Akkor Ujváry professzorral lépést tettünk annak érdekében, hogy hozzájussuka másik naplóhoz is. Tudomásunk szerint a mester egyik mélységes tisztelője birtokában volt ez a második füzet. A tulajdonos örököse elzárkózott a dokumentum kiadásától, sőt megvádolt bennünket, hogy el akarjuk tulajdonítani. Azóta e másik napló sorsáról nem tudok. A meglévő kiadása sem haladt előre egészen a mai napig. A naplóról mint műfajról Holló mester sajátosan vélekedett. A birtokomban lévő füzet elején egy idegen kézírással írott szöveg található: „Eddig mindig nevettem, ha valaki naplót írt, úgy gondolva, hogy hisz az ember úgysem felejti el a feljegyzésre méltó eseteket, a többit meg minek. S most, ebben a nagy egyedülvalóságban, ebben a látszólag üres, egyforma életben, amiből egy év múlva egy nap sem jut talán az eszembe, elkezdem. Azért, hogy megismerjem magam, hogy tudjam, hogy gondolkodom, milyen a lelkivilágom, s hogy megértsem, hogy is lehet ilyen üres, mégis kötelességbéli életet élni. S hogy miért van az, hogy vannak emberek, akiknek mindig csak mások iránt vannak kötelességei, aki csak másoknak él s talán ezért a nagy igénytelenségért kell olyan egyedülvalóságban, szeretetlenségben élni. S lesz-e ezért kárpótlás, megadja-e a jövő?" A szöveg fölött dátum: 1913. január 13. S ez azért érdekes, mert a naplónak szánt füzetet Holló 1925-ben szerezte, amint azt a borítón saját kézírásával megjelöli. Talán nem illúzió azt gondolni, hogy valaki éppen a hiányzó másik naplóból másolta ezeket a sorokat. Mindenesetre ez a bejegyzés Holló gondolatvilágát pontosan tükrözi. A napló zöld vászonkötésű vonalas füzet, 92 lappal. Sok az üres lap, nagyon sok a különböző időpontban született bejegyzés, a kéziratos szövegek későbbi kiegészítése. Mintha Holló kb. 1925-től 1965-ig rendszeresen vagy rendszertelenül, de használta volna. Nem egyszerűen napló, hanem afféle jegyzetfüzet, notesz funkcióval. Sőt, beragasztott lapok, újságkivágatok is vannak benne, mindenes irka is lehetett ez. A napló tartalma több rétegre osztható. Szerepelnek benne levélfogalmazások (Blatter Gézának, Olga asszonynak) mindennapi feljegyzések, receptek, szójegyzékek, a vásárlások és fizetések szinte követhetetlen formában, nagyon sok szakmai ismeretet gyarapító feljegyzés, néhány kisebb vallomás és egy összefüggő napló-szöveg 1929. június 4.-én indítva, később itt-ott kiegészítve. Kétségkívül ez a legértékesebb rész, de a többi is sokat elárul a mester gondolkodásáról, életformájáról. Például egy 1957-es bejegyzés az akkor kapható szónfélékről. A receptek között található több olyan, amelyből a sörfőzést lehet megtanulni, ami azért érdekes, mert Holló László köztudottan nem vagy alig fogyasztott alkoholt. Feljegyzi a pikkelyes sömör, a kelés, az ekcéma elleni házi recepteket is, afféle XIX. századi jó gazda indulatával. Sokkal nagyobb terjedelmet foglalnak el a festészet, alkotó művészet körébe tartozó bejegyzések. Jórészt ezek is receptek, például az olajfesték töréséről, a retusálásról, a festés módjáról, a Qouvash-ról, az ultramarinról, a vászon alapozásáról, az olajfesték készítéséről, a viasz emulzióról, stb. szóló receptek. Közöttük egy nagyobb terjedelmű munka, Ehrhardt német művészettörténész 1910-es kiadású Die Kunst der Malerei című művének kijegyzetelóse, az olajfreskó készítésének témakörében. Talán ehhez a jegyzethez is kapcsolódnak a szójegyzékek, egyik különösen érdekes, mert bizonyos magyar kifejezéseknek német és francia megfelelőjét is lejegyezte. Sajátos rétegét alkotják a naplónak a képvásárlások bejegyzései. Holló felírta a vásárlók nevét, legtöbbször a megvásárolt mű címét, valamint folyamatosan a törlesztő részleteket. A ma is ismert nevek között szerepel a listán többek között Juhász Géza, Árvay Sándor, Ruzka Gyula, Kalós Sándor, Hullay József, Kiss Ernő, Benő Ferenc-többségük orvos-, de szerepel Tóth Gábor szabómester is, bár lehet, hogy nem vásárlóként, hanem mint honorárium-élvező. Természetesen a legizgalmasabbak a tényleges vallomások. Ezek között is akadnak rövid, különböző időkből származó bejegyzések. Például 1960-ból az alábbi: „Az értelmem mindig messze hátul kullogott és kullog még ma is érzelmem mögött. Ez persze a legnagyobb paradoxon" 1949-ből az alábbi: „Szín a velejáró színértékkel formába öntött, megmunkált dolog, ha tartalommal van telítve s ha ehhez belső élmény, fűtöttség járul, egyéni és komoly művészi produkció származik" Ez a gondolat az 1929-es naplójegyzetek summájának is tekinthető. A folyamatosan vezetett napló 1929. június 4-től 1930 áprilisáig tart, itt-ott komoly kihagyásokkal. A kihagyások főként ott találhatók, ahol saját művészi munkájában is akadályok lépnek fel. (Például beteg lesz a modell, rossz az idő a szabadtéri festéshez, s hasonlók.) Tartalmilag