A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2007 (Debrecen, 2008)

Természettudomány - Kövér László – Juhász Lajos: A dolmányos varjú (Corvus cornix L.) debreceni terjeszkedése

i kép A dolmányos varjú könnyen felismerhető fekete-szürke színeiről 5.2. A dolmányos varjú állományviszonyai Debrecen néhány városrészében 2006-ban 11, míg 2007-ben 12 darab fészket lokalizáltunk. Feltételezve, hogy fészkenként 2-3 fióka hagyja el a fészket (FARAGÓ, 2002) kiegészítve ezt a költőpárokkal, a két költési szezonban közel 50 egyed alkothatta a populációt. Ezt növelheti a fel nem derített költőpárok, fiókáik és a költés végeztével immigrálódó egyedeknek a száma. A továbbiakban a pontosabb értékek megállapítása érdekében az egész város területére kiterjesztjük a fészekfelmérést. 5.3. A dolmányos varjú debreceni állománynövekedésének várható következményei Összességében megállapítható, hogy a dolmányos varjú urbanizációját kedvezőtlen hatásként értékelhetjük. Indokolhatjuk ezt elsősorban a városi madárfaunára gyakorolt intenzív predációval. Költési időben és azon túl is számos madárfaj fészekaljának a kirablása történik. Szisztematikusan átkutatják a cserjeszintet a lombkoronaszintig, amikor is a legtöbb esetben fekete rigó {Turdus merüld), ós a lapos tetejű épületek sarkaiban költő búbos pacsirta {Galeridet eristata) fészekaljai válnak áldozattá. További, általunk ismert pródafajok: balkáni gerle {Streptopelia decaocto), parlagi galamb {Columba livia domestica), tengelic (Carduelis carduelis). A Debreceni Kulturpark állatkertjében a szabadon költő vízimadarak (récefélék, ludak) fiókáit is rendszeresen tizedelik az ott táplálkozó madarak. Debrecen madárvilága igen gazdag, a 99 kimutatott faj közül 60 fészkelő is (JUHÁSZ, 1983), amelyek védelme fontos feladatot jelent. 2. kép Táplálékát általában a felszínen keresi A városiasodott varjak magas létszáma, más egyéb problémákat is eredményez. Jelenlétükkel, zajongásukkal zavaró tényezőként hatnak. Magas fokú habituációs képességüknek köszönhetően hamar hozzászoktak az emberi jelenléthez, sőt manapság már agressziós viselkedésükről is beszélhetünk. Költési időszakban a fészek vagy a fiókák védelmében nem egy esetben támadtak emberre is (SZEMADÁM, 2006). Ezek tudatában úgy gondoljuk, hogy a jövőben gyérítésükre lesz szükség, amelynek megoldása a jövő feladatai közé tartozik. 6. ÖSSZEFOGLALÁS A madarak városiasodása a civilizációk fejlődésével egyidejű. Az ember közelsége egyes fajoknak új lehetőséget kínált, amely főként a táplálékszerzésben ós a fészkelési lehetőségekben mutatkozott meg. A dolmányosvarjú {Corvus comix 1.) is azokhoz a fajokhoz tartozik, amelyek hamar felismerték a városokban rejlő lehetőségeket és többek között magas intelligenciájuknak köszönhetően, hamar ki is aknázták azokat. Kutatásunkat a fajjal kapcsolatban az egész városra kiterjesztettük, de programszerűen elsősorban Debrecen északi városrészében végeztük, ahol az élőhelyi adottságoknak köszönhetően nagyobb számban lelt otthonra a faj városi populációjának számos egyede. Vizsgálatainknak köszönhetően 2006-ban 11, míg 2007-ben 12 lakott fészket derítetünk fel. A fészkek 8 különböző fafajon, legtöbb esetben 13-14 méteres magasságban, minden esetben a fa csúcsán, rejtve voltak megtalálhatóak. 2007-ben kosaras daru segítségével 5 fészekhez sikerült feljutnunk, amelyből 2 fészekalj esetében 8 kirepülés előtt álló fiókát sikerült színes gyűrűvel, egyedileg megjelölnünk további információszerzés végett. Megállapítást nyert, hogy a faj városiasodott egyedei nem a fafajt, hanem a fa tulajdonságait részesítik előnyben fészkelésükkor és a legtöbb esetben évente új fészket építenek. Lakott fészkenként 4-5 egyeddel számolva az északi városrósz varjúállománya jelentős. Ez a létszám hatalmas károkat okoza városi madárfaunának, mivel a költési ésfiókanevelési időszakban a varjak fészekrablásának esnek áldozatául. Ezek mellett a varjak