A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2007 (Debrecen, 2008)

Történettudomány és művelődéstörténet - Lakner Lajos: Múzeum, emlékezet, elbeszélés. A Petőfi Ház és az irodalmi muzeológia születése

első jeleit nálunk a 18-19. század fordulóján figyelhetjük meg. Számunkra most lényegtelen, hogy milyen viták és harcok kísérték e folyamatot. Az irodalom önállósága elismertetésének esetünkben abban a vonatkozásban van nagy jelentősége, hogy így e rendszer önálló gyűjtési területként és gyűjteményi egységként jelenhettek meg. A19. század folyamán jött létre annak az igénye, hogy a múzeumok egymástól gyűjteményeik szerint elkülönüljenek, s így álljanak a nekik megfelelő tudomány szolgálatába. Ekkor jöttek létre a specializálódott (a művészeti, történeti, természettudományi, régészeti stb.) múzeumok.

31 Az elkülönülés újabb állomását jelentette az irodalom önálló muzeológiai egységként való megjelenése. Ernst Lajos gyűjteményében például már külön csoportot alkotottak az irodalomtörténeti arcképek, amelyen belül a legjelentősebb a Petőfigyűjtemény volt.

32 Az irodalom önálló rendszerré válása azonban önmagában kevés lett volna ahhoz, hogy a Petőfi Ház alapítói nemzeti emlékhelyként értelmezhessék a múzeumot. Ehhez arra is szükség volt, hogy az irodalom Irodalmon túli (nemzetpolitikai) szerepet is betöltsön. A már említett, mintaadó 1859-es Kazinczy-ünnep és a későbbi irodalmi ünnepségek arról tanúskodnak, hogy az irodalmi kultuszban irodalom és politika szétválaszthatatlanul összekapcsolódott.

33 Épp ezért utalhatott e kapcsolatra oly magától értetődően a Petőfi Ház megnyitásakor mondott beszédében Herczeg Ferenc. A Petőfi Társaság elnöke nem egyszerűen a magyar irodalom nemzeti érdekek érvényesítésében játszott szerepéről vagy nemzeti jellemet tükröző voltáról beszélt, még csak nem is arról, hogy az irodalom a nemzeti értékek és eszmények hirdetője és őrzője, hanem arról, hogy volt idő, amikor a nemzet csak a nemzeti irodalomban létezhetett, vagyis a politikai nemzet teljesen feloldódott/elrejtőzött a kultúra révén konstituálódó nemzetben. Megőrizte tehát az előbbit jobb idők számára. Az tehát, hogy magyarság mint politikai egység a viharos 19. században nem pusztult el, megmaradt, kizárólag az irodalomnak, pontosabban Petőfi (és Jókai) műveinek köszönhető.

34 Dr. Burnót: (Önérzetesen.) Hát én mire vagyok jó? Gondolkodtam én már arról, édes mester. Tegnap délutántól fogva fonográfban őrzi ereklyemúzeumunk Zrínyi Miklósnak, a költőnek csengő baritonját. Dr. Négyzetgyök: Jé! Dr. Burnót: Hát mit szól hozzá? Dr. Négyzetgyök: Azt, hogy Zrfnyi Miklós idejében még nem volt... Dr. Burnót: Tyüh a rézangyalát! Erre nem gondoltam. Holnap megváltoztatom a cédulát és Reviczkyt (rom rá! Úgy, úgy... de az ereklyémet, azt nem hagyom... pá mester! Dr. Négyzetgyök: Hová, hová? Dr. Burnót: Megyek, leszedem a vámospércsi torony gombját, amire egyszer rátekintett Lauka Gusztáv. Fényes ereklye! Mi? Na pá! (Siet ereklyét gyűjteni.)" -IL, AZ ereklyék, Szabadság, 1902. november 10., 4. 31 Az Iparművészeti Múzeum 1872-ben, Bélyegmúzeum 1878-ban, a Szépművészeti Múzeum pedig 1896-ban jött létre. 1875-ben a alakult meg a Székely Nemzeti Múzeum és vált nyilvánossá az esztergomi Keresztény Múzeum. 32 RÓKA: /. m. 33 Vö. KESERŰ:: /. m.; FÁBRI Anna: „Sohasem volt ily compact egyetértés" - A Kazinczy-ünnep -1859. = KALLA Zsuzsa szerk. Kegyelet és irodalom. Bp., PIM, 199734 A Petőfi Ház megnyitása. Az Újság, 1909. november 9.12. Az irodalmi vonatkozású dokumentumok és tárgyak önálló gyűjteményi egységgé formálódását az irodalom önálló rendszerré válása tette lehetővé, a nemzethez tartozó olvasók és látogatók széles rétegeihez viszont az alkotók és a művek nemzeti történelemben betöltött szerepe révén kapcsolódott a már elkülönült rendszer. EMLÉKEZETES ELBESZÉLÉS Az irodalmi muzeológia és az irodalmi múzeum létrejötte feltételeinek megteremtődéséből azonban nem következik szükségszerűen, hogy meg is kellett születniük. Létrejöttükben bizonyára jelentős szerepet játszott, hogy a századforduló környékén és a 20. század első felében központi témává vált az emlékezet. A francia történész, Le Goff a Hegel-díj átvételekor egyenesen azt állította, hogy a 20. század az emlékezet százada, szemben a 19. századdal, amely a történetírás százada volt.

35 S valóban a 20. század megszületésével egy időben egyre inkább problémává lett az emlékezet, pontosabban annak a kérdése, hogyan kapcsolódik/kapcsolható össze a privát és a közösségi emlékezet. Bár az emlékezet a korábbi századokban is a gondolkodók egyik fő témája volt, de társadalmi összefüggéseinek vizsgálata ekkor vált igazán fontossá. Nem véletlen talán, hogy az emlékezetkutatást máig meghatározó, 1945-ben Buchenwaldban meghalt szociológus, Maurice Halbwachs a századvég és a 20. század első harmadának tapasztalatai után írta meg kollektív emlékezetről szóló, nagy hatású tanulmányait.

36 S ugyancsak nem lehet véletlen, hogy az osztrák szecesszió egyik emblematikus figurájává aza Leopold Andrian vált, aki a Der Garten der Erinnerung című regény szerzője.

37 Mind a két munka alapkérdése: létezhet-e az egyén a közösségi emlékezet nélkül. S a két szerző válasza is azonos: nem. Halbwachs tudományos érveléssel igyekszik bizonyítani, hogy az egyéni emlékezet mindig és szükségszerűen a közösséghez kötődik: egyszerre terméke a közösségnek, vagyis hosszú távon, kettőnél több nemzedéken csak arra emlékezhetünk, ami valamiképp részese lesz a társadalmi kommunikációnak,

38 és egyszerre teremti a közösséget, a közösségi emlékezet ugyanis csak akkor létezhet, akkor lehet tartósan érvényes, ha beépül az egyén önazonosság-tudatába, szerepet kap önreflexiójában. Míg a közösségi emlékezet bizonyos társadalmi- és csoportsémákat bocsát az egyén rendelkezésére, addig az egyéni emlékezet mindig konkrét élményekkel tölti ki e keretet. Csak az utóbbi teheti elevenné az előbbit. Mindaz, ahogyan Halbwachs értelmezi az egyén identitása létrejöttét és formálódását, nagyon hasonló ahhoz, ahogy Ricoeur beszél az egyén önmegértésről/önfelismeréséről. Ricoeur szerint ugyanis az egyén mindig kulturális, közösségi szimbólumok segítségével ismer önmagára.

39 35 Die Rede Jacques b Qms zur Hegelpreis- Veríeihung in Stuttgart. Stuttgarter Zeitung, 22.10.199436 La mémoire collective, Paris: Presses Universitaires de France, [1939] i950.; Les cadres sociaux de la mémoire, Paris: Presses Universitaires de France, [1925] 1952. 37 Leopold ANDRIAN: Der Garten der Erinnerungs. Zürich, Manesse, 1990. 38 Vö. Jan Assmann, 39 "a létezés csak akkor jut el a szóig, az értelemig és a reflexióig, ha a kultúra világában születő valamennyi jelentés folyamatos exegézisét alkalmazza; a lét csak akkor válik