A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2007 (Debrecen, 2008)

Néprajz, kulturális antropológia - N. Szabó Magdolna: Ahol gyárak épültek a hagyományos tudásra. Adatok a hajdúnánási szalmakalap-ipar történetéhez

A Debreczeni Közlöny i860ban cikksorozatot indít a szalmakalapjairól nevezetessé vált városkáról. Az értékes helytörténeti feljegyzések mellett az egyre nagyobb mérvben űzött háziiparról is tájékoztat: „emberemlékezet óta minden egyes ház szalmakalapműhely volt, de legszélesebben elterjedt a két legutóbbi évtizedben. Az iskolából kikerült leány ősszel kezébe fogta az új szalmaszálakat s fonta tavaszig. Koratavasszal megjelentek a szalma-kalapkereskedők Debreczenből, s a vidékről, ekkora nánási nő letette a szalagot, tű s czérnát vévén kezébe, varrta reggeltől késő estig (...) Nyári napokban zsúfolva van a piac a fehérnép csoportja által, kik nyalábbal, vagy egy-egy tornyot rakva karjaikra, a szalmakalapból, hordják a vásárra."

7 A környező községekben és a bihari Hencidán is működött a szalmafonó háziipar, ahogy 1868-ban a Debrecenben megjelenő Alföldi Hírlap is tudósít,

8 közülük még is Hajdúnánás vált egyfajta központtá, bár ezt a kereskedelmi centrumoktól távolabb eső földrajzi fekvése a legkevésbé sem indokolja. Hajdúböszörményben szintén űztóka mesterséget, sőt fegyintézet'! rabokatfoglalkoztattak kalapkötéssel, de kitudja, miért, idővel feledésbe merült a mesterség. Eddigi ismereteink alapján csupán feltételezhetjük, hogy Hajdúnánáson a szorgalmas szalmafonó specialisták nagy száma mellett közrejátszhatott a kedvezőbb társadalmi légkör, a jobbletelepedési, iparűzési körülmények, s a többségében izraelita gyárosok és kereskedők

9 bizonyára szervezettebb vallási-közösségi életre találtak itt. Ebben az időben gyakran megfordul itt egy bizonyos Brunner F. nevű pesti kereskedő, aki csárdás kalapokból sokat vásárolt és rendelt, „rizsszalagokat is küldött megvarrás végett, mert máshol nem tudják azon egy szalagból az egész kalapot elkészíteni, hanem ha a feje megvan, a karimát aztán varrják reá, a nánási nők pedig egy szalagbúi elkészítik az egész kalapot (...) utánozván a rizsszalagot, annál sokkal szebbet készítettek".

10 A híradások szerint gyárat is alapított helyben, alapításának körülményeit nem ismerjük, de ilyen címen többször is hírt ad róla a Vasárnapi Újság: „a tulajdonos azon törekszik, hogy gyárának készítménye mielőbb versenyezhessen a külföldi hasonló czikkekkel".

11 A kereskedő felfedezve magának a helyi kalapkötő specialisták tudását, díjat ajánl fel munkásainak, akik a legfinomabb fonatból készítik a kalapot. A különös ösztöndíjat, 1-1 arany 7 „Hajdúsági levelek" címmel, BOCSKAI PAPP L, 1860.22. 8 „A szalma pántlika és kalap készítés Nánás vidékén és Bihar megyében Henczida körül, a gyékényszövés Kornádi körül nagyon értékes és terjedelmes köznapi kereseti ág már jelenleg is." Alföldi Hírlap 1868. 9 Erről az 1944-ben zár alá vett zsidó üzletek listája tájékoztat. HAJDÚ-BIHAR MEGYEI LEVÉLTÁR IX. 201/b. 654. Zsidó családok a 19. század elejétől telepedtek meg a városban, s 1825-ben már felépült templomuk is. Ekkor még körülbelül 20 család él itt. 1848-ban már 58 család lakja (Hajduvármegye..., 1937.84.) 1851-ben Fényes Elek a 11.600 lakos közül, melynek majdnem mindegyike református, 100 izraelitáról ad számot (FÉNYES E. 1851.133.), 1860-ban már 400-ról tudnak a híradások (Vasárnap Ú. 1860/7.78.) 1892-ben a 14.500 lakosból 640 az izraelita (Hajdúnánási lapok I. évf. 1892/7). 1937-re a kezdettől fogva ortodox z izraelita hitközséghez 1.100 lélek (200 család) tartozik, két zsinagógával és felekezeti iskolával rendelkeznek. 10 Vasárnapi Újság i860. VII. 39.47411 Vasárnapi Újság i860. VII. 36.376. értékű érmet Síieri Julis és a tizenöt éves Jankó Borcsa nyerik.

12

1860-at írunk tehát, amikor a két nyertes munka hírnevet csinál a szalmakalapnak Európában. „Egy angol lord négy fontot (40 pftot) fizetett Brunnernek értök, s magával vitte Londonba. A nánási kalapokra már Parisból is érkeztek megrendelések."

13 Takács Ede hírlapíró 1860-ban tudni véli azt is, hogy „a nánási kalapok egyes példánya a párisi műkiállításra való felküldésre is érdemesíttetett".

14 A kalapok ára ekkor már 5 pengőforintot is elér, attól függően, finomabb, vagy durvább modorban készültek. Néhány évvel később szintén a nagy olvasottsággal bíró képes folyóirat fejtegeti,

15 egy Jankó János (1833-1896) rajzolta idillikus zsánerkép kíséretében, az egyre ismertebb, viszonylag kevés befektetést, annál több szorgalmat igénylő háziipari tevékenységnek a nép körében terjesztésre érdemes voltát. (1. sz. kép) A hajdú kerület városának határa „felette termékeny, igen szép szarvasmarhát tenyészt, bort termeszt, posványaiban nádat vághat", írja róla Fényes Bek}

6 Kiterjedt (42 ezer kateszteri hold

17

) határán óriási legelők, szántók, szőlőskert osztoztak. Acélos búzája minőség tekintetében a bánsági búzával vetekedett. 1860-ban 200 iparos szolgálta a lakosságot. Csohány László hajdúnánási főjegyző elmondásait 1882-ben Varga (je/zc? jegyezte fel a következőképpen: „télen a nők rendbe hozzák a család ruházatát, varrnak, ritkán fonnak, de annál sűrűbben kötik a szalmát (...), mely különösen Nánás városban régi idők óta gyakorlatban van. Hol a földműves s iparos osztályhoz tartozó nők legnagyobb része a hat évesnél idősebb gyermekekkel, s a férfiakkal együtt, szabad idejüket ezen iparágnak szentelik. Tavasszal naponta van szalmakalapvásár, melyen nem csak a kész kalapokat adják el, hanem a még varratlan szalmafonatokat is az ország különböző részéből ide sereglő vevőknek."

18 A fenti publicisztikák egyes részleteit tekinthetjük a szalmakalap készítés akár első néprajzi adalékaiként is. A Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara

19

1879-es jelentésében csak néhány településen tulajdonít a szalmakalap háziiparnak nagyobb jelentőséget. Finomabb fonadékok előállításával Hajdúnánáson a lakosság nagy része, Hencidán az egész falu foglalkozik. Hajdúböszörményben, Konyáron és Debrecenben számos családnak biztosít keresetet.

20 A kalapok ára száz darabonként 8-15 forint. Az összes forgalom Hajdúnánáson évente 30-35 ezer, Hencidán 10-12 ezer forintra tehető. A bihari községek elsősorban Nagyvárad, Hajdúnánás és Hajdúböszörmény Debrecen piacát látja el ekkor. Az 5-6-féle minőségben készülő finomabb fonatokat a két első településen kötnek. Máshol a „nyersanyag termelését ós osztá12 Vasárnapi Újság i860. VII. 36.425. 13 Vasárnapi Újság 1860. VII. 36.437. 14 TAKÁCSÉ.i860.78. 15 Vasárnapi Újság 1860. XV. 7.564-56516 FÉNYESE. 1851.133. 17 í kH = 0,5755 Ha 18 VARGA G., 1882.212. 19 Ide tartoznak: Debrecen szab. kir. város, Szatmár város, ill. Hajdú, Jász - Nagykun Szolnok, Szabolcs, Szatmár, Máramaros, Bereg és Ugocsa vármegyék. 20 MAGYAR ORSZÁGOS LEVÉLTÁR K168/1879-98.1776