A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2007 (Debrecen, 2008)

Természettudomány - Kövér László – Juhász Lajos: A dolmányos varjú (Corvus cornix L.) debreceni terjeszkedése

váron (TAPFER, 1978,1985; FINTHA, 1994). Az egyre növekvő létszámú populációjuk a városi ornitfofaunára is komoly hatással van. Költési időben főleg a pár nélkül maradt egyedek, de azt követően már a szülőket követő fiatalok is rendszeresen kirabolják a környék madarainak fészekaljait (FINTHA, 1994; REICHHOLF, 1999), de jellemző rájuk egymás fészkeinek fosztogatása is. Elmondható, hogy a faj egyre nagyobb számban van jelen lakott területeken, amely a későbbiekben komolyabb természetvédelmi problémákhoz is vezethet. 3. ANYAG ÉS MÓDSZER 1. ööra: Tipikus dolmányos varjú biotópok Debrecenben Kutatásunkat a fajjal kapcsolatban az egész városra kiterjesztettük, de programszerűen elsősorban Debrecen északi városrészében végeztük (2005-től), ahol az élőhelyi adottságoknak köszönhetően nagyobb számban koncentrálódik a faj városi populációjának számos egyede. Az állandó megfigyeléseksorán (heti 1-2 alkalom) hamarosan elhatároltuk azokat a városrészeket és élőhelytípusokat, amelyekben fészkelőként is jellemzőek ezek a madarak. Ezek a biotópok (1. sz. ábra) Debrecen északi részén a Debreceni Egyetem Botanikus kert (1), Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum (DEOEC) (2), Nagyerdei park (3), Nagyerdei Kulturpark (4), Debreceni Köztemető (5) és az azt körülvevő erdőségek (6). E területek egységesen elegendő táplálókkínálatot és megfelelő fészkelési, pihenési lehetőségeket biztosítanak a dolmányos varjak számára. Minden élőhelyegyüttesen belül költési időszakban élesen elhatárolódó territóriumottartanaka madarak. Kiemelendő, hogy ezeken a területeken vízforrás (ivási, fürdési lehetőség) is adott, amely akár táplálékot (pl.: vízinövények, rovarok, békák, halak, stb.) is biztosíthat. Ilyenek az egyetemi Botanikus kert dísztava, az Orvos- és Egészségtudományi Centrum szökőkútjai, a Nagyerdei park „Békástava", a Köztemető „Tükörtava", és az állatkert különböző vízforrásai (pl.: kacsás-tó). A 2006-os és a 2007-es év tavaszi aszpektusában fészekfelmérést is végeztünk, amelynek eredményeként képet kaphattunk a faj fészekválasztási szokásaikról és a költési sikerességéről is. Az ekkor lokalizált fészkeket térképen jelöltük ós mindegyikről egy fészek adatlapot is kiállítottunk, amely a fészek fontosabb adatait tartalmazta (hely, fafaj, magasság, környezet stb.). A fészkek helyét GPS készülékkel is jegyeztük. 2007-ben kosaras daru segítségével 5 fészekhez sikerült feljutnunk a fiókák egyedi, színes gyűrűvel való megjelölése céljából. 4. EREDMÉNYEK A megfigyelések alkalmával a város szinte minden pontján észleltük a fajt. A külvárosi kertektől kezdve egészen a belvárosig (pl.: Kossuth utca). Jegyeztünk egyedeket például a Nagyállomás környékén, a MÁV járműjavító területén, az Agrártudományi Centrumnál, az Árpád térnél, a Segner térnél, a Kossuth laktanyánál és az északi és keleti városrészben is sokfelé, ami a kiterjedt megfigyelési munkának köszönhető. 4.1. A fészekfelmérés eredményei 2006-ban 2006-ban a városban 11 lakott fészket sikerült azonosítanunk (2. ábra). Ezek közül 7 a város északi részén lévő élőhelyeken, 4 pedig ettől délebbre, a fokozottabb beépítettségű városrészekből vált ismertté. A Nagyerdei Kulturpark területén 3 pár is költött, az Állatkert jó dolmányos varjú „eltartóképességét" is jelenti. Ezek mellett a Debreceni Köztemetőben és a Nagyerdei Parkban 2-2 fészket azonosítottunk. Nem találtunk fészket a DEOEC területén, az ezt övező erdősült területeken és a Debreceni Egyetem Botanikus Kertjében sem. Egyes fészkek azonban forgalomtól és emberi jelenléttől erősen zavart, beépített zónában épültek. Forgalmas utaktól néhány tízméternyire (Kórház utcai- Bercsényi Miklós utcai fészkek, vagy egy általános iskola udvarán (Ibolya utcai Általános Iskola, Kenézy Gyula Kórház belső területe). A11 lakott fészket 6 fafajon {Quercus robur, Pinus sylvestris, Sophora japonicü, Celtic occidentalis, Gleditsia triaconthos, Pinus nigra) találtuk (3. sz. ábra). A legalacsonyabb fészek 12, a legmagasabb 16 méter magasan épült. A legtöbb esetben 13-14 m-es magasságba építették a madarak (4. sz. ábra). A fészkek minden esetben a fa csúcsán rejtve helyezkedtek el. A fiókaszám pontos meghatározása rálátási nehézségekbe ütközött, de általánosságban megállapítható, hogy a költés végeztével 2-3 fióka hagyta el a fészkeket.