A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2007 (Debrecen, 2008)
Történettudomány és művelődéstörténet - P. Szalay Emőke: A XVIII. századi úrihímzések egyik sajátos változata. A küllős rozettás virágbokor
5. kép Úrasztali kendő Jánd XVIII. század középső harmada ornamens. A bakonszegi terítő oldalmintája az egymáson áthajló szárakon ülő gránátalma és egyszerű négyszirmú rozetta a háromujjú levélkével, kis bogyós ággal teljesen megegyezik az előbb bemutatott derecskéi kendővel, míg a kismarjai terítőn egy kis csigavonalas száron ülő tulipánszerű elem díszlik. A kismarjai terítő évszáma alapján feltehető, hogy a bakonszegi terítő is a XVIII. század közepén készülhetett. A jándi gyülekezet hasonló szerkezetű és ugyanezen - küllős rozetta, stilizált gránátalmák - elemekből álló díszítménye kissé szerényebb, mivel itt hiányoznak az előbbiek karéjos és három ujjas levelei, a szárakon teljesen leegyszerűsödött levelecskék láthatók a jellegzetes kis kacsok között. A gránátalmában a sziromlevelek teljesen eltávolodnak a gyümölcs magvas közepétől, amelyen felül két csigavonal, fölöttük egy petty utal a hármas sziklevélre. A csészelevelek hímzésének megoldása emlékeztet az előbbiek varrására, azaz tömött és sima részek csíkszerűen követik egymást, miközben a gyümölcs magvas részét kockázás érzékelteti (5. sz.) 5 . Ezt a gránátalma mintát a csészelevelek alsó megoldása - a két levél alsó része lekerekített, egy ívelten hajló vonal köti össze őket - egy konyán terítővel rokonítja, amit erősít, hogy a szárak és a gyümölcs alja közötti találkozási pontot mindkettőnél petty teszi hangsúlyossá (P. Szalay 2000. 39. rajz). Másik hasonlóság a szárak alsó kereszteződésénél itt is megjelenő kis bogyós ágacska. A jándi terítő oldalmintája szintén hasonló a konyári terítőn láthatóhoz, egymást keresztező két kis ágacska, egyik végén hegyes, másik végén három ujjas levélke. 5 Jánd szintén kisnemesi falu volt. A XVIII. századból egy ónkannát őriz a református gyülekezet, amelyen 1732-es karcolás látható. (Szabolcs-Szatmár megye műemlékei II.1984.421.426.). A konyári térítőnek csupán a rajzát ismerjük, ezen viszont a négyszirmú rozetták sziromlevelei között nem a csészelevelek hegyei tűnnek elő, hanem egy-egy petty látható. A pettysorral övezett rozetta egy 1718-ban készített Déri Múzeumbeli terítőt idéz fel, amelynek gránátalma formája a széttáruló csészelevelekkel és két spirálba hajló magvas részével hasonló az előbbiekhez (P. Szalay 2000.35- rajz). Mivel évszáma egyelőre a legkorábbi az egész csoportban, így felvetjük, hogy ez a megoldás esetleg a rozettának egy másik változata lehet. Küllős rozetta tulipánszerű gránátalmával a Felvidékről ismert (Toranova 1983.85.1744 évszámmal). Végigtekintve a négyszirmú küllős rozettás kompozíciót az évszámos példányok alapján jelenlegi ismereteink szerint kialakult formában a XVIII. század első harmadának végén találkozunk ezzel a díszítménnyel, legtöbb hímzés a század középső harmadából származik, legutolsó évszámos darabja az utolsó harmad elejéről való. A jelenleg ismert terítők harmada Bihar megyéből maradt fenn, egy hajdúsági, míg a többiek bár különböző egyházmegyéből valók - szatmári, beregi és felső-szabolcsi egyházmegye-, egymáshoz viszonylag közel fekvő egyházközségek úrasztalát díszítették. A sokirányú hasonlóság ellenére kevéssé valószínű, hogy ugyanazon mintáról másolták volna őket. Különösen vonatkozik ez az oldalmintákra, amelyek a sarokminták hasonlóságával szemben minden esetben mások, így is érzékeltetve a többnyire egyszerű hímzők ötletgazdagságát. A küllős rozettás virágbokor a magyar úrihímzés mintakincs szerényebb megoldásai közé tartozik, jelenlegi ismereteink szerint elsősorban a Tiszántúlra jellemző. A terítők bemutatása alapján lehetővé vált az Iparművészeti Múzeumban őrzött darab készítési helyének beszűkítése, ugyanis feltételezzük, hogy ez a terítő is a Tiszántúlon, az említett részeken készülhetett. TÁRGYLEÍRÁSOK Úrasztali terítő Vékony fehér vászon, kék selyemfonallal és arany skófiummal hímezve. A négy sarokban a közép felé irányuló bokorminta. Kis kék csigavonalból induló arany levélke, majd két hegyes kék levél közül két arany bogyós ágacska hajlik ki szimmetrikusan, közülük emelkedik a virágbokor központi ága, amelyen arany és kék levélkékkel díszes két hajló ágon egyegy arany karéjos négyszirmú kék küllős rozetta, a főágon és egy kisebb ágon pedig kettős kék és arany csészelevéllel övezett kék-arany kockázású gránátalma ül, kék-arany hármas levélkével koronázva. Közepén szabálytalan ovális alakban felirat, amely a mező belsejében folytatódik vízszintes vonalban, váltakozó kék és arany színezéssel: „ISTENDICSŐSÉGÉRE VALÓ INDULATTJOKBÓL KÉSZÍTEK A FÜLPŐSISZ. EKKLÉSIAHOZ NEVEDÉKENY KORUKBAN ILOSVAI JULIANNA ÉS ÁGNES 1746-DIK ESZTENDŐBEN". Használt, ép. Készült: 1746 Méretei: 105x92 cm Fülpös Református Egyházközség Jegyzék i. sz.
