A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2007 (Debrecen, 2008)

Néprajz, kulturális antropológia - N. Szabó Magdolna: Ahol gyárak épültek a hagyományos tudásra. Adatok a hajdúnánási szalmakalap-ipar történetéhez

Mór. Szalmafonat feldolgozóként jegyzik Adler József, Szabó József és Grünwald Ferenc cégét.

79 1924-ben Csontos János, Frölich S. Sándor, Glück Jakab, Hornstein József, Kattler Bernát fiókja {Jakobovits Mór), Meskó R. I., Östreicher Fülöpné Hornstein Éva, Sohler Béla, Spitzer Henrik és fia, Stern Salamon, Weisz Ferenc ós Weisz Salamon gyára él. 1926-1927-ben az előbbiekhez képest má r csa k Hornstein József, Östreicher Fülöpné, Spitzer Henrik és fia, ill. Stern Salamonné szalmakalap gyáráról szól a címtár. Készítőként és nem gyárosként van feltüntetve Fried Izidor, Friedmann Hermann, Glück Baruch utóda, Grósz Tóbiás és Herbst Jakab. Kereskedő Klein Náthán és Östreicher Fülöp.*

0 A címtárba be nem jegyzettek: Ballá Lajosné, Kutron Dezsőné, özv. Szender Hermanne, Kupferstein Ábrahám, Dráviczky Antalné, Spitzer Mihályné.^ 1930-ra tovább csökken a számuk, a hiányos adatokkal bíró címtár szerint Glück Baruch utódai, Herbst Jakab, illetve a Hajdúnánási Szalmakalapkészítők Szövetkezete képviseli a helyi szalmaipart,

82 holott tudjuk, hogya régiek jogutódai még mellettük vannak. A szűkebb országhatárokon belül már lehetetlen volt a szalmakalapoknak akkora piacot teremteni, mint előtte. Ráadásul a divatja is leáldozóban, hiszen tartósabb szintetikus anyagokkal, selyemmel, raffiával helyettesítik a szalmát a külországokban. Egyedül a termékváltásnak köszönhető, hogy a hajdúnánási vállalatok a második világháború előtt még talpon tudtak maradni. Az évszázadok óta űzött kalapkötés nyersanyagából modernebbiparcikkeket készítenek. Rámára készülő szalmaszőnyegek, falvédők, szatyrok, strandtáskák és papucsok kerülnek ki a még létező gyárakból. Kalap egyre kevesebb. Ezekkel a portékákkal mutatkoznak be a debreceni közönség előtt az 1937-ben megrendezett Hajdú-héten,

83 nem kevés romantikával idézve a szalmafonók letűnt világát. A számtalan bejegyzett kisebb-nagyobb cég és a még vegetáló gyárak összesen nem tudtak olyan színvonalat tartani, sem az előállításban, sem a gyártmányok mennyiségében és értékében, mint a szalmaipar századfordulós virágkorában. ÁTÖRÖKÍTETT ESZKÖZÖK, FENNMARADÓ HAGYOMÁNYOK A Hajdúnánáson zár alá vett zsidó üzletek 1944-es lajstromán

84 több régi, ismerős vállalat neve szerepel, amelyek természetesen ekkor már nem aktívak: 6/ûdioyso/iészalmakalapkészítő és sapkakereskedő, Glück Mózes Elek, Herbst Ármin, Herbst Jakab, Szender Hermanne sztimúahpkészilők és kereskedők, továbbá Spitzer Henrik és fia szalmakalap iparvállalata. Az utolsó szalmakalap gyáros, Herbst Jakab (Hajdúnánás, Kossuth utca 13. alatti lakos) megmaradt eszközei azállamosításfolytán azi95i-ben tizenkét taggal megalakult Szalmakalapkészítő Háziipari Szövetkezetre szá 1179 Debreceni és...1922.127. 80 Magyarország...1924.,Magyarország... 1926.1009. 81 FÜLÖP L. 1965. 82 Kiskáté... 193065. 83 RUTÉNYIS. 193784 HAJDÚ-BIHAR MEGYEI LEVÉLTÁR Hajdúböszörményi Fióklevéltára IX. 201/b 654/1944 tak.

85 Az üzem eszközeiből semmi sem maradhatott a régi, osztályidegen tulajdonosnál. A szövetkezet jelentéséből kitűnik, a volt kulák iparos a birtokában lévő eszközökért az ideológiai alapon meghozott törvények értelmében semmilyen ellenszolgáltatást nem kaphatott. Az elkobzott tárgyak listája a szebb napokat megélt szalmaiparról és az egykor általánosan viselt szalmakalap gépi gyártásának módjairól tesz tanúbizonyságot: 2 darab hidraulikus présgép, hozzá való kalapformákkal (22 darab vas és 66 darab alumínium), 13 darab kalapvarró gép, egy mángorló egy, a fonatok csévólésóre szolgáló motolla ós egyéb üzemi állványok.

86 A szövetkezeti korszak további részletezése ez úttal nem vállalkozunk. Annyit megállapíthatunk, az új üzemforma sem hozta meg a hozzáfűzött reményeket. Sok társához hasonlóan az állami segítséggel mesterségesen életben tartott háziipari kisüzemek néhány évtized alatt a profilváltásra kárhoztattak, míg végül teljesen elsorvadtak. A régi iparvállalatok eredeti eszközeinek sorsa követhetetlen. A számukra bedolgozó, majd az állami háziiparban közreműködő számos családnál jó néhány drezdai gyártmányú kalapvarró-gép maradt meg. Felkutatva a padlások mélyét, nem egy ilyen eszközre bukkantunk. Újraélesztve az évszázados kapcsolatokat, a gépek némelyike, a régi időkre emlékeztető, hagyományos háziipari keretek között dolgozó székelyföldi szalmakalapos családoknál lelt gazdára, hogy jó karban tartva még évtizedekig szolgálhassa a tradicionális háziipart. IRODALOM ÁLTALÁNOS CÍMTÁR MII. PÍNZÜGYI, IPARI ÉS KERESKEDELMI SZAKCOMPASS 1921 Budapest BACSKAY MIKLÓS (SZERK.) 1906 Magyar gyárak és iparvállalatok címtára. Lőcse BARCSA JÁNOS 1900 Hajdu-Nánás és a hajdúk történelme. Hajdúnánás BÉRES ANDRÁS 1955 Népi díszítőművészet Hajdú-Bihar megyében. Debrecen [BOCSKAI PAPPLAJOSJ i860 Hajdúsági levelek I. Debreceni Közlöny. 17. sz. 72; 222 p. BOROVSZKYSAMU 1901 Magyarország vármegyéi és városai. Bihar vármegye. Pest CSÁKÉ. VIKTOR 1928 A háziipari termelés egyes külföldi államokban és Magyarországon. Budapest CSATA RY OTTÓ 1846 Úti emléklapok. Életképek 756-758 p. 85 HAJDÚ-BIHAR MEGYEI LEVÉLTÁR Hajdúböszörményi Fióklevéltára XXIII. 528/11/1952 86 HAJDÚ-BIHAR MEGYEI LEVÉLTÁR Hajdúböszörményi Fióklevéltára XXIII. 528/11/1954